Európa erőd

  • Mikecz Dániel
  • 2015.07.28 11:11

Liberális szemmel – Republikon

Bár sokan úgy gondolják, hogy Orbán Viktor az európai politika páriája, a magyar miniszterelnök nincs egyedül a bevándorlás ügyében hangoztatott véleményével.

Különösen a legutóbbi választások óta hangzik fel egyre gyakrabban az a félelem, hogy hazánk folyamatosan Kelet felé sodródik, kikerül Európa nyugati (és ha már nyugati, akkor nyilván civilizáltabb) felének országai közül. Egyrészt érthető ez az aggodalom, másrészről végül is mégiscsak etnocentrista, amikor meghúz egy vonalat a nyugati civilizált és a keleti, ill. balkáni elmaradott kultúrák, életmódok között. Harmadrészt éppen az aggodalomra okot adó ügyek azok, amelyek mutatják, hogy mára Magyarország igenis európai problémákkal küzd, és a kormánypárti politikusok nem sokban különböznek a gyakran hivatkozott nyugati szomszédok döntéshozóitól.

false

Bár sokan úgy gondolják, hogy Orbán Viktor az európai politika páriája, a magyar miniszterelnök nincs egyedül a bevándorlás ügyében hangoztatott véleményével. A sok tévedés és tárgyi torzítás mellett valóban helyesen hivatkozott Sarkozy egykori és talán újrázó francia elnökre. Nem kell messzire menni azonban, hogy megerősítést nyerjen a miniszerelnök, hiszen az orbáni vízió az Európát fenyegető veszélyekről és a helyes válaszokról egybecseng a bajor CSU és az osztrák Szabadságpárt véleményével. Ez utóbbi pedig a 2000-es évek óta folyamatosan növeli népszerűségét Ausztriában.

A radikális jobboldali pártok sikerét a tavalyi európai parlamenti választásokon még lehetett az EP-választás másodrangúságával, az európai elitekkel szembeni protesthangulattal magyarázni, de mindez még az idei bevándorlási, menedékkérelmi hullám előtt történt. A válaszok megfogalmazásában nem áll jól az európai baloldal sem, amit kitűnően mutat a Magyar Narancs összeállítása (Vásárhelyi Júlia: Menekülés a menekültektől). Jól szemlélteti, hogy mennyire nem áll messze Orbán Viktor a korszellemtől, hogy a német nyelvű lapok kommentelői rendre elismerik miniszterelnökünk véleményét és teljesítményét a bevándorlás ügyében.

false

Külön érdekesség ennek kapcsán, hogy a Fidesz mennyire hasonló utat járt be, mint más európai pártok. Az osztrák Szabadságpárt vagy a skandináv jobboldali populista pártok is liberálisként kezdték. Míg azonban a Fidesz a magyar politika kétosztatú logikája miatt lett egyre markánsabban jobboldali, az említett skandináv pártok vagy éppen a holland jobboldali populisták az európai liberális demokráciákat féltik az arra kulturálisan éretlen, alkalmatlan bevándorlóktól.

Nem kérdés, hogy a bevándorlás ügyét nem lehet a szőnyeg alá söpörni, nem is célja ennek a bejegyzésnek, hogy bagatellizálja a kérdést. Az európai életforma megvédése azonban nem lehetséges, ha nem sikerül olyan megoldást adni a problémára, ami összhangban van azokkal az elvekkel és célokkal, amiről azt gondoljuk, hogy az Európai Unió alapját is jelentik. Téved, aki azt hiszi, hogy az európai integráció tisztán csak a gazdasági haszonról, pragmatizmusról és túlzásba vitt standardizálásról szólt. Az európai politika valóban tanácstalan a bevándorlás ügyében, de nem azért, mert foglya lenne valamilyen ideológiának, hanem mert egy eddig nem tapasztalt kihívás előtt áll. A közösen vallott európai értékek követése, az emberi jogok tiszteletben tartása nem öncél, hanem annak útja, hogy holnap is a tükörbe nézhessünk. Máskülönben nem marad más a politikából, mint puszta hatalomtechnika és végtelen cinizmus.

A magyar ellenzék által is hangoztatott „európai megoldás” tehát nem feltétlenül mellébeszélés vagy ötlettelenség – valódi célnak kell lennie. Az már más kérdés, hogy léteznek-e itthon a baloldalon olyan intellektuális tartalékok, amelyek segítségével az ellenzék részt tudna venni ezeknek az európai megoldásoknak a kifejlesztésében, vagy az EU és Magyarország jövőjéről, a közösségi és a nemzeti érdekről szóló diskurzusban nem kíván részt venni.

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.