A ligetvédés 24 órás feladat: három műszak, folyamatos készenlét, akár a fegyveres testületeknél, Székely Balázs is hadra fogható mindig. S tudja, hogy kell megvédeni egy fát. „Odaállsz mellé, s akkor munkavédelmi okok miatt tilos dönteni. Ez a belépő szint, az angol módszer. De előbb-utóbb megjelenik a rendőrség is, mert a favágók egy idő után elkezdenek tanakodni, mitévők legyenek. A rendőr persze nem akar balhét, felszólít, hogy hagyd el a helyszínt. Te figyelmen kívül hagyod a felszólítást, hiszen nem azért jöttél, hogy az első szóra elpucolj. Később következik a fizikai erőszak, de ekkorra már odaláncoltad magad a fához. Erre hívják a tűzoltókat az erővágóval, de neked még mindig marad egy lehetőséged: felmászol a fára.”
| ||
A közösségi sátor mellett parkoló lakókocsi már a Kunigunda utcában is szolgált majd’ két éven át. A tulajdonos házaspár végigcsinálta Nagy Navarro Balázzsal a köztévét, Szabó Gábor Tuareggel a Kossuth téri sátras tiltakozást.
Egy vitatott nyilatkozat
„A Kunigunda utca sokkal, de sokkal keményebb volt. Előfordult, hogy leplombálták a kocsit vagy ujjlenyomatot vettek a kilincsről. Olyan is volt, hogy körbeálltak minket a biztonsági őrök, hogy még a napot sem láttuk” – mondja a nő. „Aztán elveszett a lendület, felszámoltuk a bázist, és hazahúztuk a kocsit. De már július 4-én, az első napokban idevontattuk a Ligetbe. Eddig ez a legbiztatóbb mind közül! Most persze csak rutinmunka van. A sátor téliesítése satöbbi, de a férjemnek már a kisujjában van minden. Tudja, milyen ponyva kell ilyen cudar időben.”
Hét óra körül, amikor a Ligetvédők legfőbb döntéshozó szerve, az ún. „plenáris” résztvevői még csak kerülgették egymást, a férj épp a világítást szerelte, s utána a wifit is megreparálta. Most meg az első napirendi pont huszonhatodik hozzászólójaként fejti ki véleményét egy nyilatkozatról, ami a közösség egy része szerint vitatható módon került a nagyközönség elé. A kommunikáció sziszifuszi feladatait vállalók közül – túlzott ügybuzgalomból vagy más, logisztikainak tűnő problémák következtében – néhányan nem egyeztettek a többiekkel. Ami – elismerik – hiba volt.
Komoly dolog ez, hiszen a Ligetvédők alkotmánya szerint minden vélemény egyenlő, és teljes értékkel bír a közösség előtt. Aki szót kér, két percben elmondhatja a magáét. Majd jöhet a szavazás. A határozat mindenkire érvényes. Ugyanakkor az is fontos, hogy a „mozgalom minden résztvevője maga vállalja a felelősséget saját tetteiért”.
Sebestyén Eszter – a mozgalom egyik alapítója – hangsúlyosan csak a maga nevében beszél: „A Liget fáinak megvédése nem működik úgy, hogy a kiépített riadóláncot valaki a sajátjának tartja. Többeket zártunk már ki a mozgalomból azért, mert beindították a riadóláncot. Ugyanígy nem lehet privilegizálni azt sem, hogy ki posztolhat a page-re. Engem, aki a page egyik kiépítője vagyok, nem engednek posztolni; és ki is estünk a hálózatból. Az elérésünk olyan, mintha nem lennénk.”
Sebestyénnel ellentétben a Facebook-oldal adminjogainak másik tulajdonosa, Gayer Zoltán már-már lakonikusan reagál.
Magyar Narancs: Dörzsölheti-e a kezét a hatalom? Tényleg palotaforradalom zajlik a Ligetvédők között?
Gayer Zoltán: Nem nevezném annak. Voltak és vannak konfliktusok, és most intenzívebb a vita. Talán arra utaló jeleket is tapasztalni, mintha az alapítókat ki akarnák szorítani az újonnan érkezők, bár én nem hiszem, hogy ez tudatos lenne. Az ilyen szituációkat eddig is intelligensen oldottuk meg: valaki hátralépett, vagy épp csendben tudott maradni. A mostani helyzet a hideg és az eseménytelenség miatt tűnik kritikusnak: nehéz körülmények között kell kitartani. Még annak is nehéz lehetett, aki őszig lakott kint, de az állandó jelenlét okozta feszültség most különösen nyomasztó. Tisztelem és becsülöm mindazokat, akik ezt vállalják, én nem tudom megtenni, és ezért soha nem is szóltam bele abba, hogy akik kint vannak, egymás közt mit intéznek. Ezt is túl fogja élni a közösség. A csoportdinamika ismeri ezeket a mozgásokat: kiszorítás, belső megosztottság satöbbi… Kérdés, hogy ezek megölik vagy megerősítik-e a csoportot.
MN: Ebből most mi lesz?
GZ: Vannak alcsoportok, frakciók, időleges szövetségek, amelyek rivalizálnak egymással, de ezt az együttélés természetes részének tartom: ha lesz egy közös feladat, az majd összerántja a mozgalmat. Az esztelen fairtást mindenki utálja: nemcsak az ellenzékiek, de a kormánypártiak is. Ez volt az a helyi cél, amibe nekem is bele lehetett állni. Sok nagyszabású civil vállalkozást láttam már elvérezni, és mindig megdöbbentett az a bénultság, ami a bukásra következett. Nem értettem, hogyan hagyhatják emberek, hogy folyton hülyét csináljanak belőlük. A hatalom viszont soha sem lát tisztán a gőgtől, gyakran elszámolja magát. A jelenlegi kormánykoalíció is úgy gondolja, hogy bármit megtehet. A tavalyi évük elment azzal, hogy folyton azon kellett töprengeniük, milyen stratégiát alkalmazzanak ellenünk. Azt be kellett látniuk, hogy erőszakkal nem mennek semmire. Most épp más a stratégia: a mellébeszélés. A Liget-projekt alapja törvényekbe csomagolt hazugság: szimpla átverés. S lehet, hogy egy, csupán egy fa is elég, hogy elbukjon az egész. Hiszem, hogy el fognak csúszni valamin, és visszavonják ezt az egészet.
Így működik a bázisdemokrácia
Moldován László, Erzsébetváros LMP-s önkormányzati képviselője az egyetlen profi politikus a társaságban – épp a bázisdemokrácia miatt lett elkötelezett Ligetvédő. Mert az alkotmány itt kimondja, hogy mindenkinek a véleménye azonos súlyú, döntést pedig csak konszenzussal lehet hozni.
„A részvétel demokratikus volta fogott meg; nincs vezető, mindenkinek ugyanannyit ér a szava. És mindenki annyit tesz bele, amennyi ideje, energiája van. Semmi sem kötelező, minden teljesen önkéntes, ezért is működik, mert mindent közösen döntünk el. Ez sokaknak nem tetszik, a hatékonyságot hiányolják, viszont párttagként pontosan tudom, mekkora csapda a hatékonyság illúziója. Az LMP bázisdemokrata közösségként kezdte, de a hatékonyság bűvöletében élő politikai professzionalizálódás odavezetett, hogy épp ez az érték veszett el. Az LMP régóta nemet mondott a Liget-projektre. Megpróbáltam keresztülvinni egy határozati javaslatot a kerületben, hogy a képviselő-testület utasítsa el a Liget-projektet, de annak ellenére sem sikerült, hogy 9:8 arányban kisebbségben vannak a kormánypárti képviselők. Akár át is mehetett volna, de nem mindegyik ellenzéki képviselő támogatta, így nem ment át” – meséli.
Moldován gyakorlott ellenállónak számít, a rendszerváltás előtt szamizdatkiadó volt, most sem tart a hatalomtól, egy családi céget igazgat. Neki a politikai szerep inkább a közösségért vállalt kötelesség. Az elsők között állítják elő a rendőrségi akciók során, ami leginkább azért fájdalmas a számára, mert így mindig csak utólag értesül az eseményekről.
„A civilség igazi erőpróbája volt az, ami a Közlekedési Múzeumnál történt. Ismeretlen emberek álltak bele azonnal egy ügybe, anélkül, hogy tisztában lettek volna tetteik következményeivel, hogy akár elő is állíthatják és megvádolhatják őket, vagy bírósági eljárást kockáztatnak. Ezt akkor nem tudta senki. Ilyet a rendszerváltáskor éreztem utoljára. Engem például garázdasággal vádolnak. Amíg a pártoknak esélyük sincs arra, hogy megakadályozzák azt, ami a Ligetben történik, addig komolyan gondolom, hogy a civilek akár arra is képesek lesznek, hogy megfojtsák ezt az egészet. Nem biztos, hogy sikerül, de legalább valaki kísérletet tesz rá. Ezért is lettem ötvenévesen profi politikus, mert tarthatatlan az az állapot, hogy semmi beleszólásunk nem maradt a sorsunkat befolyásoló döntések meghozatalába. Lehet, hogy csupán ennyi marad az egész: egy létező ellenállás, ami informál a szabálytalanságokról és a törvénysértésekről. Azt látni kell, hogy csak mi tartjuk valamiféle kontroll alatt a beruházást. S hogy a mai Magyarországon több mint 300 napja eredményesen működhet egy bázisdemokráciára alapuló közösség, az csodálatos. És ha csak ennyit értünk el, már az is óriási dolog.”
L. Péter reszortja a 350 ezer forintért vásárolt új közösségi tér, a jurta üzembe helyezése. Pétert a 27 éves bölcsész lánya iránti aggodalom vezette a Ligetvédők közé. Lejött egyszer, majd újra és megint, végül itt ragadt. Jurtát még sosem épített, pedig műszaki ember. Már az alapozással is voltak problémák, ráadásul a fagyban megkeményedik és felkunkorodik a ponyva, de a dobogó sem úgy áll, ahogy egy szabályos jurtában állnia kell. Sebaj, mondja L. Péter, majd tavasszal kijavítják.
Dániel is a kitartás hetének első napján érkezett. Elkötelezett környezetvédő, három szabálysértést és egy bűncselekménygyanút szedett össze eddig. Csak L. Péter veszi fel vele a versenyt, ő két szabálysértést tud felmutatni és két bűncselekmény gyanúját. A TASZ ügyvédje, Hegyi Szabolcs védi őket. Nem babra megy a játék, a szabálysértési bírság darabonként ötvenezret kóstál. És mint a Ligetvédők alkotmánya írja, mindenki önmaga felelős a tetteiért…
„Az utolsó előtti bírság a december 3-i faátültetés blokkolásából jött be. Négyen ültünk le a faültető gép elé. A végén megöleltem a fát, két rendőr húzta szét a kezem, hogy lefejtsenek róla. Akkor már be sem vittek, helyben íratták alá a papírokat. Persze semmit sem ismertem el. December 14-én már okosabbak voltunk, akkor a gépre másztunk fel. Komáromy Gergőhöz, G Rashoz voltam hozzákötve. 6,5 órát voltunk fenn a gépen abban a megveszekedett hidegben. Fejenként egy-egy szabálysértés és bűncselekménygyanú jött ki belőle, de pont leszarom!” – meséli Péter.
Komáromy Gergelyt a Közlekedési Múzeum ostromakor ismerhette meg a közvélemény. Mielőtt leszedték volna a múzeum tetejéről, még meggyomrozták, majd beszállították a Nyírő Gyula Kórházba – mert valakinek az eszébe jutott, hogy rá kéne menni a tiltakozók elmeállapotára. Ezzel a praxissal utoljára a Szovjetunió állambiztonsági szervei operáltak úgy negyven éve. A Nyírő igazgatója nem kért az adminisztratív eljárásból, inkább meghívta a zenészt, aki tavaly októberben, a lelki egészség világnapján adott is egy akusztikus koncertet a kórházban. G Ras a frontbarátkozás apró sikerének tudja be, hogy az egyik őrnagyi rangban szolgáló rendőrnő a beszélgetéseik nyomán lépett tovább vegetáriánusból a vegán világba.
Egy nő bundában kályhacsövet próbál
Mit tanult – ha tanult persze – a Városliget Zrt. az eddigi civil tüntetésekből, kérdeztük a beruházót. Íme, a válasz: „A Városliget Zrt. a Liget megújítására vonatkozó jogszabályok és kormányhatározatok keretei között végzi munkáját. Ennek során több tucat szakmai és civil szervezettel folytatott, illetve folytat konstruktív egyeztetést a Városliget megújításának tartalmi kérdéseiről. Ezen egyeztetések és a Liget megújítását támogató állampolgári kezdeményezések, javaslatok alapján a Liget Budapest projekt az elmúlt években számos szemponttal bővült, gazdagodott. Az önmagukat ligetvédőnek nevező, különböző motivációjú és ambíciójú egyének eddig semmiféle szervezetet, egyesületet nem alapítottak, amely megfogalmazta, rendszerezte és képviselte volna ezen személyeknek a Liget jövőjére vonatkozó elképzeléseit, s ők maguk – a vonatkozó meghívás ellenére – nem kívánnak részt venni a Persányi Miklós miniszteri biztos úr által összehívott Liget Park Fórum szakmai egyeztető megbeszélésein sem. Tekintve tehát, hogy az önmagukat ligetvédőknek nevezőknek nincs egyeztetett véleménye és képviselete (s ha netán volna is, azt a vonatkozó szakmai fórumokon képviselni, előadni, azt egyéb szakmai véleményekkel összevetni nem kívánják), így a köreikben megfogalmazódó sokféle álláspont eddig nem tudott részévé válni a Liget jövőjét alakító, a Városliget Zrt. által folytatott széles körű szakmai diskurzusnak.”
Nos, valóban: „különböző motivációjú és ambíciójú egyének”. Kisember például rendkívül lelkiismeretesen, nap mint nap kiüli őrségben a maga köteles idejét, az ügyeleti beosztás szerint. Rendszerint egy ősrégi Roland szintetizátoron gyakorol a lakókocsiban, vagy a kutyájával, Danival játszik. Vagy ott van Tomika, bármit vállal, ügyeletet, jegyzőkönyvvezetést, takarítást, csak a Liget maradjon meg olyannak, amilyennek hite szerint lennie kéne. Egy kis utazási irodája van. Extrém őrült utakat tervez, szerelmes Dél-Amerikába. Gyuri bácsi gépészmérnök, a Ganz-MÁVAG egykori marketingigazgatója és főmérnöke, itt nőtt fel, s azt szeretné, ha a gyerekei gyerekeinek a gyerekei is itt cseperedhetnének.
Az aktivisták, hogy érvényt szerezzenek a hatályos építési és közlekedési szabályoknak, addig üldögélnek a megrakott teherautók előtt, amíg a munkavezetők be nem ponyvázzák vagy le nem takarítják a sáros abroncsokat. Ezt a nemzetközi engedetlenségi mozgalmak terminusával blokkolásnak hívják. Kicsi győzelem minden ilyen kellemetlenkedés, de mindenki azzal főz, amije van. Attia Ritát december 10-én kétszer próbálta meg elütni egy sittszállító kocsi a Közlekedési Múzeumnál. A sofőr egy idő után elunta a tétlenkedést, és apró gázfröccsöket adva meglökdöste az eltökélt aktivistát.
Attia Rita: A jobb térdem meg a bokám nagyon fáj, járni is alig tudok. De ma már voltam edzésen. Ez engem nem tart vissza. Nem hibáztatom a sofőrt, nem is tettem feljelentést. Ezek többnyire szegény, kiszolgáltatott emberek; tulajdonképpen sajnálom is, hogy akadályozom a munkájukban, de hát nekem meg most ez a munkám. Egyébként nem vagyok egy nagy tüntetgető, abszolút békés természettel áldott meg az ég. Hosszú ideig külföldön éltem. A lányom az ELTE-n tanul környezetvédelmet, és a fakivágásoktól én is, ő is valósággal kiütést kaptunk. Egy zöld szervezet képviselőitől kaptunk oktatást is, hogyan kell eredményesen tüntetni. A minap a Déli pályaudvar közelében megláttam egy háztartási boltot, gyönyörű füstcsöveket árusítottak, erre én mint az őrült, berontottam, és mondom, hadd lám azt a könyököt! Kérdezték, milyen kályhához kell? Ezt? Kályhához? Még mit nem! Központi fűtésem van otthon, mondom nekik. Amikor odaadták, ott helyben felpróbáltam. Bedugtam mind a két kezem, de még a kabátomat sem vettem le. Tökéletesen passzolt. Amikor mondtam nekik, hogy én pont ilyen blokkolócsőre vágytam, az eladók hápogni sem tudtak. Egy nő bundában kályhacsövet próbál… Volt horganyzott és zománcos fehér, de nekem a matt fekete tetszett a legjobban. Az árfekvése is annak volt a legkedvezőbb.
Magyar Narancs: A blokkolócsőben a zöld baseballütőt tisztelhetjük?
AR: Dehogy! Mi erőszakmentesek vagyunk. A békés tüntetés kiskátéja: nem kiabálunk, nem vicsorgunk, mindig csak mosolygunk.
A cső másra kell. Beledugod a kezed, és a cső takarja el a láncot, amivel összekapcsolod magad a többiekkel. Csak így tudsz védekezni a szintén jól képzett rendőrök ellen, akik az ízületek eredményes zúzására, esetenként törésére kaptak kiképzést. Minél nagyobb fájdalmat kell okozniuk, hogy megszakadjon a kör – ez már a profiliga. A kopaszok még néha úgy viselkedtek, mint az amatőrök, de mintha kezdenének fölzárkózni ők is. Vagy ott a lánc, azzal rögzíted magad a társadhoz vagy egy tereptárgyhoz. Ez lehet rozsdamentes görgős lánc, azt elég bajosan lehet csak elvágni, de megteszi az egyszerűbb, ám ugyancsak nagy szakítószilárdságú szemes lánc is.
MN: Mint egy igazi terepharcos!
AR: Amikor hazajövök, szinte mindig valami balhé van. Most például egy szuper dubaji állásajánlatot lőttem el a Liget miatt. De nekem mindig ilyen volt az életem. A három saját mellett felneveltem két intézetis gyereket is, az egyikük cigány volt, a másik egy orosz katona gyereke. Állatvédőként évente 420 kutya és 300 macska ment át a lakásomon. Előtte tizenhét hajléktalant patronáltam egyszerre. A Liget előtt épp a menekültügy kellős közepére jöttem haza. Én abszolúte nem értek egyet a bevándorlással, átfogóbb problémának látom a menekültkérdést. A muszlimveszély szerintem sokkal nagyobb, mint azt a kívülállók gondolják.
MN: Kívülállók? Részt vett talán a kormányzati plakátkampányban?
AR: Ugyan már! Én mohamedán vagyok. Muszlim. Nem tudta? A családnevem is arab. Egyiptomi. Attia. De amikor itt voltak, én azonnal rohantam segíteni. Én semmilyen nyomorult emberen, állaton nem tudok átlépni. Most épp a fák vannak a középpontban.
Ha eljön az olimpia
Többen azzal kalkulálnak, hogy a határidőket ilyen körülmények között képtelenség lesz tartani. Nem így a beruházó, a Városliget Zrt. menedzsmentje.
„A Liget Budapest Projekt ütemezésével kapcsolatban feltett kérdéseire a következőkről szeretnénk tájékoztatni. A fejlesztés számos bontási, felújítási, építési, parkfejlesztési munkafázist, részfeladatot tartalmaz, melyek összehangoltan és szakaszosan fognak megtörténni. Az új épületek tekintetében elmondható, hogy legelőször, a 2018-as évben az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ, illetve a Magyar Zene Háza készül el, azt követően, 2019-ben az új Nemzeti Galéria, az új Néprajzi Múzeum és a Közlekedési Múzeum, majd természetszerűleg a kert- és tájépítészeti munkák zárják a sort: a Városligeti park átfogó felújítása 2021-re zárul le teljesen. A kapcsolódó munkafolyamatok jelenleg is a tervezett ütemben zajlanak.”
Bardóczi Sándor tájépítész szerint még semmi visszafordíthatatlan nem történt: egyelőre csak azokat az épületeket bontják a Ligetben, amelyeknek egyébként sincs semmi keresnivalójuk ott.
Bardóczi Sándor: A világ legelső közparkjának sorsa most a civileken múlik. Bárhogyan próbálják marginalizálni őket, még a főváros is lépni kényszerült. A tízezer fát Budapestre program azt jelenti, hogy még nekik is ciki, hogy a kiemelt beruházások kapcsán első lépésként a fáktól szabadulnak meg. Ahogy közelednek a választások, ez egyre érzékenyebb téma lesz, és ha a ligetvédők kitartanak, ha a tavaszra várható alapásási munkálatok idejére megsokszorozzák az erejüket, és lesz még egy olyan jelenetsor, mint a tavaly nyári volt, a rendőri oszlatásokkal, akkor ez a projekt meg fog bukni. Könnyen lehet, hogy egy újabb Gödörrel gazdagszik a város. Sokesélyes történet. Még mindig beáldozhatná ezt a kormány, és elindulhatna egy másik irányba. Szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy ez erőfelmutatás nélkül is megvalósulhat.
MN: Mi lehet az, amiért cserébe feláldoznák a múzeumi negyedet?
BS: Az olimpia. Ha Limában Budapestnek kedvező döntés születik, akkor ezt a projektet nyugodt szívvel hátrahagyják. Ennek annyira véres már torka… Egymástól független közvélemény-kutatások mutatják, milyen csekély támogatottsággal bír. Az a kérdés, hogyan lehet arcvesztés nélkül kihátrálni belőle.
