A népszavazás belengetése 10 éves recept – egyszer már bejött neki.

Váratlan lépésként hatott Tarlós István hét eleji bejelentése, miszerint népszavazást kezdeményezne a Római-partra tervezett mobilgát nyomvonala kapcsán. Tarlós azzal érvelt, hogy már „nem szakmai vita folyik az ügyben”. A természetes partszakasz és az ártéri erdő megvédéséért küzdő civil szervezetek üdvözölték a főpolgármester kezdeményezését, a Maradjanak a FÁK a Rómain nevű csoport pedig részleges győzelemként értékelte a döntést. Tarlós lépésében többek szerint szerepet játszhatott az, hogy éppen a héten járatta le magát egy zsidózással szövetségese, az ártérre építkezők és egy helyi szálloda érdekeit képviselő Római-partért Egyesület. Az említett Maradjanak a FÁK a Rómain nevű csoport szerint a civilek alternatív javaslatának szakmai hitelessége is meghátrálásra kényszeríthette a főpolgármestert.

A fővárosi ellenzéki politikusok szintén támogatják a népszavazást,

hiszen többen maguk is kezdeményezték azt a közgyűlésben vagy az illetékes választási bizottságoknál. Tarlós maga is utalt arra, hogy meg kell várni a Kúria döntését, ugyanis az Együtt és a Párbeszéd által benyújtott népszavazási kezdeményezés kapcsán nem eldöntött, hogy egyáltalán a főváros az illetékes a nyomvonal kijelölésében. Juhász Péter és Béres András, a két párt képviselője jelezte, hogy hajlandó egyeztetni a népszavazás kapcsán, bár a Kúria dönthet úgy is, hogy ki sem írható az.

Maga a népszavazás kezdeményezése nem új eszköz Tarlós István arzenáljában. Óbudai polgármesterként 2006-ban a Hajógyári-szigetre tervezett 400 milliárdos Álom Sziget beruházás ügyében írt ki népszavazást a kerületi közgyűlés egyetértésével. Akkor szintén környezetvédők, például a Védegylet tiltakozott a megnövekedett forgalom, a zöld területeket elnyomó építkezés ellen. A helyi népszavazáson

a részvételi arány végül mindössze 14,4 százalékos

volt, így az nem volt érvényes. Tarlós most is arra számíthat, hogy nem menne el szavazni a fővárosi választók legalább fele.A Republikon Intézet kutatása szerint ellenzékinek tekinthető Budapest, ráadásul a budapestiek többsége nem a part menti nyomvonalat támogatja, ahogy az a Greenpeace által megrendelt közvélemény-kutatásból kiderül. Ha azonban azt vesszük figyelembe, hogy a legutóbbi önkormányzati választáson is 43 százalékos volt a részvétel, úgy erősen kétséges, hogy érvényes lenne a kisebb horderejű népszavazás.

Ellentétben a választásokkal,

a fővárosi Fidesznek nem áll érdekében mozgósítania választóit,

és minden bizonnyal kevesebbeket érint és érdekel az ügy a Római-parttól távolabb eső kerületekben. Az ellenzéki pártok részéről ugyanakkor kockázatos a népszavazás, hiszen nem tehetik meg, hogy nem állnak bele, de fél évvel a választások előtt kínos magyarázgatásra szorulnának a 40 százalékosnál alacsonyabb részvétel esetén. A Római-part jövője természetesen fontos minden az abban elkötelezett számára, azonban nehezen lehetne belőle egy magas részvételt garantáló, rendszerbontó, szimbolikus ügyet faragni. A Momentum kezdeményezte NOlimpia-kampány azért lehetett sikeres, mert végső soron országos jelentőségű ügy az olimpiarendezés, és a stadionépítések 7 éve részei az ellenzéki diskurzusoknak. Akár nem kiírható, akár érvénytelen lesz a népszavazás, mindkét esetben érvelhet azzal Tarlós István, hogy politikai hangulatkeltésre használták az ügyet a környezetvédők és az ellenzékiek, a döntést pedig a „szakmai racionalitás” alapján kell meghozni.