A salgótarjáni polgármester-választás tanulságai

  • Reiner Roland
  • 2016. március 1.

Liberális szemmel – Republikon

A félelemkeltés Kövér Lászlón és a menekültekkel való fenyegetésen keresztül egyaránt csődöt mondott.

Bár egy időközi választás eredményei önmagukban nem vetíthetők ki országos eredményekre, korántsem tanulság és következmények nélküliek ezek a választások. A 2014-es parlamenti választás óta három időközi országgyűlési választást tartottak, és egyik sem volt tét nélküli, sőt: mindhárom a mai napig fontos hivatkozási pont. Ebbe a sorba illeszthető be a vasárnapi polgármester-választás is Salgótarjánban.

Két választás között, különösen akkor, ha rendszeresen megjelenő és hasonló eredményeket mutató közvélemény-kutatások nélkül vagyunk kénytelenek a pártok erőviszonyairól képet alkotni, felértékelődik egy-egy olyan választás, amely potenciálisan sok választót mozgat meg, és a pártok maguk emelik a jelentőségét azzal, hogy aktívan kampányolnak. A salgótarjáni időközi választás is ilyen volt: az MSZP, a Jobbik és a Fidesz vezető politikusai egyaránt aktívan részt vettek a Nógrád megyei polgármester-választás kampányában. Mindhárom politikai erő számára fontos volt a jó szereplés: a Fidesz 2015 tavaszán kétszer is kikapott Veszprém megyében, azóta viszont a mérések szerint jelentősen erősödött – ezt erősíthette volna meg a győzelem. Az MSZP számára volt a legnagyobb a győzelmi nyomás: egyrészt az elhunyt polgármestert is a baloldal adta, ráadásul Salgótarján maga is baloldali körzetként van elkönyvelve, annak ellenére, hogy 2006 és 2014 között fideszes polgármestere volt, és a 2014-es három választáson is fej-fej mellett végzett csupán a baloldal és a kormánypárt. Végül a Jobbik esetén sem beszélhetünk tét nélküli választásról: egyrészt az északi-magyarországi, magas munkanélküliséggel sújtott település jellegét tekintve közel áll ahhoz a terephez, ahol hagyományosan erősnek vélik a Jobbikot, másfelől a radikális párt a tapolcai győzelem óta igyekszik magát a kormánypárt egyértelmű kihívójaként beállítani.

A jelöltek - bal szélen Fekete

A jelöltek – bal szélen Fekete

 

A fenti várakozások alapján az MSZP a választás egyértelmű győztese, a Jobbik pedig legnagyobb vesztese: Fekete Zsolt győzelmének mértéke ugyanis azt jelenti, hogy a baloldal nem csupán megőrizte szűk előnyét, hanem érdemben bővíteni tudta szavazótáborát. Ezzel szemben Hulitka István, aki 2014-ben is elindult a Jobbik színeiben, csupán 6 százalékot ért el a másfél évvel ezelőtti 12 százalékhoz képest. Ezek után erősen kérdéses, hogyan lehet a kormány első számú kihívója egy párt, akinek a jelöltjét éles helyzetben nem támogatják a szavazók. Bár adódik az ózdi párhuzam 2014 őszéről, amikor a megismételt polgármester-választáson a Jobbik által támogatott jelölt nagy fölénnyel, vélhetően baloldali szavazatokkal együtt győzte le a Fidesz jelöltjét, akkor három országos szavazást követő újraszavazás volt – jóval kevésbé volt tehát országos tétje, ellentétben a mostani salgótarjáni voksolással. Ebből a szempontból a mostani választást jobban össze lehet hasonlítani a tapolcai időközivel, amit a Jobbik megnyert, de a baloldal nem tűnt el: jelöltje közel ugyanúgy szerepelt (26 százalék), mint ahogy 2014-ben a parlamenti választáson.

A salgótarjáni választás második tanulsága a Fidesz politizálásához köthető: egyrészt a félelemkeltés Kövér Lászlón és a menekültekkel való fenyegetésen keresztül egyaránt csődöt mondott. Salgótarján arra példa, hogy ahol az embereket valóban érintő problémák, mint az egészségügy vagy a munkához jutás ennyire súlyos, ott a kreált problémák hatástalanok maradnak. Hiába akarja Orbán Viktor a menekültkérdésen keresztül alakítani a politikát, ha a választók a rossz egészségüggyel, oktatással és elvándorlással találkoznak, akkor ezek alapján fognak szavazni, és megbüntetik azt a jelöltet, aki nem ezekre ad választ. A kimagasló részvétel ráadásul azt is jelzi, hogy a választók elfogadták, hogy a változás úgy érthető el, hogy a politikai alternatívák közül választanak: a tiltakozás mellett éltek a szavazás lehetőségével és döntöttek a jelöltek közül.

Végül a salgótarjáni választás egy fontos üzenettel bír a baloldali ellenzéki pártok, mozgalmak számára is. Vasárnap ugyanis egy vállaltan MSZP-s, de más pártok, illetve helyi civilek támogatásával induló jelölt győzött. Miközben a tapolcai szereplés után sokan úgy vélték, hogy a baloldali jelölt azért veszített – szemben a győztes, független Kész Zoltánnal – mert pártjelölt volt, a most vasárnapi választás aláhúzza, hogy nem feltétlenül ezen múlik.  Fekete Zsolt győzelme ezért egyszerre a baloldali ellenzék és az MSZP győzelme: utóbbi a jelöltet adta, előbbi pedig a támogatást. Ha a három időközi országgyűlési és a mostani polgármester-választást nézzük, úgy a baloldalnak nincs miért szégyenkeznie a győzelmek száma miatt, érdemes viszont végiggondolnia, mi a legsikeresebb győzelmi stratégia. Meggyőződésem, hogy ennek az előválasztás egy jó egységes keretet adna: ha van helyben ismert, létező, ráadásul a pártokon túl a lokálpatrióta, civil szervezetek által is támogatott pártjelölt, úgy az előválasztáson vélhetően ő fog győzni. Ha egy helyben már ismert, de a pártpolitikától távol álló civil indul el és derül ki róla, hogy ő lenne a legalkalmasabb, a pártok erőforrásaikkal mögé fognak állni. Nincs értelme végletekben gondolkodni: 2018-ban nem 106 Kész Zoltánra, de nem is 106 Fekete Zsoltra lesz szükség, hanem arra a kombinációra, amit a helyi szavazók a leginkább magukénak éreznek.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.