A dohánypiac 2012-es, alapvető átalakítása után újra napirendre került a dohányügy – igaz, a bevándorlókkal kapcsolatos kormánykommunikációs offenzíva miatt jóval kevesebb figyelmet kapott. Miközben a lakosság talán lassan hozzászokik a nemzeti dohányboltok rendszeréhez, a múlt heti információk szerint az Európai Bizottság hamarosan kötelezettségszegési eljárást indíthat Magyarország ellen a dohánykereskedelem gyanús szabályozása miatt.
A kormány továbbra is a dohányzás elleni harc egyik eszközének tekinti a piac szabályozását, noha a trafiktörvény utáni helyzet, a furán elbírált pályázatok, a győztesek későbbi, még kedvezőbb helyzetbe hozása egyaránt azt jelzi, hogy itt elsősorban a piac újraelosztása volt a cél. Ettől függetlenül érdemes megvizsgálni, hogy a dohányiparral és dohánypiaccal kapcsolatos átalakítások hogyan hatottak a lakosság dohányzási szokásaira. A 2012-es törvény címe (2012. évi CXXXIV. törvény a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről) és indoklása is ezt a célt jelölte ki, és a kormány a mai napig ezzel az üzenettel tereli el a szót, ha a dohányipar mögötti gazdasági érdekekről kérdezik. Nem véletlen, hogy miután a múlt héten a központi dohányellátás kapcsán újra reflektorfénybe került a téma, Lázár János előállt az egyforma kinézetű cigarettadobozok ötletével, mint a kormányzat legújabb tervével a dohányzás visszaszorítására.
Noha a kormány részéről nem állnak rendelkezésre hatástanulmányok és felmérések, az Eurobarometer-kutatások (Eurobarometer 82.4) segítségével reális képet kaphatunk arról, hogyan változtak a dohányzási szokások Magyarországon (és az Európai Unióban) az elmúlt évek során. A most bemutatott kutatás 2014 decemberében készült, míg az előző hulláma 2012-ben – így alkalmas arra, hogy a trafiktörvény és az azt kísérő rendelkezések hatását bemutassa.
| ||
A dohányzás csökkentése ugyanis önmagában üdvözlendő cél lenne: Magyarországon a 2015-ös felmérés szerint 30 százalék a rendszeres dohányzók aránya, ez a hatodik legmagasabb arány a tagállamok között. A 2012-es méréshez képest érdemben nem változott ez az arány, mindössze két százalékpontot csökkent (ez megegyezik a teljes, 28 országos aránnyal). Beszédes a leszokással kapcsolatos arány, ami Magyarországon a legalacsonyabb az egész Európai Unióban: mindössze 11 százalék nyilatkozott úgy, hogy korábban dohányzott, de mára abbahagyta (az uniós átlag 20 százalék). Amellett, hogy a dohányzók aránya nem igazán csökkent, a fogyasztásuk némiképp megnőtt: 2014-ben a magyar dohányosok átlag 16,1 szál cigarettát szívtak el, ami fél szállal több, mint 2012-ben volt.
| ||
.jpg "Milyen dohányterméket fogyaszt (rendszeresen vagy alkalmakként)? Magyar adatok, 2014.")
Ahol viszont látszik a dohánypiac átalakításának hatása, az a dohányfogyasztás átalakulása: a magyar fogyasztók igen nagy hányada a dobozos cigarettáról áttért a kézzel sodort cigarettára. Utóbbi használatának aránya a 2012-es 25 százalékról 45 százalékra ugrott. Jól látszik, hogy semelyik másik EU-s országban nem történt ekkora belső átrendeződés. Mindez vélhetően az áremelkedéssel függ össze: a cigaretta ára ugyanis a legfontosabb faktor Magyarországon (91 százalék szerint fontos a választáskor az ár – ennél csak a görögök 92 százaléka magasabb). A választási szempontok alapján a kormány legújabb, egységes doboztervének sem lesz különösebb hatása: ez a legkevésbé fontos szempont úgy Magyarországon, mint az EU egészében. A magyar válaszadók csupán harmada jelezte, hogy ez valamennyire fontos szempontként jelenik meg a döntésében.
Amiben a kormány sikeresnek tekinthető, az a tiltó szabályozás: mind a zárt terekről való kitiltás, mind a dohánytermékek reklámjainak szigorítása visszaigazoltan működik. A bárokban dohányzás a 2012-es 58 százalékról 9-re, míg az éttermekben 32-ről 7 százalékra csökkent. A tiltás láthatóan jó módszer: a magyarhoz hasonló törvényt hozó Luxemburgban hasonló szintre zuhant az arány – 8 százalékra a 2012-es 87 százalékkal szemben. Ami a reklámokat illeti, a magyar válaszadók negyede találkozott dohányhirdetéssel az elmúlt 12 hónapban, ami 18 százalékpontos csökkenés, és jóval az EU-átlag alatt van.
Jól látszik tehát, hogy a nemzeti dohányboltok és az egyéb piaci átalakítások nem csökkentették Magyarországon a dohányzók arányát, csupán a fogyasztás belső átrendezését érték el, elsősorban a magasabb árakkal. A kitiltásokkal párhuzamosan nem csökkent a dohányzás: a helye talán megváltozott, de az átlagos napi mennyiség kismértékben még nőtt is. Ha a kormány valóban a dohányzás visszaszorításáért akarna küzdeni, úgy sokkal inkább a leszokásra kéne koncentrálnia és a megelőzésre – ebben ugyanis sereghajtók vagyunk az EU-ban.
