Vízumkényszerképzet

  • 1998. április 23.

Publicisztika

A vízumkényszer ügyében kialakult hisztéria kissé megelőzte korát: az egész cucc, ha valamikor, hát négy év múlva lesz igazán aktuális, akkor, amikorra a mostani kormány az EU-tagságunkat saccolja és gönnolja is egyben. Ez az év egyébként, ha jól számoljuk, 2002 lesz, és akkor is lesznek választások (már ha a következő törvényhozás kibírja négy évig: és ahogy a dolgok most állnak, ennek éppenséggel az ellenkezője is bekövetkezhet, de az biztos nem is lesz baj), és akkor lehet, hogy a teljes tagság oldalvizén a szocialisták még négy évet ráhúznak majd, és Orbán Viktornak olyan hosszú ősz szakálla nő 2006-ig, hogy minduntalan rálép majd, és az a szakáll végig ellenzékben fog nőni. De ez most mellékszál.

A vízumkényszer ügyében kialakult hisztéria kissé megelőzte korát: az egész cucc, ha valamikor, hát négy év múlva lesz igazán aktuális, akkor, amikorra a mostani kormány az EU-tagságunkat saccolja és gönnolja is egyben. Ez az év egyébként, ha jól számoljuk, 2002 lesz, és akkor is lesznek választások (már ha a következő törvényhozás kibírja négy évig: és ahogy a dolgok most állnak, ennek éppenséggel az ellenkezője is bekövetkezhet, de az biztos nem is lesz baj), és akkor lehet, hogy a teljes tagság oldalvizén a szocialisták még négy évet ráhúznak majd, és Orbán Viktornak olyan hosszú ősz szakálla nő 2006-ig, hogy minduntalan rálép majd, és az a szakáll végig ellenzékben fog nőni. De ez most mellékszál.

A schengeni egyezménnyel - amit egy minden bizonnyal rendkívül unalmas, ám tisztára söpört és polgárias luxemburgi kisvárosról neveztek el -csak az a kínos, ami az egész EU-joganyaggal. Hogy nem lehet alkudozni az ügyében. Take it or leave it - vagy viszed az egészet, vagy magadat hordod el a sztyeppék felé, lóháton, és még csak nem is nyilazhatsz visszafelé, mert akkor kölcsönt sem fognak adni. Ilyenformán a környező országokkal szemben bevezetett vízumkényszer a csatlakozás sine qua nonjaként merül fel. Vagy lesz, vagy nem lesz: de ez utóbbi esetben csatlakozás sem lesz. Ha lesz, akkor kétségkívül hülye helyzet fog előállni, és nemcsak azért, mert az erdélyi rokonok és az ungvári feketemunkások és a pozsonyi kisdiákok csak bonyodalmasan és valószínűleg még több pénzért juthatnak majd el Magyarországra, hanem azért is, mert a környező országok is vízumkényszert fognak bevezetni a Mi Hazánkkal szemben, és a chopoki síhétvégéhez vagy az adriai nyaraláshoz szlovák és horvát konzulátusokon kell majd sorban állni. Aki állt már sorban szlovák vagy horvát kormányhivatalban, tudja, hogy ez milyen szar lesz. Nagyon. Ez tény.

Viszont.

Ha Magyarország a Nyugathoz (Európához stb.) akar tartozni (és vitatja itt valaki komoly tényező, hogy oda, pont oda akar?), akkor - a dolgok jelenlegi állása szerint -nem tud nagyon a Kelethez is. Menjen a magyar síelni Dachsteinbe, vagy ha nincs pénze, a Rottenbiller utcába. Magyarország nem lehet itt is meg ott is. Nem lehet híd, sajna. Minden, Schengen meg a vízumkényszer elutasításáról szóló harcos, kuruc beszéd ekképpen az EU-tagságunkat megkérdőjelező retorika is, ami persze nem lenne baj, ha ugyanazok a szájak, amelyek feszt erről járnak, ne köpnének még otthon, fogmosás után is Európát a mosdókagylóba. Mert akkor valamit hazudnak. Akkor már tisztább beszéd a szélsőjobbé, amelyik ezt az egész európázást vágná ki az ablakon, és tovább szőné színes álmait Magyarország határairól, amiket sok szorgos hangya szinte észrevétlenül egyszer úgyis odébb visz majd, meg a magyar földről, amit csak magyar eke szánthat.

Az EU-tagság nem kötelező; és biztos lesz róla népszavazás, ahogy a NATO-tagságunkról is volt. Addigra pont kerül egy hosszú évszázadok óta tartó vita végére is: kiderül végre, hogy mi az isten az a "nemzeti érdek". És aki blöfföl, csúnyán ráfázik.

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.