A fővárosi meleg büszkeség napja jelentősége mára túlmutat az érintett csoport emancipációs törekvésein. Nem is csupán általában a minden embert megillető jogokról van szó, a melegek jogainak ugyanis lassan törésvonalképző ereje van a nemzetközi és a hazai politikában is. A 2014-es Eurovíziós Dalfesztivál során a Conchita Wurstnak adott pontok alapján sokan vélték azt, hogy meg lehet húzni egy homofil-homofób nyugat-kelet határt. Az akkori eredmények alapján egyébként Magyarország egyáltalán nem tekinthető homofób alvégnek, hiszen a maximális 12-ből 10-et adtunk Ausztriának, míg pl. a németek csak 7-et. Bár az Eurovízión elvileg a zenei produkciót kellene értékelniük a nézőknek, az országok iránti szimpátia vagy az előadók különlegessége sokat nyom a latban.
| ||
A nyugati sportolóknak a szintén tavalyi téli olimpia adott lehetőséget, hogy tiltakozzanak az orosz melegellenes törvény ellen, amely a kiskorúak védelmének érdekében kívánja korlátozni a „melegpropagandát”. A kiskorúak védelmét szeretik a maguk kezébe venni itthon is a politikusok, hiszen ki merné megkérdőjelezni egy olyan csoport vélt érdekeit, amelynek nincsen önálló belátási és mérlegelési képessége, és ennek megfelelően szavazati joga sem. Pár héttel a hazai meleg büszkeség napja előtt pedig az amerikai legfelsőbb bíróság döntése miatt kapott újra erősebb politikai színezetet a melegjogok ügye – és egyúttal a hazai Facebook is.
A melegmozgalom annyiban hasonlít a feminista mozgalomhoz, hogy alapvetése szerint fontos beszélni olyan ügyekről is a politikai nyilvánosságban, amelyekről korábban úgy gondolták, hogy kizárólag a magánszférába tartozik. Ennek oka az, hogy a nyilvánossághoz való hozzáférés hiányában rejtve marad a nők vagy a homoszexuálisok elnyomása, a privát szféra érinthetetlensége okán pedig nem is teremtődik esély a társadalmi beavatkozásra a hátrányosan érintettek, bántalmazottak érdekében. Maga a meleg büszkeség, a pride-mozgalom is azután szerveződött meg, hogy New Yorkban a rendőrség rajtaütött egy népszerű melegbáron (ez volt az ún. Stonewall-lázadás). A népszerű hiedelmekkel ellentétben a meleg büszkeség célja tehát az, hogy nyugodtan élhessenek a melegek is a „négy fal között”. A melegmozgalom is – akárcsak a már említett feminista vagy a zöldmozgalom – az intézmények alatti politikáról (szubpolitika), az életmód, a fogyasztás, az identitás politikájáról szól.
| ||
A meleg büszkeség kapcsán világosan látszik, hogy mennyivel aktívabbak az ismert civil szervezetek, de a hazai cégek is, mint az ellenzéki politikai pártok, amelyek képviselői részt vesznek akár magán a melegfelvonuláson vagy az azt kísérő rendezvényeken, de nem lehet hallani önálló kezdeményezéseikről. Ez egyrészt érthető a témában rejlő konfliktusok miatt, és a kormánypárt sem kezdeményez kifejezetten ebben az ügyben, amiért nincs is reagálási kényszer, bár ahogyan azt a bevezető is mutatja, a téma politikai jelentősége nem tagadható. A baloldali pártok azonban más szubpolitikai ügyekben sem képesek fellépni, ami már önmagában is emeli a civil szervezetek jelentőségét. Az intézmények alatti politikában ugyanis nehezen tudnak részt venni a politikai pártok, hiszen a szubpolitika az egyéni kezdeményezések, ad hoc állampolgári koalíciók terepe. Ez kiválóan megfelel a széles tagsággal nem rendelkező, professzionális munkatársakkal dolgozó és speciális tudással rendelkező civil szervezeteknek, amelyek pozitív arculatát támogatja még a gonzómédia is. Az intézmények alatti politikában ráadásul jellemzően nem a javak újraelosztásáról van szó, hanem szimplán normatív elvárások fogalmazódnak meg a helyes civil cselekvésre, toleráns viselkedésre vonatkozóan. Ezeknek fontos politikai szocializációs funkciója van, de végső soron nem alkalmasak egy széles szavazóbázis megteremtésére.
A pártokon belüli és azon kívüli politikai cselekvés szempontjából jelenleg nemcsak Magyarországon, hanem máshol is jobban áll a politikai jobboldal. Sokatmondó, hogy míg az Occupy mozgalom köztereket kívánt elfoglalni az Egyesült Államokban 2011-ben, addig a radikális jobboldali Tea Party mozgalom a Republikánus Pártot. A magyar baloldalon az egyes civil szereplők és a politikai pártok szövevényes kapcsolatát tehát nem csupán személyi ellentétek, hitelességi problémák nehezítik – az okok a hagyományos politikai intézmények jelentősége megváltozásában is keresendők.
A progresszió letéteményesei azok a civil szervezetek, aktivistacsoportok és pártoktól független szellemi műhelyek, amelyekre az intézmények alatti politikai cselekvés jellemző, ők azonban nem képesek önmagukban a szavazóbázis megteremtésére. Másrészről a sikeres politizálás szempontjából a politikai pártoknak szükségük van a hiteles üzenetekre. Az intézményesített és az az alatti politika összehangolása tehát kulcskérdés a magyar baloldal jövője szempontjából.
