A népszavazások értelme

  • Mikecz Dániel
  • 2016.02.26 07:44

Liberális szemmel – Republikon

Kormányzati mozgósításra, a nyilvánosság uralására használni a népszavazást legalább annyira káros, mint indítványozásának erőszakos megakadályozása.
false

A népszavazásra sokan úgy tekintenek, mint alapvető demokratikus intézményre, amely végső soron az állampolgári részvétel beteljesülése. A népszavazással azonban könnyen vissza lehet élni: nem véletlenül lehet a populista kormányzás egyik legjobb eszköze arra, hogy a vezetők csupán egy referenciasokaságot hozzanak létre a saját politikájuk igazolására. Franciaországban a második császárság korában járta az a mondás, hogy a referendum egy latin szó, ami azt jelenti, hogy igen. Természetesen manapság több garancia érvényesül a népszavazások titkosságára vonatkozóan, és több információ is áll az állampolgárok rendelkezésére, mindez mégsem szavatolja, hogy a népszavazás messzemenőkig demokratikus eszköz maradjon.

A probléma ugyanis az, hogy a népszavazás mennyiségi, és nem minőségi értelemben teszi lehetővé az állampolgári részvételt. Különösen igaz ez a mostani esetben, amikor a kormány kezdeményezi a népszavazást. Alapesetben a kormány mögött törvényhozási támogatás van, másképpen nem tudná elfogadtatni például a költségvetést. Kisebbségi kormány esetében elképzelhető, hogy egy lényeges ügyhöz a támogatást a kormány közvetlenül a néptől szerzi meg, de még ebben az esetben is szüksége van a népszavazás kiírásához az Országgyűlés támogatására. A kormánynak tehát megvan a maga eszköze arra, hogy döntéseket hozhasson. Nem véletlen, hogy nemzetközi szerződések ratifikálása (NATO- és EU-tagság) előtt került csak sor eddig a kormány által kezdeményezett népszavazásra. Ezekben az esetekben olyan jelentőségű döntésekről volt ugyanis szó, amelyek hosszú távon és döntően befolyásolták Magyarország helyzetét, ráadásul a népszavazások vitathatatlan legitimációt biztosítottak az észak-atlanti és az európai integrációnak.

false

A kormány népszavazással kapcsolatos döntésével ellentétben az alulról jövő kezdeményezések megkívánják legalább a szervezők részéről a minőségi részvételt. Az indítvány benyújtása, és elsősorban a kétszázezer aláírás összegyűjtése olyan feladat, amelynek nemcsak anyagi, hanem egyéni költségei is vannak. Nem véletlen, hogy komoly szervezeti háttér nélkül nem is lehet sikeres egy népszavazási kezdeményezés. Még a netadós tüntetések során megismert, a nyilvánossághoz is hozzáféréssel rendelkező szervezőknek sem sikerült összegyűjteniük az aláírásokat a rendszerbontó népszavazásukhoz. Olyan érvényes és eredményes népszavazásra, melyet nem az Országgyűlés vagy a kormány kezdeményezett, 1989-ben a négyigenes, és 2008-ban a szociális népszavazás során került sor. Mindkettőt lényeges erőforrásokkal rendelkező ellenzéki pártok indították.

A demokrácia válságáról szóló diskurzusok központi eleme az alacsony állampolgári részvétel, a közöny, a bizalmatlanság a politikai intézményekkel szemben. A népszavazás esetében a kezdeményezők oldalán magasak a költségek, az állampolgároktól azonban nem kíván sok egyéni befektetést, aktivitást a népszavazás. A demokrácia minőségét javítani kívánó programok, szervezetek ugyanakkor a minőségi részvételre helyezik a hangsúlyt. Ezek olyan lehetőségek, ahol az állampolgárnak lehetősége van az igen/nem bináris kódon túlmutató részvételre. Másoktól informálódni, meggyőzni, felelősen dönteni tanítanak meg ezek a formák.

A menekültügyi kvótákról természetesen nem lehet falugyűléseket tartani – ezeknek a részvételi formáknak lokális szinten van értelme. A minőségi részvétel azonban érzékenyebbé teszi az állampolgárokat általánosságban a közélettel kapcsolatban, valamint további aktivitásra sarkall. A mennyiségi részvétellel kapcsolatban az is probléma, hogy bizonyos ügyek nehezen egyszerűsíthetők le az igen/nem válaszra. A szociális népszavazás nem mentette meg az egészségügyet, ugyanis bonyolult, összetett struktúráról van szó. A népszavazás is olyan helyzetekben használható eszköz, amikor az állampolgárnak elegendő információja van az üggyel kapcsolatban, ami legtöbb esetben ugyancsak a helyi szinten valósul meg.

Azonban minden állampolgári részvételi forma csak akkor lesz valójában demokratikus, ha valódi következménye, tétje van. Az állampolgárok részéről ez teremti meg a motivációt a részvételre, és erősíti a politikai intézményekbe vetett bizalmat. Kormányzati mozgósításra, a nyilvánosság uralására használni a demokratikus intézményeket legalább annyira káros, mint a népszavazás indítványozásának erőszakos megakadályozása.

Neked ajánljuk