A bevándorlóellenes kormányzati kampány hatására erőteljesen megmozdult a civil társadalom is: elég a Kétfarkú Kutya Párt és a Vastagbőr ellenkampányára, a MigSzol segítő munkájára vagy épp a szerb határra tervezett fal elleni tiltakozó tüntetésre gondolni. Ha mindezt csak abból a szempontból akarjuk értékelni, hogy „végre történt valami”, akkor mindenképp jól szerepelt a civil társadalom: rövid időn belül nagyon komoly összeget ajánlottak fel az ellenplakátokra, és a menekültek ellátásához is jelentősen hozzájárultak a hétköznapi emberek: élelmiszerrel, ruhával, vagy bármivel, amivel segíteni tudtak.
Mindeközben ugyanakkor – kicsit távolabbról értékelve az akciókat – néhány rendszerszintű problémát is észlelhetünk, amelyek meghatározó konfliktusai lehetnek az elkövetkezendő időszaknak. A civil társadalom legnagyobb erejét a közös cselekvés adhatja és adja: a szervezés, a mozgósítás és a kapcsolatok építése. Az elmúlt hónapok során azonban egyre több jel mutat arra, hogy a civilek egy része egymással ugyan nagyon szorosan együttműködik, kifelé azonban egyre kevésbé nyitott.
A Republikon Intézet márciusi konferenciáján, mely a civilek és a politika viszonyáról szólt, egyértelműen érződött, hogy a civilek képviselői megosztottak abban, hogy mit is kezdjenek a politikusokkal . A politikától való elhatárolódás hangosabb volt, a határokról azonban már megint csak nem volt egyetértés: volt, aki csak a jelenlegi ellenzéki pártokkal nem vállalt volna közösséget, mások a teljes jelenlegi képviseleti demokrácia által meghonosított pártrendszert támadták. Igen hamar kiderült tehát, hogy az „összefogás” nem csak az ellenzéki pártok számára nehéz: a célhoz vezető eszközök helyessége a civileket is komoly dilemma és megosztottság elé állítja.
A Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) és a Vastagbőr ellenkampánya előtt már felvetettem azt a kérdést, hogy a plakátok vajon kikhez szólnak majd és milyen üzenetet közvetítenek: valódi ellenkampány lesz a bevándorlók érdekében, egyfajta identitáskampány az MKKP-nak, vagy egyszerű kormányellenes plakátakció. A kikerült képek alapján – különösen a második hullámban kirakott plakátokra gondolva – ez a kampány alig szól a menekültekről, sokkal inkább az MKKP szellemiségéhez kapcsolódóan kormány- és politikaellenes üzeneteket közvetít. Erősen kérdéses, hogy ezeket a plakátokat egyáltalán megértik-e azok, akik nem követik figyelemmel az MKKP-t vagy a hasonló online felületeket. A második adagnyi plakátkihelyezéskor a szervezők részben el is ismerték, hogy az akció valódi értelme nem is az ellenkampány maga, hanem a közösségi adományszerzés volt, és hogy ez lehet egy újfajta párt 2018-as kampányának alapja. Kérdés persze, hogy ha pozitív üzenet megfogalmazása már egy ilyen próbakampány esetén sem sikerült, akkor milyen értékek szerint szervezhető ez az új, 2018-as párt.
| ||
Az értékközösség problematikáját jelenítették meg a szerb határra tervezett fal elleni tüntetésen tapasztaltak is. Miközben a demonstráció a fal elleni és a migránsok melletti tüntetésként volt meghirdetve, plakátjai alapján egy erősen baloldali demonstrációnak tűnt – miközben a téma ezt egyáltalán nem indokolta. A szónokok mögötti magyar, angol és német nyelvű feliratokon ugyanis a „A kapitalizmus öl”, illetve az „Exit Nato” feliratok is szerepeltek: a migránsokkal egyébként szolidáris tömeg egy részének véleményével ez egészen biztosan nem találkozott. Noha érthető, hogy az elmúlt években egyre erősödött az elsősorban baloldali, de különböző témákkal foglalkozó szervezetek közötti együttműködés és szolidaritás, egy-egy ügy szempontjából káros lenne, ha a közép helyett a szél felé igazodnának az ilyen rendezvények. Adott esetben lehet liberálisként támogatni a menekültek befogadását és a szexuális kisebbségek jogkiterjesztését, de közben elutasítani az alanyi jogon járó lakhatást. Ha a szolidaritás csak azok között alakul ki, akik minden ügyben egyetértenek, úgy egyre kisebb kör marad csak, melynek a társadalmi hatása is sokkal korlátozottabb lesz.
| ||
Végül a migránsokat segítő csoportok kapcsán érdemes megvizsgálni az újra felszínre került politikaproblémát. Az elmúlt hetekben ugyanis több esetben nem fogadtak el olyan felajánlásokat, amik pártoktól, politikusoktól érkeztek: az MSZP székházfelajánlását a Migration Aid utasította el, míg a szegedi MigSzol a DK által vitt adományokból nem kért. Miközben elvi szinten nem elvitatható egy szervezettől, hogy ilyen döntéseket hozzon, az már erősen megkérdőjelezhető, hogy a jelen helyzetben a segíteni kívánt bevándorlók vajon tényleg jobban járnak-e így. A székház kapcsán különösen nehéz igazságot tenni: míg ételt akár civilként és nem pártpolitikusként is lehet vinni, egy ilyen épületet nem lehet nem politikusként felajánlani.
A pártoktól való határozott távolságtartás sokak szemében szimpatikussá teheti a szervezőket, ám ha ezzel lemondanak a pártok még mindig meglévő mozgósítási és szervezési potenciáljáról, azzal nem biztos, hogy az eredeti ügyet – a migránsok segítését – szolgálják. Különösen akkor, ha egy olyan helyzetről beszélünk, amikor egy ellenzéki politikus lehetőségei erősen korlátozottak: valójában nem nagyon áll a rendelkezésükre olyan politikai eszköz, amivel érdemben tudnának tenni a kormány menekültellenes politikájával szemben. A parlamenten napok alatt átvert törvények, az újabb több százmilliós plakátkampány mellett legfeljebb a saját szimpatizánsaik aktivizálását tudják felmutatni: ezt viszont nem segíti, ha ebből a szervezők nem kérnek.
