Múlt pénteken került fel a Republikon Intézet honlapjára az a kvíz, amely játékos formában segít tájékozódni a népszavazási kérdésre adható válaszokról, pozíciókról (igen, nem, érvénytelen, bojkott). Hasonló alkalmazások (angolul voting advice application) korábban is jelentek meg Magyarországon, ilyen volt intézetünknek a 2014-es országgyűlési és a fővárosi önkormányzati választásokra készült pártválasztó alkalmazása. Ezeknek a teszteknek, kvízeknek a lényege, hogy a különböző politikai értékekre és szakpolitikákra vonatkozó kérdések alapján felállítanak egy politikai preferencia-sorrendet. Ez úgy néz ki a gyakorlatban, hogy az alkalmazás megmutatja, hogy melyik párthoz vagy népszavazási kérdéshez áll közel a felhasználó. Fontos, hogy ezeknek az alkalmazásoknak az elsődleges feladata nem az, hogy a választó helyett döntsenek az adott szituációban. A cél, hogy az alkalmazást használó minél több információhoz jusson a jelöltek, politikai pártok pozícióiról. Előfordulhat természetesen, hogy olyan eredményt ad az adott pártválasztó vagy népszavazási kvíz, amit nem várt volna a határozott politikai preferenciával rendelkező felhasználó. Ebben az esetben a nem várt eredmény is arra készteti, hogy újragondolja álláspontját, reflektáljon arra az illető. A szavazási tanácsadó alkalmazások tehát végső soron tudatosságra kívánják ösztönözni az állampolgárokat.
A választói tanácsadó alkalmazások különösen népszerűek Hollandiában. A StemWijzer szolgáltatást 1989-ben fejlesztette ki az aktív állampolgársági nevelésért felelős holland állami intézmény. A StemWijzer az első időszakban papíron vagy hajlékony lemezen volt elérhető, majd 1994-ben már egy számítógépes program működtette az alkalmazást, végül 1998-ban jelent meg az internetes verzió. A StemWijzer hollandiai népszerűségét mutatja, hogy a 2012-es választások előtt 4,85 millióan használták. Hasonlóan sikeres Németországban a Wahl-o-Mat, amelyet 2002-ben hoztak létre és a 2005-ös választások során 5,1 millióan használtak. A német változatot elsősorban a fiatal választók bevonására használják, és ez a célcsoport részt is vesz az éppen aktuális kérdések megfogalmazásában. Akárcsak Hollandiában, Németországban is egy független állami szerv, a Bundeszentrale für politische Bildung szervezi a választói tanácsadó alkalmazást.
| ||
A pártválasztó alkalmazások esetében érzékeny pont a kérdések megfogalmazása, valamint az azokra adott pártos válaszok azonosítása. Nem mindegy ugyanis, hogy mit gondolnak lényeges témának az alkalmazás készítői, a bevont szakértők és választók, és mit az egyes pártok, hiszen már önmagában a kérdések témája befolyásolhatja a végeredményt. Könnyen belátható, hogy a környezetvédelmi témában egy zöld párt van otthon, míg a bevándorlás és a bűnözés összefüggésében egy radikális jobboldali párt tud erősebbeket mondani. Szerencsés helyzet, ha a pártok hajlandók saját maguk választ adni az egyes kérdésekre, amelyek alapján aztán be lehet azonosítani a felhasználók politikai preferenciáit. Ha erre nem hajlandók a politikusok, akkor a pártprogramokból lehetséges a pozíciók felvázolása.
Sokkal nehezebb a helyzet, ha pl. egy kormánypárt programja csupán annyi: Folytatjuk! Ebben az esetben politikusi nyilatkozatokból, a párt képviselőinek szavazásaiból és hivatalos szövegekből kell kibogarászni az adott politikai erő álláspontját. Léteznek azonban olyan közvélemény-kutatási adatbázisok, amelyek alapján akár a fogyasztói szokásokra vonatkozó kérdések alapján be lehet azonosítani a politikai preferenciát. Egy ilyen adatbázis azt a régi gyanút is igazolhatja, ill. elvetheti, hogy a baloldaliak Coca-Colát, míg a jobboldaliak Pepsit isznak. A titkolózás és a bizalmatlanság azonban nem túlságosan indokolt. Enyedi Zsolt magyar választók között végzett kutatása ugyanis azt mutatta, hogy ilyen alkalmazás hatására a felhasználók 7 százaléka változtatta meg választási szándékát, azonban a választási tanácsadó nem alkalmas arra, hogy egy adott párt felé irányítsák a szavazókat, továbbá se mobilizációs, se demobilizációs hatása nem volt.
A pártválasztó alkalmazások tulajdonképpen az állampolgári nevelés eszközei, hiszen céljuk a tudatosság és az aktivizmus erősítése. Magyar szempontból szinte elképzelhetetlen, hogy ezeket az alkalmazásokat állami költségvetésből, de mégis független szervezetek működtetik. Ennek hátterében az a felismerés rejlik, hogy a képviseletre épülő rendszerekben is a széles és aktív társadalmi részvétel segítségével lehet megőrizni egy politikai közösség integritását.
