A vízumkényszer ügyében kialakult hisztéria kissé megelőzte korát: az egész cucc, ha valamikor, hát négy év múlva lesz igazán aktuális, akkor, amikorra a mostani kormány az EU-tagságunkat saccolja és gönnolja is egyben. Ez az év egyébként, ha jól számoljuk, 2002 lesz, és akkor is lesznek választások (már ha a következő törvényhozás kibírja négy évig: és ahogy a dolgok most állnak, ennek éppenséggel az ellenkezője is bekövetkezhet, de az biztos nem is lesz baj), és akkor lehet, hogy a teljes tagság oldalvizén a szocialisták még négy évet ráhúznak majd, és Orbán Viktornak olyan hosszú ősz szakálla nő 2006-ig, hogy minduntalan rálép majd, és az a szakáll végig ellenzékben fog nőni. De ez most mellékszál.
A schengeni egyezménnyel - amit egy minden bizonnyal rendkívül unalmas, ám tisztára söpört és polgárias luxemburgi kisvárosról neveztek el -csak az a kínos, ami az egész EU-joganyaggal. Hogy nem lehet alkudozni az ügyében. Take it or leave it - vagy viszed az egészet, vagy magadat hordod el a sztyeppék felé, lóháton, és még csak nem is nyilazhatsz visszafelé, mert akkor kölcsönt sem fognak adni. Ilyenformán a környező országokkal szemben bevezetett vízumkényszer a csatlakozás sine qua nonjaként merül fel. Vagy lesz, vagy nem lesz: de ez utóbbi esetben csatlakozás sem lesz. Ha lesz, akkor kétségkívül hülye helyzet fog előállni, és nemcsak azért, mert az erdélyi rokonok és az ungvári feketemunkások és a pozsonyi kisdiákok csak bonyodalmasan és valószínűleg még több pénzért juthatnak majd el Magyarországra, hanem azért is, mert a környező országok is vízumkényszert fognak bevezetni a Mi Hazánkkal szemben, és a chopoki síhétvégéhez vagy az adriai nyaraláshoz szlovák és horvát konzulátusokon kell majd sorban állni. Aki állt már sorban szlovák vagy horvát kormányhivatalban, tudja, hogy ez milyen szar lesz. Nagyon. Ez tény.
Viszont.
Ha Magyarország a Nyugathoz (Európához stb.) akar tartozni (és vitatja itt valaki komoly tényező, hogy oda, pont oda akar?), akkor - a dolgok jelenlegi állása szerint -nem tud nagyon a Kelethez is. Menjen a magyar síelni Dachsteinbe, vagy ha nincs pénze, a Rottenbiller utcába. Magyarország nem lehet itt is meg ott is. Nem lehet híd, sajna. Minden, Schengen meg a vízumkényszer elutasításáról szóló harcos, kuruc beszéd ekképpen az EU-tagságunkat megkérdőjelező retorika is, ami persze nem lenne baj, ha ugyanazok a szájak, amelyek feszt erről járnak, ne köpnének még otthon, fogmosás után is Európát a mosdókagylóba. Mert akkor valamit hazudnak. Akkor már tisztább beszéd a szélsőjobbé, amelyik ezt az egész európázást vágná ki az ablakon, és tovább szőné színes álmait Magyarország határairól, amiket sok szorgos hangya szinte észrevétlenül egyszer úgyis odébb visz majd, meg a magyar földről, amit csak magyar eke szánthat.
Az EU-tagság nem kötelező; és biztos lesz róla népszavazás, ahogy a NATO-tagságunkról is volt. Addigra pont kerül egy hosszú évszázadok óta tartó vita végére is: kiderül végre, hogy mi az isten az a "nemzeti érdek". És aki blöfföl, csúnyán ráfázik.
