Cserebere

  • Lendvai Dávid
  • 2014. április 16.

ReklámBlokk

Néha az az ember érzése, hogy egész Magyarország egy nagy bolhapiac. Az elmúlt évek online boomja ugyanis kétségkívül az apróhirdetési portálok mérhetetlen elszaporodása volt.

Mire megtanultuk a vatera és a teszvesz szavakat, jött is a jofogas.hu Zsozsóval, a kesztyűbábbal, valamint az apród.hu a (bocs!) törpével.

Az aprod.hu kimondottan jó névválasztás volt, megjegyezhető, szerethető, releváns. A logó

false

 

már inkább hajlott a gagyi felé – érezhették ezt a cégnél is, ezért tettek meg kommunikátornak a középkori apród helyett egy liliputit.

Nem voltak különösebben zseniálisak a filmecskék (itt van az első), de jól sulykolták a nevet. Egy masszív Top Of Mind volt az egész. Az apród volt a törpe, aki segített nyélbe ütni a kis üzleteket. A figura kedves volt, még akkor is, ha használata nem volt teljesen píszí.

Minden oké tehát, be van vésve a név, működik a kommunikátor, az oldal pillanatok alatt piacvezető.

Mit kell ilyenkor csinálni? Na, mit?

Úgy van, nevet változtatni!

Az apród.hu mostantól nem apród.hu, hanem olx.hu. (OMG!)

Oké, nem tehetnek róla, a névváltás oka, hogy a tulajdonos úgy döntött, az érdekeltségébe tartozó összes apróhirdetési oldalt egységes márkanév alatt üzemelteti.

Kommunikációs szempontból ez irdatlan hülyeség, ráadásul rengeteg pénzbe kerül az elmúlt két-három év irdatlan médiabefektetését kidobni, és egy tök megjegyezhetetlen nevet bevezetni. Ehhez az embert próbáló feladathoz nagy nevek kellettek, újra színre léptek hát a magyar reklám rég látott gurui, Erdélyi Zsolt (szerényen Superman), Gellért Emese és Horváth Attila.

Ők csinálták a rebranding filmeket. Kemény kihívás, de álltak elébe.

Azért, hogy mindannyian elfelejtsük az apród.hu nevet, forgattak két filmet, amiben még több törpe szerepel!

Az üzenet teljesen zavaros, arról próbálnak meggyőzni minket az alkotók, hogy az se volt igaz, amit eddig állítottak. (Igaz, azt még a korábbi ügynökség állította.)

„Eddig aprók voltunk, de már nagyok vagyunk” (két éve piacvezetők!), „Gyorsan kinőttem magam” (ez meg már tiszteletlenség is).

Arra azért kíváncsi vagyok, hogy azok után, hogy az összes digitálisan többszörözött törpe OLX-egyenruhára és kitűzőre váltott, marad(nak)-e ő(k) a kommunikátor(ok). Ha igen, mindenki apródként emlegeti majd őket ezután is. Ha meg nem, akkor a feladat csak most kezdődik, a problémát csak elodázták.

Zsozsó meg közben röhög a markába, mert ő az eszét nem adja el.

Ennél azonban még rosszabb csere történt a legutóbb általam is dicsért Arany Ászok-kommunikációval.

Megunták az Üvegtigrist, és egy egészen meglepő, korábban sosem látott márkapozíciót véltek felfedezni: az őszinte barátságot. (Ez nem márkapozíció, amúgy, de ezt most hagyjuk.)

Csináltak is üstöllést egy csomó filmet, amelyek az őszinte barátságról szólnak, melyekben nincs mellébeszélés, csak őszinteség és még több őszinteség.

(Itt van egy:

a többiért kattints, ha bírod.)

Kár, hogy ehhez két olyan színészt találtak, akik kábé annyira hitelesek, mint Rogán Antal vagyonnyilatkozata.

Ezzel aztán meg is bukott a koncepció.

További jó csereberét mindenkinek!

Még több reklámblokkra vágysz? Lájkold a blog Facebook-oldalát!

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.