Európa ismét nagy bulira készül

  • Juhász Vanessza
  • 2018. május 11.

Liberális szemmel – Republikon

Táncoló gorillák, ágyún jódlizó litvánok, és hiphoppal ötvözött cigányzene – csak néhány említésre méltó show-elem a 2017-es Eurovíziós Dalfesztivál kínálatából. Azoknak, akik pusztán mérsékelt érdeklődéssel követik a dalfesztivál körüli felhajtást, talán érdekes lehet az Eurovízió átpolitizált jelentéstartalma is. A színes ruhákon és a csillogáson túl ugyanis az Eurovízió kommunikációs rituálé is, ahol a részt vevő országok lehetőséget kapnak arra, hogy megmutassák nemzeti identitásukat, és hogy milyen értékeket vallanak maguknak.

Mint ahogy maga az EU intézménye, a dalverseny is békeprojektként kezdte pályafutását 1956-ban. A legelső dalfesztiválon mindössze 7 versenyző lépett fel, mára mintegy 40 állandó résztvevő nevez a versenyre. Ahogy a résztvevők gyarapodtak, úgy a European Broadcasting Union is számos alkalommal alakította át a verseny szabályzatát, a rendezvény politikamentessége azonban a mai napig akadályokba ütközik. A legnagyobb átalakuláson a pontozási rendszer esett át. A kezdetben nyugat-európai országok részvételén alapuló versenyt a hidegháború után elkezdték bővíteni a keleti blokk országaival, melynek következtében olyan taktikus átszavazások alakultak ki, hogy az alapító államoknak esélyük sem volt megnyerniük a versenyt. Ezért a közönségszavazatokat felváltotta egy vegyes rendszer, amelyben a zsűri és az országok lakossága ugyanolyan jelentőséggel bír a pontozás tekintetében.

Az Eurovízió nagy szerepet játszik a nemzeti és európai identitás kialakításában is: a dalfesztiválon mint kulturális folyamat jelenik meg az európaizáció. Catherine Baker az Eurovízió gender- és geopolitikai elemzése szerint a dalfesztiválon az országok által előadott számok különböző narratívákat reflektálnak, kommunikálnak és festenek elénk a saját nemzeti és európai identitásukról, legfőképpen arról, hogy mennyire intenzíven kívánnak az európai kultúrkör tagjaivá válni.

false

 

Fotó: Vugar Ibadov

Észtországban például a kormány 2000-ben célként tűzte ki az eurovíziós győzelmet. Az észt emberi fejlesztési programban helyet kaptak az Eurovízióról szóló empirikus kutatások, elemezve a választói magatartást, a preferenciákat és a sikeres stratégiákat a dalfesztiválon, amit 2001-ben meg is nyertek.

A nyugati értékek alapján definiált Európa képe viszont a keleti blokk országainak bevonásával kiszélesedett, és új narratívák jelentek meg a versenyen. Törökország a 2003-as eurovíziós győzelmét egy, a keleti kultúrát sztereotip módon lefestő hastáncos, zenés produkcióval vihette haza, ami a konzervatívabb török közösségekben igen nagy felháborodást keltett. Ezzel a vonallal azonban elkezdett formálódni egy – egyébként sikeres – balkáni identitás is.

Az Eurovízió túlpolitizáltságának egyik jele a blokkszavazás. A keleti bővítéssel ugyanis igen erős konkurencia jelent meg az alapító országokkal, vagyis a Big 5-val szemben (Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Olaszország, Spanyolország). Derek Gatherer, a Lancaster Egyetem oktatója kísérletet tett ezen blokkok feltérképezésére; megállapította a skandináv térség erős összetartását, a „Balkán blokk” meglétét, és az egykori Szovjetunió területén lévő országok közti összefogást. Ezen térségekben jellemzően nagy az egymásra szavazás jelensége, de a nemzetek közötti konfliktusok alapján ugyanúgy jelen vannak kivételek is. Gatherer a kutatásában azt is megállapította, hogy az aktuálpolitikai problémákat sokszor felülírja a sorsközösség a dalfesztivál pontjai tekintetében.

false

 

Fotó: Tommy Engström, EuroVisionary

Az elfogadás mint egyetemes európai érték szellemében a genderpolitika is nagy szerepet kapott a dalfesztivál múltjában. Catherine Baker szerint ez egy remek indikátorát képezi annak, hogy az adott országok mennyire tudnak azonosulni az európai értékekkel az alapján, hogy milyen formákban jelennek meg társadalmukban a nemi egyenlőséget elősegítő, vagy akár az LMBTQ-csoportot megillető jogok. A fesztiválon számos meleg, valamint transznemű előadó is részt vett, több ország pedig a különböző kisebbségek reprezentálásából akart előnyt kovácsolni.

Akadt olyan szám, ahol ez a taktika sikerrel végződött, máshol pedig komoly ellentmondásokra derült fény az ország nemzetközi reprezentálása és a társadalmi közhangulat között. A t.A.T.u egy tipikus példája volt ennek a jelenségnek, mikor részt vettek a 2003-as dalfesztiválon. A nemzetközi színtéren mutatott toleráns értékek erős disszonanciában álltak a valós társadalmi helyzettel. Az orosz lányduó a nemzetközi médiának leszbikus párként mutatta be magát, viszont a homofób orosz közönség előtt két heteroszexuális nőként jelentek meg.

Liberális szemmel – A Republikon blogja a magyarnarancs.hu-n.

Liberális szemmel – Republikon

Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.