Az amerikai előválasztás vége

  • Tóth Csaba
  • 2016.06.07 16:34

Liberális szemmel – Republikon

Novemberben Hillary Clinton és Donald Trump mérkőzik majd meg az amerikai elnökségért. Érdemes áttekinteni, mit tanulhattunk az előválasztási küzdelemből.

Bár az előválasztási küzdelmek egyes amerikai államokban még folynak, hétfő este egyértelművé vált: novemberben Hillary Clinton és Donald Trump mérkőzik majd meg az amerikai elnökségért. Így van ez akkor is, ha Clinton kihívója, Bernie Sanders az elnökjelölti konvenció befolyásolása érdekében még folytatja a küzdelmet. Az előválasztási szezon praktikus lezárultával érdemes áttekinteni, mit tanulhattunk e küzdelemből – akár az előválasztás magyarországi meghonosítását illetően.

Amikor a Republikon Intézet felvetette, hogy az előválasztás lehet a megoldás a töredezett baloldal együttműködésének kialakítására, a kritikusok rendszerint két, egymásnak ellentmondó érvet fogalmaztak meg. Az egyik, hogy az előválasztáson csak a már bevett szereplők tudnának sikeresen versenyezni, hiszen ők rendelkeznek azzal a szervezeti erővel, ami egy ilyen megmérettetésen szükséges lenne. A másik, hogy az előválasztás éppen az új szereplőknek jó; hogy ők azok, akik képesek korábban passzív szavazók mobilizálásával erősebbnek tűnni, mint ami a közvélemény-kutatási eredményekből adódna.

Az amerikai tapasztalatok egyik legfontosabb tanulsága, hogy nincs semmiféle törvényszerűség az előválasztások kimenetelét illetően. A Demokrata Pártban az elitek jelöltje, a demokrata „establishment” megtestesítője, egy több évtizedes politikai múltra visszatekintő szereplő – egy „régi” politikus – nyerte a küzdelmet. Ezzel szemben a republikánusoknál az establishmentet támadó, a politikán kívülről érkező, „új” politikus győzedelmeskedett.

Hillary

Hillary

 

A fentiek egyben cáfolják azt az elképzelést is, hogy lenne valamiféle nemzetközi tendencia arra, hogy a régi politikusok helyét az új, populista, radikális szereplők veszik át. A helyzet sokkal inkább az, hogy egy előválasztási küzdelemben sokféle stratégiával lehet nyerni.

Az amerikai demokrata és republikánus előválasztás aszimmetrikus küzdelem volt: egészen más ügyek és logika dominálta a két párt belső megmérettetését. A republikánusoknál az előválasztás olyan szereplőket kényszerített egy térfélre, akik között a különbség lényegesen nagyobb, mint a hazai baloldali-liberális térfél bármely két szereplője között. A republikánusok az amerikai politika alapkérdéseiben sem értettek egyet. Szükség van-e arra, hogy az Egyesült Államok a világ csendőre legyen – vagy inkább hozza haza tengerentúli katonáit? Jó vagy rossz dolog a bevándorlás? Több szabad kereskedelemre vagy több protekcionizmusra van szükség? Ezek az egymással ellentétes álláspontok egyaránt jelen voltak a republikánusok előválasztási küzdelmében. Az előválasztás így nem egyszerűen személyek, hanem programok közötti választást jelentett. A Demokratáknál a helyzet más volt: az alapvető programokban sokkal kevésbé különbözött Clinton és Sanders; a vita itt sokkal inkább arról folyt, ki tudja azt jobban – hitelesebben – képviselni.

Az előválasztások hevében sokan jósolták, hogy a vesztesek nem állnak majd be a győztesek mögé; hogy – különösen a republikánus oldalon – Trump olyannyira elfogadhatatlan sokak számára, hogy ezúttal nem lesz teljes egység mögötte. A jelek szerint azonban nem ez a helyzet: Trump már most is képes egyesíteni a republikánus térfelet. Ennek oka pedig az előválasztás dinamikájában keresendő: egyszerűen nem lehet érvelni egy olyan szereplővel szemben, aki egy transzparens folyamatban megszerezte a republikánus választók többségének támogatását.

Az előválasztást nem minden résztvevő szereti: Clinton hívei már jó ideje szerették volna, ha véget ér, a Trumpot nem kedvelő republikánusok pedig jobban örültek volna, ha zárt ajtók mögött dől el, ki lesz az amerikai jobboldal fegyverhordozója. Ám a két párt szempontjából aligha lett volna jobb módszer a jelöltek kiválasztására. Ha más nem, az előválasztás bemutatta, hogy egy klasszikus republikánus jelölt még a párt saját szavazóit sem tudta volna lelkesíteni. Clinton pedig az előválasztás nélkül rosszabb – kevésbé versenyképes, a demokraták valódi elvárásait kevésbé tükröző jelölt – lett volna.

Magyarország nem Amerika – az ottani előválasztás tapasztalatai természetesen nem ültethetők át egy az egyben Magyarországra. Az ellen azonban itthon is nehéz érvelni, hogy a pártelitek döntésénél jobb az emberek minél szélesebb körét bevonó kiválasztási folyamat.

Neked ajánljuk

Elveszve az éjszakában

  • Bacsadi Zsófia

Igen szerencsétlenül végződik egy kis színházi társulat éjszakája, amikor a takarítónő hamarabb hazamegy, és magával viszi az öltöző kulcsát.

Tuti Tati

Hatalmas a tülekedés Wes Anderson új filmjében, a korábbiaknál is nagyobb, pedig már A Grand Budapest Hotelben is annyi volt a sztár, a szín, a szimmetria – ó, az a híres andersoni szimmetria és keretezés! –, hogy alig látszott ki a sztori.

Elég ez?

  • Puskás Panni

A Kabarét az 1976-os magyar bemutatója (Ódry Színpad) óta közel negyvenszer mutatták be a hazai színházak. És vannak rendezők, ilyen az ősbemutatót jegyző Szinetár Miklós, de Alföldi Róbert és Bozsik Yvette is, akiket az anyag nem hagy nyugodni, és többször is színpadra állítják.

Újrarendezés

  • Erdei Krisztina

Az idei Fotóhónapról néhány hete még alig volt elérhető információ. A kivételt épp a ki­emelt eseményről, a kanadai Margaret Watkins kiállításáról szóló hír jelentette.

Hamis minden ízében

  • A szerk.

Október 23-án elfogtunk egy marslakót, körbeálltuk, és megkérdeztük tőle, mi jó honfiak: no, szemüveges barátunk (kicsinyded, szemüveges ürge volt, mondhatni nyüzüge), mit ünneplünk mi itt ma ilyen nagy sokadalomban?

0:1

  • A szerk.

Múlt pénteken a Kúria elkaszálta a kormány legújabb propagandamutatványának, a „gyermekvédelmi népszavazásnak” az egyik kérdését, azt, amelyik arról kérdezte volna az ország polgárait, támogatják-e, hogy „kiskorú gyermekek számára is elérhetőek legyenek nem­átalakító kezelések”.

Sokan, mégis kevesen

  • Lannert Judit

A két pedagógus-szakszervezet négy pontban foglalta össze a napokban legfőbb követeléseit, ezek közt szerepel a pedagógusok bérének emelése és a munkaterheinek csökkentése is.

Postatiszta nemzeti vagyon

Pár hete derült ki, hogy az állam 42 milliárd forintért vette át a Bélyegmúzeumot a Magyar Postától. Arról nem esett szó, hogy miért ennyiért és miért most, de arról sem, hogy a valóságban mi is az a Bélyegmúzeum, és milyen értéket képvisel.

„Az államnak van életvédelmi kötelezettsége”

  • Bányai György
Vajon bíróság elé citálható-e az állam akkor, ha nem tesz semmit a járvány megfékezése érdekében? Vagy ha épp túlzott agilisságával, lezárásaival és tiltásaival okoz elkerülhető károkat? És ki lehet a felperes? Maga az állampolgár? Vagy egy másik állam?

Lépegetve, lopakodva

  • Molnár Róbert

Szlovákia csendben elviselte, hogy hosszú éveken át támogatások érkezzenek Magyarországról az országba különféle csatornákon, ám a magyar állam nagyszabású termőföldvásárlási terveit már nem hagyták szó nélkül.

„Véletlenül rátalálnak”

Operatőrből lett filmrendező, de amikor elhagyta Ceaușescu Romániáját, mindent újra kellett kezdenie. Ausztráliába települve oktatóként folytatta, most pedig új filmmel jelentkezett: az Éjjeli őrjáratot a héten mutatják be a mozik.