A Nol Tv tudósítása szerint Orbán Viktor a felcsúti kisvasút megnyitóján az építkezések, beruházások „cinikus” ellenzőiről szólva az következő megállapítást tette: „Ha csinálni akarunk valamit, akkor nem úszhatjuk meg a támadásokat, küzdeni kell.” A miniszterelnök tömören foglalta össze a politika lényegét, azaz alapvetően konfliktusos jellegét. A konfliktus, az egyéni és – jobb esetben – a politikus számára referenciaként szolgáló csoport érdekeinek képviselete, érvényesítése a politika minden szintjén megjelenik. Tetten érhető nem csak az egyes politikai pártcsaládok, de jelenleg a kisebb baloldali pártok között is, sőt akár egy kisebb önkormányzati frakcióban is felütheti a fejét a „pártütés”. Mindezt a választók gyakran úgy értékelik, mint felesleges veszekedést, az egység hiányát, nem tanácsos tehát a pártok szempontjából túlzott mértékben a nyilvánosság elé vinni a belső vitákat. A politika konfliktusos jellege azonban nem oldható fel teljes mértékben, hiszen azzal az érdekek sokféleségét, tehát a pluralizmust tagadnánk. Ez utóbbi tény azonban nem akadályozza abban a politikusokat, hogy saját partikuláris politikájukat úgy állítsák be, mint ami megjeleníti az egész politikai közösség érdekét és akaratát, azaz magát a pluralizmus számolják fel.
A politikai cselekvés konfliktusos és alapvetően partikuláris realitásával szemben a civil szervezetek tevékenységére úgy szokás hivatkozni, hogy azok a humánus értékek univerzalizmusa alapján cselekednek úgy, hogy a lehető legtöbb ember számára elérhető jót teremtsenek. A civil társadalom, a civil cselekvés univerzális felfogása szerint nem lehet senkit sem kizárni abból, hogy részesüljön a civilek által előállított javakból, tehát alapvetően inkluzív. Ezzel szemben vannak olyan civil csoportok, amelyek nem kizárólag saját tagjaik érdekeit nézik. Ezek közé nem csupán a „rossz civil társadalom” diszkriminatív megkülönböztetést alkalmazó csoportjai tartoznak, de a NIMBY-tüntetések és a pusztán szakmai vagy területi érdeket képviselő szervezetek is.
| ||
Az univerzalizmus-partikularizmus viszonyának vizsgálata azért lényeges kérdés, mert a 2010-es kormányváltás óta a baloldal politikai revitalizációjának kulcsát sokan a civil mozgalmakban látják. A Szolidaritás és a Milla az Együtt politikai párt formájában intézményesedtek, azonban átütő politikai sikert nem tudtak elérni a 2014-es országgyűlési választásokon. Később a 2014 végi netadós tüntetések jelentették sokak számára új politikai pólus, alternatív politikai szervezetek létrejöttének lehetőségét. A netadós tüntetések azonban nem váltották be ezeket a reményeket. A baloldali és liberális politika megújításának igénye, a civil szereplők magas elfogadottsága és azoknak a politikához való ellentmondásos viszonya továbbra is kézzelfogható jelenség. A civil és a politikai cselekvés viszonyának tisztázása ugyanakkor alapvető feltétele a sikeres politizálásnak.
Az univerzalizmusra törekvő civil cselekvés azért is lehet nagyvonalú a számára referenciaként szolgáló csoport határait illetően, mert alapvetően mások a céljai, mint a politikai pártoknak. A civilek tevékenységének látókörébe beletartozhat minden ember tekintet nélkül annak kultúrájára, osztályhelyzetére, származására, vallására. A pártok nem lehetnek ennyire megengedőek, nekik ugyanis választói többséget kell kovácsolniuk, így fel kell vállalniuk az alapvető emberi- és politikai jogok tiszteletben tartása mellett bizonyos csoportok, szakpolitikák kiemelt támogatását. Elvileg ennek tisztázására szolgálnak a pártok választási programjai.
A hatékony politikai cselekvés szempontjából tehát valóban szükség van a konfliktusok felvállalására. Az univerzális értékekre hivatkozó civil szervezetek fontos feladatot töltenek be, de az identitáspolitika, az egyes kisebbségek összefűzése és a depolitizálás révén nem lehet olyan többséget alkotni, amely választási győzelemhez vezethet.
