Győző és Zsozsó

  • Lendvai Dávid
  • 2014. március 10.

ReklámBlokk

Ha egy reklámügynökségnek egyáltalán nincs semmilyen épkézláb ötlete, akkor eszébe jut, hogy legjobb lenne egy ismert arccal eladni a terméket.

Az még a jobbik eset, ha egy márkának van valódi imázsa, és ehhez keresgél olyan arcot, aki azt kiválóan tudja közvetíteni. Egy „ismertemberes” kommunikáció azonban csak akkor működik jól, ha mind a márkának, mind a személyiségnek tiszta a pozíciója, továbbá, ha a két márka személyisége és célcsoportja is hasonló.

Akad erre jó példa, a Nespresso és George Clooney kiválóan működnek évek óta, alapvetően női a célcsoport, Clooney vonzó sármja jól passzol a „Nespresso-élményhez”.

A világon minden és mindenki márka. Ugyanúgy pozicionáljuk és egyszerűsítjük az ismert személyiségeket, ahogy a kereskedelmi brandeket. Kiszel Tünde a ciki celeb, Christiano Ronaldo a szépfiú focista, Schwarzenegger mindenkit legyőz, Lady Gaga botrányhős és sorolhatnánk.

És éppúgy át lehet pozicionálni egy embert is, ahogy egy márkát, végiggondolt stratégiával és nagyon sok pénzzel, lásd Miley Cyrus esetét, ami, őszintén szólva, mestermunka.

Magyarországon újabban egyre több személyiséget vesznek kölcsön márkák. A Vodafone nemrég egyszerre négyet is használt (Nagy Viktor, Fenyő Iván, Fluor Tomi, Péterfy Bori), a Negrónak Palya Bea és Mező Misi kellett, a Reál pedig épp Badár Sándorral nyomul (pici árak, iszonyú ciki).

A legszebb példa azonban az évek óta Szabó Győzővel hirdető Blikk. Szabó Győző egyszerre lábszagú macsó (Valami Amerika), alternatív művész (Beugró) és botrányosan őszinte ember (drog): márkája épp a sokoldalúság. Azzal, hogy a Blikk ostoba filmjeinek ő a kampányarca, csak magának árthat (még ha bankszámlakivonata ennek ellenkezőjét is mutatja), mert a sokoldalú, izgalmas művész helyett könnyen a celeb kategóriájában találhatja magát, ha még nincs ott teljesen.

A két márka közül ugyanis a Blikké az erősebb. Ha Szabó Győző a Magyar Narancsot hirdette volna, azt se furcsállta volna senki, ha akarom, ahhoz is passzol. Csak nem akarom.

A Blikk-spotok amúgy borzalmasak, de nem Szabó Győző miatt. Ő tényleg belead apai-anyai ripacskodást ezekbe az új születésnapi izékbe is, csak épp ötlet nincs, halovány se.

Minek is? A kreatívok nyugodtak, hogy majd Győző megoldja, majd felfúj egy lufit, ugrabugrál kicsit, a kutya se kell hozzá, legutóbb is csak odaszart a stúdióba. Ha meg majd Győzőre ráunnak, jöhet a Rogán Tóni meg a csaja, azok úgyis bírják a forgatást, meg a szobor miatt is tartoznak neki még.
Ha személyiségre vágysz, találj ki egyet inkább.

Mert amilyen szar volt Geszti grandózása, annál zseniálisabbra sikerült a jófogás.hu Zsozsója. Él, szerethető és csak az övék.

Ritka pillanat, becsüljük meg.

Még több reklámblokkra vágysz? Lájkold a blog Facebook-oldalát! https://www.facebook.com/reklamblokk

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.