Budapesti magasház: épül a korrupció és a szervilizmus emlékműve

  • Király Dávid
  • 2017. augusztus 11.

Liberális szemmel – Republikon

Tarlósék egy Fidesz-közeli vállalkozó érdekeit helyezik a főváros érdekei elé.

A kétezres évek közepén értelmes szakmai és várospolitikai vita zajlott Budapesten arról, hogy kellenek-e a fővárosba magasházak és ha igen, hová. E konferenciák, kerekasztal-beszélgetések egyikén tanultam meg egy kiváló építésztől, Z. Halmágyi Judittól (aki egyebek mellett a Dózsa György úti nagyszerű ING-házat segített Erick van Egeraatnak végleges formába önteni), hogy a valódi kérdések nem ezek. A valódi kérdés az, hogy amikor majd valóban megjelenik Budapesten a magasházakra vonatkozó befektetői igény, tudunk-e rá jó válaszokat adni.

Ez azt jelenti, hogy amíg a magasházakról zajló vita a legyen/ne legyen fronton zajlik, addig a befektetői igény megjelenése csak idő kérdése, és ha a várospolitika, valamint a várostervező- és építészszakma nem készül fel idejében, akkor a magasházak lehetséges elhelyezkedésére vonatkozó vita elkésett lesz. Budapest ebben az esetben ugyanúgy kényszerhelyzetbe kerül, mint a kilencvenes években a plázáknál.

Tíz évvel ezelőtt úgy tűnt, sikerült ezeket a válaszokat megtalálni. Szinte minden komolyan vehető szakmai diskurzus arra az eredményre jutott, hogy Budapest semmit sem veszít a vonzerejéből, ha nem lesznek magasházai, de ha mégis lesznek, azok a csepeli északi szigetcsúcson, esetleg a Váci út és a Róbert Károly körút találkozásánál ártanak a legkevesebbet a budapesti városképnek. Egyetértés volt abban is, hogy ilyen épületeket csak magas építészeti minőségben és a szükséges közlekedési kapcsolatok egyidejű megteremtésével szabad megvalósítani.

Amikor a szakma kijelölte a magasházak lehetséges helyét, azzal következésképpen azokat a területeket is kijelölte, ahol nincs helye felhőkarcolóknak. A főváros ennek szellemében alakította ki azt a szabályozást, amely tavaly decemberig csak a csepeli szigetcsúcson tette lehetővé magasházak építését. Tavaly decemberben a főváros vezetése és a Fővárosi Közgyűlés fideszes többsége hátba szúrta magát, és módosította ezt a szabályozást annak érdekében, hogy a miniszterelnök köreihez köthető Garancsi István felépíthessen egy 120 méter magas tornyot a Lágymányosi-öbölben, ahol a korábbi szabályok 65 méterben maximálták a megengedett magasságot.

Ezzel a döntéssel a budapesti fideszesek az eddigi konstruktív szakmai vitát, annak eredményét és az ennek szellemében megteremtett, a város érdekeit védő szabályozást áldozták fel egy Fidesz-közeli vállalkozó privát gazdasági érdekeiért. Mindezt annak ellenére, hogy a beruházás ellen szót emelt a hazai és a nemzetközi szakma színe-java, az UNESCO-tól kezdve a hazai világörökségi alapítványon keresztül Budapest volt főépítészéig, de a Kopaszi gát mellé tervezett magasház még a Fővárosi Közgyűlés városfejlesztési bizottsága előtt is elbukott. A közgyűlés fideszes többsége úgy módosította a területre vonatkozó szabályozást, hogy a magasház tervei még nem is léteznek, arról a közvélemény is csak egy elnagyolt látványtervet láthatott, ezekről pedig Fürjes Balázs óta tudjuk, hogy még a közpénzből megvalósuló állami beruházások esetében sem számítanak többnek blöffnél.

Az UNESCO-nak nagyon nem tetszik, hogy Garancsi 120 méteres toronyházat épít Budapesten

A szervezet szerint a Lágymányosi-öböl mellé tervezett épület rombolja majd a világörökségi látképet. Az UNESCO a magyar kormányhoz fordult, hogy ne engedje megépíteni azt a felhőkarcolót, amelyet Orbán Viktor egyik bizalmasa, Garancsi István cége álmodott meg a Kopaszi gáthoz.

Garancsi tehát biankó csekket kapott Budapest fideszes vezetésétől, amelyért cserébe mindössze annyit vállalt, hogy egymilliárd forint értékben támogatja a budai fonódó villamos meghosszabbításának tervezését. Összehasonlításképpen: a BudaPart beruházás összértéke 350 milliárd forint, egymilliárd forint pedig körülbelül egy villamos ára – ez gyakorlatilag semmi. A Fidesz-közeli vállalkozó a döntés eredményeként felépíthet valamit, amiről ma még szinte semmit sem tudunk, csak azt, hogy akár száz évig is meghatározhatja Budapest városképét.

Fontos megjegyezni: nem azzal van baj, hogy egy olyan városba épül magasház, amelytől mindeddig az ilyen épületek idegenek voltak, a svédországi Malmö látképe például sokkal izgalmasabb lett az Öresund-szoros partján felépített 190 méter magas Turning Torsónak köszönhetően. A baj az, hogy Budapest vezetése egy Fidesz-közeli vállalkozó érdekeit helyezi a főváros érdekei elé, és ezért bármikor kész felülírni a saját szabályozását is. Olyan precedenst teremt ezzel, amely már rövid távon is aláássa a tudatos és a budapestiek érdekeit szem előtt tartó városfejlesztést, hosszabb távon pedig a főváros meglévő, évszázados értékeit is tönkreteheti.

Tarlós főpolgármester az illetékes városházi bizottság döntését is felülíró, szakmailag védhetetlen közgyűlési határozatot azzal a közhellyel indokolta, hogy a magasházak jelek, az adott városok jelképei. Nem mindegy azonban, hogy egy felhőkarcoló az adott település dinamikus és helyes irányú fejlődésének, a nemzetközi színvonalú építészeti minőségnek a jelképe, vagy a mindent maga alá gyűrő, a várospolitikát is át-átszövő korrupciónak, és a budapesti fideszes vezetés gyávaságának, szervilizmusának.

Toplista+fotó: íme 10 fantasztikus és nyomasztó magyar magasház!

Nemrég tüntették el a föld színéről a legmagasabb magyarországi lakóházat, a régóta lakatlan pécsi huszonöt emeletest. Ám maradtak még vetélytársak állva! Aki – mint e cikk írója – gyermekként végignézte, hogyan épül fel Pécs Szigeti-lakótelepén a legendás 25 emeletes toronyház, hivatalos nevén a Magasház, annak szinte szívszorító látvány a girbegurba acélrudakból és vasbeton darabokból álló kupac, ami a helyén maradt (s ez már egy többhetes élmény, lehet, hogy mára azt is eltüntették).

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.