Azért a szikvíz az úr

Bendes Gyula gyűjtő, szódalovag

  • Mesterházy Fruzsina
  • 2014. szeptember 8.

Riport

Halászból lett régiséges, a néprajz és a történelem, de legfőképpen a szódásüvegek szerelmese. Életre szóló hobbija egy halálos szerelemmel kezdődött.

„Győri vagyok, de régóta Simontornyán élek. Halász az eredeti szakmám, ’87-ben végeztem. Tíz évig a Dunán dolgoztam, utána elkerültem maszekokhoz, de tavaly óta egy rendelet lehetetlenné teszi az ipari szintű halászatot, úgyhogy… Jobb üzlet a rengeteg horgász – meséli a kalapos férfi a káptalantóti piacon, de aztán rámutat portékájára, a színes szódásüvegekre: – Volt egy nagy szerelmem, de elhagyott, aztán férjhez ment máshoz. Azért megmaradt a beszélő viszony. Én Tolna megyében dolgoztam egy halgazdaságban, ő meg a férje Lébényben vett egy házat, és mivel tudta, hogy valamennyire értek a régiségekhez, megkért, hogy nézzem meg a házzal járó hagyatékot. És akkor megláttam egy öreg szódásüveget, ami Előszállásról került oda. Elgondolkodtam rajta, hogy egy 200 kilométerrel távolabb készített palack mit keres Lébényben. Elkértem, és megtartottam a szerelmem emlékére. Ez lett a gyűjtemény első darabja.”

Mindez tizenöt évvel ezelőtt történt, azóta Gyula hatalmas szó­dásgyűjteményt halmozott fel, tavaly is és az idén is kiállíthatta legszebb darabjait Győrben. „Nem olyan teljes, mint a szegedi Bánffi-gyűjtemény, de szerintem elférne az országban két állandó kiállítás is. Azért volt miből vá­logatni – mondja büszkén. – 19. századi töltőgépek, szódás tri­cikli, önfejlesztő gép az 1860-as évek végéről, és legalább 400 palack. Ami a dokumentumokat illeti, van szikvíztank-szabadalmi levelem, és olyan levelezőlapom is a Vető Sándor Szikvízgépgyár és Szifonfeltöltőtől, amelyen a bélyeg a Tanácsköztársaság idejéből való, pedig az nem tartott ­sokáig. De van szódakészítési tankönyvem 1948-ból, és 1911-es szikvízkiviteli bárcám is, mert akkor meg vámot kellett fizetni, ha a szódás kivitte a termékeit a városból.”

Nézegetjük az 1880-as, 1900-as évek eleji katalógusokat, adóle­ve­leket, megsárgult fotókat. A do­kumentumok kapcsán szemezgetünk a szódakészítés történeti és technikai hátteréből. Kezembe akad egy 1924-es bácsalmási megrendelés: „300 db. ónbetétes, sárkánycsöves, belül ezüstözött szifon egy literes palackkal, 3% forgalmi adóval 13 206 00013 206 000 korona”. „1850 és 1890 között dolomitból és kénsavból fejlesztett szénsavat használtak, csak az 1900-as évektől váltottak a folyékony szénsavra – mondja, hozzátéve, hogy mindezt a mi Jedlik Ányosunknak (A témáról bővebben: Szódával elmegy, Magyar Narancs, 2013. december 12.) köszönheti a világ. – Ez tette lehetővé a palackozás ipari mértékben történő megvalósítását.” Gyula szerint a szóda 1867 és 1920 között élte virágkorát, akkoriban a patikában is árulták a szűrt, tisztított vízből készített szikvizet, mert gyógyhatást tulajdonítottak neki.

A már említett sárkánycsöves üvegek sem esztétikai okból ilyen mívesek. „Nem díszítésnek szánták eredetileg a sárkányfejes szifont. A szódát régen használták beöntésre, sőt, azokban a kuplerájokban, ahol nem volt folyóvíz, ezzel mosakodtak. Ezért alakult úgy, hogy az üveg fején a kiöntő végére fémdísz került, hogy a szódát ne lehessen nem higiénikus módon felhasználni. A szódásüvegek egyébként többnyire a férfi tulajdonos nevét viselték, aztán abban az üzemben, ahol a férfi tulaj meghalt, az özvegy nevére került minden. De az ritkaság volt, hogy nő neve kerüljön a palackra, kivéve, ha a feleség családja volt módos, és állta az üzem költségeit, mint Fischer Mórné esetében. Aztán 1948-tól államosították az üzemeket, és csak 1978–80-tól lehetett ismét maszekolni, de az már egy másik világ volt.”

Előkerülnek a különböző méretű, színű, formájú szódásüvegek. „Eleinte kezdetleges öntésűek voltak az üvegek, előfordult, hogy töltéskor felrobbantak. Komoly védőfelszerelés kellett a munká-soknak, a palackot is fémkosárba tették a töltőgépen, hogy ha szétrobban, ne okozzon sérülést. Az első világháborús hadirokkantak kaphattak szikvízkészítési engedélyt, ilyen okmányra vadászok mostanában. Persze ellenőrizték a szikvízüzemeket, a víz minőségét, a technológiát, higiéniát. Például a palackokat megadott eljárás szerint kellett tisztítani. Az üvegen és a fejen ugyanannak a névnek kellett állnia, ezt rendelet szabályozta. Így ha valakinek panasza volt, hivatkozhatott a szóda készítőjére. Minden szódásüveg alján van jelzés, hogy melyik gyár csinálta. Van olyan palackom, amin a településnév ma már nem is létezik. Szilasbalhás, Prónaifalva – ilyen neveken ma nem találni települést, Alibunár meg már nem is Magyarországhoz tartozik. Egyébként a palackok között van, aminek a falán domború üveg van, az volt a legdrágább, a homokfúvott, savedzett és tükrös üvegek olcsóbbak voltak. A tükörre tették a szöveget. Az üvegek mérete is eltérő. Literes, hétdecis, félliteres. Kifejezetten egy pint (kb. fél liter) borhoz találták ki például a kétdecis üveget. Egy ilyen rubinpiros üveg ma nagy ritkaság, 150 ezer forintot is elkérnek érte.”

Figyelmébe ajánljuk

Post mortem

Az egész világot megrázó szörnyűségeknél gyakran előkerül a tettes ízlése – nem akarjuk elhinni, hogy egy átlagos ember is követhet el borzalmas dolgokat, keressük a furcsaságokat, az előjeleket, amelyeknek gyanúsnak kellett volna lenniük.

A szellemek ereje

  • - turcsányi -

Johnny Lobónak nehéz élete volt. Már a háború korai szakaszában megjárta Vietnamot, s hazatérve polgárjogi harcosnak állt; az indiánok jogaiért küzdött. 

A messzi káosz

„Mi ez az utazás nevű dolog? Miért nem hagyjuk abba idővel? Hát sosem nő be a fejünk lágya?” – tette fel ezt a három költői kérdést a szerző 2014-ben, utazós blogjának utolsó bejegyzésében.

Egy macska, egy lótusz

Egyiptommal és a fáraókkal krimitől a sorsjegyen át egészen a bútordarabokig bármit el lehetett adni már 100–150 évvel ezelőtt is. Az egyiptománia kutatása viszonylag fiatal terület, általában egyiptológusok vagy régészek, történészek foglalkoznak a témával, mellékprojektként. A fogalomba bármely egyiptomi motívum felhasználása beletartozik úgy is, hogy a kontextus teljesen független az egyiptomi kultúrától.

Kapupánik

A mai fiatalok már nem tudják mi az élet, se háborújuk, se békéjük, kapálni se tudnak, csak ülnek a számítógép előtt. Gyenge, menekülő generációt szült a korábbiak feszített, izzadságos munkája, elkényeztették őket. Az ilyenekből nem lesznek ’56-os hősök.

Futott két kört

A békemisszió a béke ügyét sajnos, és reméljük egyelőre, nem vitte mérhetően előre utolsó, múlt heti bejelentkezésünk óta, pedig azóta Kijiv, Moszkva és Hszi Csin-ping után Washingtont és az akkor még ép fülű Trump elnökjelölt urat is megjárta Orbán Viktor.

Visszacsatolás

Amikor Antall József a választási sikerének valahai eufóriájában azt találta mondani, hogy ő lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke szeretne lenni, nagyot dobbant a nemzeti szű, vagy lélek. Hogy pontosan mire gondolt a felhevült költő, azt éppenséggel soha nem fogjuk megtudni.

„Mit írtál, szakácskönyvet?”

Bár már négy kötetet jegyez – egy beszélgetőkönyvet és több színpadi adaptációt –, még mindig zavarba ejti, ha írónak nevezik. Az Örkény Színház színészével a legújabb novelláskötete, a Kevert kapcsán így elsősorban az írásról beszélgettünk.

Zsákban futás a pálya mellett

Csák János helyét vette át az európai parlamenti és önkormányzati választás másnapján. Nem a lehengerlő víziók embere, inkább igyekvő háttérmunkás. Kérdés, hogy ez mennyi ideig lesz elég az életben maradáshoz.

„Egy dobásunk van”

Még a legpesszimistább várakozásokat is alulmúlta a 2017-ben nagy lendülettel indult párt szereplése az idei júniusi választásokon. Tompos Márton 3,7 százalékos pártot vesz át, ígérete szerint valami teljesen újat fognak kipróbálni.

Sarkadi utca, Berlin

Egy egész utcát uralt Berlinben az a prostituáltakat dolgoztató Békés megyei banda, amelynek tagjait emberkereskedelem miatt ítélte súlyos fegyházbüntetésre és vagyonelkobzásra a Gyulai Törvényszék.