Európa ismét nagy bulira készül

Táncoló gorillák, ágyún jódlizó litvánok, és hiphoppal ötvözött cigányzene – csak néhány említésre méltó show-elem a 2017-es Eurovíziós Dalfesztivál kínálatából. Azoknak, akik pusztán mérsékelt érdeklődéssel követik a dalfesztivál körüli felhajtást, talán érdekes lehet az Eurovízió átpolitizált jelentéstartalma is. A színes ruhákon és a csillogáson túl ugyanis az Eurovízió kommunikációs rituálé is, ahol a részt vevő országok lehetőséget kapnak arra, hogy megmutassák nemzeti identitásukat, és hogy milyen értékeket vallanak maguknak.

Mint ahogy maga az EU intézménye, a dalverseny is békeprojektként kezdte pályafutását 1956-ban. A legelső dalfesztiválon mindössze 7 versenyző lépett fel, mára mintegy 40 állandó résztvevő nevez a versenyre. Ahogy a résztvevők gyarapodtak, úgy a European Broadcasting Union is számos alkalommal alakította át a verseny szabályzatát, a rendezvény politikamentessége azonban a mai napig akadályokba ütközik. A legnagyobb átalakuláson a pontozási rendszer esett át. A kezdetben nyugat-európai országok részvételén alapuló versenyt a hidegháború után elkezdték bővíteni a keleti blokk országaival, melynek következtében olyan taktikus átszavazások alakultak ki, hogy az alapító államoknak esélyük sem volt megnyerniük a versenyt. Ezért a közönségszavazatokat felváltotta egy vegyes rendszer, amelyben a zsűri és az országok lakossága ugyanolyan jelentőséggel bír a pontozás tekintetében.

Az Eurovízió nagy szerepet játszik a nemzeti és európai identitás kialakításában is: a dalfesztiválon mint kulturális folyamat jelenik meg az európaizáció. Catherine Baker az Eurovízió gender- és geopolitikai elemzése szerint a dalfesztiválon az országok által előadott számok különböző narratívákat reflektálnak, kommunikálnak és festenek elénk a saját nemzeti és európai identitásukról, legfőképpen arról, hogy mennyire intenzíven kívánnak az európai kultúrkör tagjaivá válni.

Fotó: Vugar Ibadov

Észtországban például a kormány 2000-ben célként tűzte ki az eurovíziós győzelmet. Az észt emberi fejlesztési programban helyet kaptak az Eurovízióról szóló empirikus kutatások, elemezve a választói magatartást, a preferenciákat és a sikeres stratégiákat a dalfesztiválon, amit 2001-ben meg is nyertek.

A nyugati értékek alapján definiált Európa képe viszont a keleti blokk országainak bevonásával kiszélesedett, és új narratívák jelentek meg a versenyen. Törökország a 2003-as eurovíziós győzelmét egy, a keleti kultúrát sztereotip módon lefestő hastáncos, zenés produkcióval vihette haza, ami a konzervatívabb török közösségekben igen nagy felháborodást keltett. Ezzel a vonallal azonban elkezdett formálódni egy – egyébként sikeres – balkáni identitás is.

Az Eurovízió túlpolitizáltságának egyik jele a blokkszavazás. A keleti bővítéssel ugyanis igen erős konkurencia jelent meg az alapító országokkal, vagyis a Big 5-val szemben (Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Olaszország, Spanyolország). Derek Gatherer, a Lancaster Egyetem oktatója kísérletet tett ezen blokkok feltérképezésére; megállapította a skandináv térség erős összetartását, a „Balkán blokk” meglétét, és az egykori Szovjetunió területén lévő országok közti összefogást. Ezen térségekben jellemzően nagy az egymásra szavazás jelensége, de a nemzetek közötti konfliktusok alapján ugyanúgy jelen vannak kivételek is. Gatherer a kutatásában azt is megállapította, hogy az aktuálpolitikai problémákat sokszor felülírja a sorsközösség a dalfesztivál pontjai tekintetében.

Fotó: Tommy Engström, EuroVisionary

Az elfogadás mint egyetemes európai érték szellemében a genderpolitika is nagy szerepet kapott a dalfesztivál múltjában. Catherine Baker szerint ez egy remek indikátorát képezi annak, hogy az adott országok mennyire tudnak azonosulni az európai értékekkel az alapján, hogy milyen formákban jelennek meg társadalmukban a nemi egyenlőséget elősegítő, vagy akár az LMBTQ-csoportot megillető jogok. A fesztiválon számos meleg, valamint transznemű előadó is részt vett, több ország pedig a különböző kisebbségek reprezentálásából akart előnyt kovácsolni.

Akadt olyan szám, ahol ez a taktika sikerrel végződött, máshol pedig komoly ellentmondásokra derült fény az ország nemzetközi reprezentálása és a társadalmi közhangulat között. A t.A.T.u egy tipikus példája volt ennek a jelenségnek, mikor részt vettek a 2003-as dalfesztiválon. A nemzetközi színtéren mutatott toleráns értékek erős disszonanciában álltak a valós társadalmi helyzettel. Az orosz lányduó a nemzetközi médiának leszbikus párként mutatta be magát, viszont a homofób orosz közönség előtt két heteroszexuális nőként jelentek meg.