Van köztük vagyonőr és segédmunkás, egykori újságíró és vendéglátós, irattáros, fuvarozó és tanár, sőt külföldiek is. A Food Not Bombs (FNB) Budapest aktivistái szombatonként, zárás előtt a piaci árusoktól kérik a már eladhatatlan zöldséget és gyümölcsöt, hogy aztán, kellő előkészületeket követően, vasárnap délután meleg ételt oszthassanak valamely közterületen.
Az FNB amerikai találmány, az 1980-as években indult az Egyesült Államokban, ma már ott tartanak, hogy naponta több tízezer adag ételt osztanak. Legfőképp azért, hogy így hívják fel a figyelmet a túlfogyasztásra, a pazarlásra vagy például a nagyüzemi állattartással kapcsolatos aggályaikra. Épp ezért, no meg élelmiszer-biztonsági okokból, az FNB aktivistái csak zöldségekből, tésztafélékből, rizsből és gyümölcsökből készítenek ételt.
A budapesti Food Not Bombs a 2000-es évek elején jött létre, de csak az utóbbi pár évben indult be igazán. Ma már hetente gyűlnek össze aktivistáik a budapesti, pécsi és szombathelyi piacokon, jobb szombatokon akár 100 kilogrammnyi zöldség-gyümölcs is összejön.
A közösség teljesen nyitott. Elég egy üzenetváltás a Facebookon, és máris csatlakozhat hozzájuk bárki. Irány a Fővám téri csarnok, zárás előtt érkezünk. „Régóta járunk ide – mondja Fehér Csaba, az egyik koordinátor. – Eleinte nehezen ment, de idővel kialakult egy eladói kör, akikről tudjuk, hogy szívesen látnak minket. Tíz-tizenkét helyről rendszeresen kapunk adományt, de sokan még mindig inkább kidobják a zöldséget és a gyümölcsöt. Az árusok leggyakrabban az eladhatatlan, de még hasznosítható termékeket adják ide, de van, aki a pultról emel le árut, csak azért, hogy adjon” – teszi hozzá. Az egész a bizalomra épül, hiszen tudják: közvetlenül a rászorulókhoz kerül az étel.
„Persze a többség nem kifejezetten örül nekünk, az árusok kétharmada nem áll szóba velünk. Az őrök is ismernek, a legtöbbjük tudja, hogy miért csináljuk ezt, ezért inkább félrenéznek, és békén hagynak minket” – folytatja Csaba, majd keserűen megjegyzi, hogy akik barátságtalanok, és nem adnak, azok inkább kidobják az eladhatatlan árut.
Gyakran külföldiek is részt vesznek a gyűjtésben. A portugál Mónica Tomás da Silva a 15 ezres Nazaréból érkezett Magyarországra. Másfél éve tanul a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zenekar- és kórusvezető szakán. „Nálunk is vannak szegény emberek, de lesokkolt, hogy milyen sok hajléktalan él a magyar fővárosban. Nem tudtam aludni. Azon járt az agyam, hogyan tudnék segíteni az utcán élőknek, ezért csatlakoztam a Food Not Bombshoz” – mondja.
„Haló, Haló! Várjál, várjál!” – kiabálja egy felénk integető távol-keleti árus, s hamarosan egy-egy rekesz gombával és krumplival, valamint egy nagy zacskó eperrel és egy szatyornyi paradicsommal gazdagodik a csapat. Léna Vietnamból érkezett Magyarországra 15 éve. Azt mondja, mindig friss terméket árulnak, ezért adják oda, amit hétfőn már nem tudnának eladni. De csak Csabáéknak, mert bennük bíznak. Nem Léna az egyetlen, aznap még két ázsiai árus is adott a portékájából. Óhatatlanul eszünkbe jut: íme, a gazdasági menekültek, akiktől annyira kell félni. Persze a magyar árusokról sem feledkezhetünk meg, és ugyanazt mondják ők is, inkább odaadják a kicsit hibás gyümölcsöt és zöldséget, nincs szívük a kukába dobni. Igaz, hallunk olyat is – alkalmazottaktól –, hogy boldogan adnának, csak hát muszáj elszámolni az eladhatatlan áruval.
Egy óra alatt legalább 50 kiló árut sikerül összegyűjteni: gyökér, paradicsom, uborka, cukkini, padlizsán, gomba, alma… De van eper, ananász, narancs, banán és kivi is.
Pucoljunk!
A munka java ezután kezdődik. A megszerzett árut át kell válogatni, és ki kell találni a vasárnapi menüt. A piaci koordinátorok mellett a szakácsé és a főzést, valamint az ételosztást irányítóké a legfontosabb szerep. Igaz, hierarchia nincs, de vannak koordinátorok, akik felelősséget vállalnak a mozgalom működéséért.
„Aki szeretné kipróbálni magát, annak van rá lehetősége” – mondja Szabó Ákos, aki aznap debütál koordinátorként. Szerinte az amerikai és a magyar Food Not Bombs mozgalom között a legfontosabb különbség az, hogy míg az Egyesült Államokban az ételpazarlásra és a túlfogyasztásra történő figyelemfelkeltés a hangsúlyosabb, nálunk inkább az ételosztás. „Nem kell különösebben magyarázni, miért.” De mivel a Food Not Bombs fontos eleme az is, hogy bemutassák, milyen finom falatokat lehet összehozni a kidobásra ítélt ételekből, a rászorulók is kevésbé érzik degradálónak, hogy beálljanak a sorba.
Ákos büszkén meséli: az interneten tartják a kapcsolatot az amerikai alapítókkal. Egyikük, Keith McHenry nemrég üdvözlőlapot küldött a budapesti mozgalom tagjainak, amiben arra biztatta őket, hogy szeretettel főzzenek.
A piaci gyűjtögetés mellett más útvonalakon is érkezik segítség. Minden évben támogatói bulit tartanak szimpatizáns zenekarok, dj-k részvételével. A bevételből gázpalackokat, tésztát és rizst vásárolnak. Most épp egy komolyabb tétel péksüteményt zacskóznak be, amit egy pékség ajánlott fel. Aznapi sütés volt, de ilyen-olyan okokból selejtnek számított. „Egy multi ezt is simán eladná” – mondja valaki. Hümmögünk és bólogatunk.
Az egyik legfontosabb támogatójuk a Tűzoltó utcai Élesztő, ahol elkészíthetik az ételt. Délután háromig kell végezniük, legalább húszan dogoznak a kései ebéden, ami ezúttal kapros krumplileves, olaszos zöldségragu tésztával, valamint zöldség- és gyümölcssaláta. Kiosztják a pékárus kis csomagokat is.
Alkalmanként mintegy 100-150 adag étel készül, semmilyen állami vagy önkormányzati támogatást nem kapnak, de azt mondják, ez nem is baj, sokkal fontosabb ennél az autonómia, megelégszenek azzal, hogy a hatóságok nem járnak a nyakukra. „Az alapanyag-beszerzéstől a főzésen át az osztásig bármibe bele lehetne kötni” – jegyzi meg Szabó Ákos. A hatóság, ha nem is támogatja a tevékenységüket, de legalább megtűri. Az FNB szeretne Budán egy helyiséget, akkor beindíthatnának még egy „konyhát”. Igény ugyanis volna rá. Néhány saját fagyasztóláda is jól jönne, mert jelenleg családtagoknál kell tárolniuk sok zöldséget.
Szokatlan, de az FNB-nél a rászorulók együtt dolgoznak az önkéntesekkel. Egyikük, Gábor rendszerint az elsők között érkezik, számára egy-egy ilyen alkalom ünnepnap, kiszakadás a hétköznapokból. Az utcán él, konkrétan a Blaha Lujza téren. „Intézetben nőtt fel, klasszikus gettószocializáción ment át, de igyekszik átvenni a normáinkat. Látszik rajta, hogy jót tesz neki másfajta közösségben lenni, élvezi ezt. Csak hát sajnos hétfőn kénytelen visszamenni a Blahára” – mondja Tiliczki Jonatán, az egyik önkéntes.
A segítők között sok külföldit is találunk. Sokan ismerik a Food Not Bombsot, és amikor elhagyják otthonukat hosszabb időre, akkor felkeresik a helyi mozgalmat. „Egy idő után a felelőtlen, olcsó söriváson és a 290 forintos Jägeren túl igényük lesz arra, hogy hasznos dolgot csináljanak” – fogalmaz Szabó Ákos, egy olasz fiatalember pedig megjegyzi: ha nem talált volna a budapesti Food Not Bombsra, akkor szinte csak rossz élményekkel távozhatna Magyarországról.
Míg beszélgetünk, pucolunk és szeletelünk, megfő a krumplileves és a zöldséges ragu. Az elkészült ebédet bevásárlókocsikon és mindenféle guruló alkalmatosságokon szállítjuk az ételosztás helyére, ahol gyakran csatlakoznak hozzájuk más szervezetek is. Mire kiérünk, már áll a sor a Boráros téri aluljárónál. Az emberek többsége saját edénykével érkezik. Az egyik önkéntes, a személy- és vagyonőrként dolgozó Zoli osztja ki a sorszámokat, hogy még véletlenül se forduljon elő tolakodás, vita. „Nézzen körbe, fiatalember, már nemcsak a hajléktalanok állnak be a sorba, mi is. Az éhség nem önérzeti kérdés” – jegyzi meg egy idős asszony, aki azért jár a Food Not Bombs ételosztásaira, mert zöldséget és gyümölcsöt adnak, amihez nagyon ritkán jut hozzá.
| ...És a többiek A Food Not Bombs mellett egyre több hasonló társaság tevékenykedik Magyarországon. A Budapest Bike Maffiát 2011-ben fiatal bringások alapították. Adományt gyűjtenek, amit kerékpárral szállítanak a rászorulóknak. Piaci adománygyűjtést és közösségi főzéseket szerveznek, de menhelyeket is támogatnak. A Food Angels Hungary mottója: „Addig nem éltél igazán, amíg nem tettél valamit valaki olyanért, aki azt sosem tudja visszaadni”. Ennek megfelelően rendszeresen szerveznek segítő akciókat, távlati terveik között szerepel, hogy ételbankká válva minél több mélyszegénységben élőn segíthessenek. A Heti Betevő vendéglátóhelyekkel ápol jó kapcsolatot. Az éttermek vállalják, hogy minden vasárnap főznek a rászorulóknak. Több tucat budapesti szórakozóhelyen, kávézóban és kocsmában gyűjtik az adományt a pultra helyezett perselyekben. |
