Európa ismét nagy bulira készül

  • Juhász Vanessza
  • 2018. május 11.

Liberális szemmel – Republikon

Táncoló gorillák, ágyún jódlizó litvánok, és hiphoppal ötvözött cigányzene – csak néhány említésre méltó show-elem a 2017-es Eurovíziós Dalfesztivál kínálatából. Azoknak, akik pusztán mérsékelt érdeklődéssel követik a dalfesztivál körüli felhajtást, talán érdekes lehet az Eurovízió átpolitizált jelentéstartalma is. A színes ruhákon és a csillogáson túl ugyanis az Eurovízió kommunikációs rituálé is, ahol a részt vevő országok lehetőséget kapnak arra, hogy megmutassák nemzeti identitásukat, és hogy milyen értékeket vallanak maguknak.

Mint ahogy maga az EU intézménye, a dalverseny is békeprojektként kezdte pályafutását 1956-ban. A legelső dalfesztiválon mindössze 7 versenyző lépett fel, mára mintegy 40 állandó résztvevő nevez a versenyre. Ahogy a résztvevők gyarapodtak, úgy a European Broadcasting Union is számos alkalommal alakította át a verseny szabályzatát, a rendezvény politikamentessége azonban a mai napig akadályokba ütközik. A legnagyobb átalakuláson a pontozási rendszer esett át. A kezdetben nyugat-európai országok részvételén alapuló versenyt a hidegháború után elkezdték bővíteni a keleti blokk országaival, melynek következtében olyan taktikus átszavazások alakultak ki, hogy az alapító államoknak esélyük sem volt megnyerniük a versenyt. Ezért a közönségszavazatokat felváltotta egy vegyes rendszer, amelyben a zsűri és az országok lakossága ugyanolyan jelentőséggel bír a pontozás tekintetében.

Az Eurovízió nagy szerepet játszik a nemzeti és európai identitás kialakításában is: a dalfesztiválon mint kulturális folyamat jelenik meg az európaizáció. Catherine Baker az Eurovízió gender- és geopolitikai elemzése szerint a dalfesztiválon az országok által előadott számok különböző narratívákat reflektálnak, kommunikálnak és festenek elénk a saját nemzeti és európai identitásukról, legfőképpen arról, hogy mennyire intenzíven kívánnak az európai kultúrkör tagjaivá válni.

false

 

Fotó: Vugar Ibadov

Észtországban például a kormány 2000-ben célként tűzte ki az eurovíziós győzelmet. Az észt emberi fejlesztési programban helyet kaptak az Eurovízióról szóló empirikus kutatások, elemezve a választói magatartást, a preferenciákat és a sikeres stratégiákat a dalfesztiválon, amit 2001-ben meg is nyertek.

A nyugati értékek alapján definiált Európa képe viszont a keleti blokk országainak bevonásával kiszélesedett, és új narratívák jelentek meg a versenyen. Törökország a 2003-as eurovíziós győzelmét egy, a keleti kultúrát sztereotip módon lefestő hastáncos, zenés produkcióval vihette haza, ami a konzervatívabb török közösségekben igen nagy felháborodást keltett. Ezzel a vonallal azonban elkezdett formálódni egy – egyébként sikeres – balkáni identitás is.

Az Eurovízió túlpolitizáltságának egyik jele a blokkszavazás. A keleti bővítéssel ugyanis igen erős konkurencia jelent meg az alapító országokkal, vagyis a Big 5-val szemben (Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Olaszország, Spanyolország). Derek Gatherer, a Lancaster Egyetem oktatója kísérletet tett ezen blokkok feltérképezésére; megállapította a skandináv térség erős összetartását, a „Balkán blokk” meglétét, és az egykori Szovjetunió területén lévő országok közti összefogást. Ezen térségekben jellemzően nagy az egymásra szavazás jelensége, de a nemzetek közötti konfliktusok alapján ugyanúgy jelen vannak kivételek is. Gatherer a kutatásában azt is megállapította, hogy az aktuálpolitikai problémákat sokszor felülírja a sorsközösség a dalfesztivál pontjai tekintetében.

false

 

Fotó: Tommy Engström, EuroVisionary

Az elfogadás mint egyetemes európai érték szellemében a genderpolitika is nagy szerepet kapott a dalfesztivál múltjában. Catherine Baker szerint ez egy remek indikátorát képezi annak, hogy az adott országok mennyire tudnak azonosulni az európai értékekkel az alapján, hogy milyen formákban jelennek meg társadalmukban a nemi egyenlőséget elősegítő, vagy akár az LMBTQ-csoportot megillető jogok. A fesztiválon számos meleg, valamint transznemű előadó is részt vett, több ország pedig a különböző kisebbségek reprezentálásából akart előnyt kovácsolni.

Akadt olyan szám, ahol ez a taktika sikerrel végződött, máshol pedig komoly ellentmondásokra derült fény az ország nemzetközi reprezentálása és a társadalmi közhangulat között. A t.A.T.u egy tipikus példája volt ennek a jelenségnek, mikor részt vettek a 2003-as dalfesztiválon. A nemzetközi színtéren mutatott toleráns értékek erős disszonanciában álltak a valós társadalmi helyzettel. Az orosz lányduó a nemzetközi médiának leszbikus párként mutatta be magát, viszont a homofób orosz közönség előtt két heteroszexuális nőként jelentek meg.

Liberális szemmel – A Republikon blogja a magyarnarancs.hu-n.

Liberális szemmel – Republikon

Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.

 

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.