Az ukrán gázimportból meggazdagodott Vitézy Tamás (Hajóhoz kikötő is kell, Magyar Narancs, 2013. július 4.) a vitorlás hajók bérbeadásával foglalkozó Kerekes László oldalán a 2000-es évek elején kezdett horvátországi befektetésekbe. Ambícióikat maguk sem takargatták: cégük, az Adriatiq Islands Group Hotels (AIGH) honlapján ez áll: "Egy tőkehiányos országban a pénzed kettőt ér! Elsőként jelentünk meg külföldi befektetőként és munkahelyteremtőként. Hittünk Horvátország kiemelkedő idegenforgalmi státuszának újraszületésében, és tudtuk, hogy ha ez sikerül, ennek mi lehetünk a legnagyobb haszonélvezői. Elgondolásunk helyességét ma is fenntartjuk."
Meleg tengeri kijárat
Kétség sem fér hozzá, hogy Vitézy az idők szavát jól megértve szegezte tekintetét déli szomszédunkra. Az első Orbán-kormány erősen ambicionálta a "kijutást" az Adriára: egy jó darabig még Rijeka, azaz Fiume kikötőjének magyar tulajdonba jutása is az álmok közt szerepelt. Orbán 1999. január végi horvátországi látogatásán nem rejtette véka alá törekvéseit, amelyekről az MTI így tudósított: "A miniszterelnök szerint még nem dőlt el, hogy Magyarország 'tengeri kikötője' Fiume lesz. 'Odáig tudtunk eljutni, hogy a közlekedési miniszter révén átadnak majd egy csomagot, amely e lehetőséget tartalmazza. Hozzáteszem, hogy én nem osztom azt az álláspontot, hogy egyetlen tengeri kijárattal kell rendelkeznünk. Én legalább két ilyen kijáratot tartanék szükségesnek, egyet Horvátországban, egyet pedig Szlovéniában'" - értékelte a helyzetet a kormányfő. Orbán az egyeztetéseken vállalta, hogy a magyar kormány felgyorsítja az M7-es autópálya befejezését a horvát határig, Rijekában pedig arról is beszélt, hogy már csak a kedvező kormánydöntéstől függ a tengerhez jutás. "Nagyon bízom abban, hogy a szakemberek, a befektetők és az államigazgatási megbízottak közötti tárgyalások kedvező megoldási lehetőséget dolgoznak ki, és ha eljön az idő, jó kormányzati döntések születhetnek."
És ebben legalább részben igaza is lett: ha Fiume nem is lett a miénk, mégiscsak születtek "kedvező kormánydöntések". E döntések első kedvezményzettje pedig Vitézy lett - még ha a magyar mágnás 2003-ban koholmánynak is nevezte, hogy a hozzá rokoni szálon kapcsolódó miniszterelnök szerezte volna az üzleteket. (A barátságos horvát kormányzati elbánásban egyébként a korabeli horvát államfőnek, Franjo Tudjmannak is lehettek érdemei. Orbán és Tudjman bensőséges viszonyáról több forrásunk is megemlékezett, de a jó kapcsolatra utalt az is, amikor Tudjman egy ízben helikopterrel látogatta meg a kedvenc szigetén, Mljeten nyaraló Orbánt. Máskor Orbán Tudjmannal együtt repült Splitbe.)
Vitézyék első szerzeménye a 300 hajóhelyes tribunji vitorláskikötő 33 évre szóló működtetési koncessziója volt. Az általuk kibővített, modernizált Marina Tribunjt 2003-ban nyitották meg; a 2004-től első kategóriás kikötőként üzemelő létesítmény hamar népszerű lett a hazai vitorlázók körében is. "Ha valaki akkoriban ott jár, Áder Jánostól kezdve a teljes Fidesz-vezérkart fotózhatta volna a mólón" - emlékezett Tribunj magyar korszakának kezdetére a beruházást ismerő forrásunk. A tribunji magyar hídfőverés szenzációszámba ment: a horvát kikötői koncesszió kiváltsága nem adatott meg sem olaszoknak, sem németeknek, sem osztrákoknak. A horvát nyilvánosság és politika egy része ugyanúgy idegenkedik a külföldi tőkétől, mint magyar eszmetársaik; a helybeliek pedig sokszor attól tartanak, hogy a külföldi munkavállalók elveszik előlük az amúgy is szűkös munkalehetőségeket. Tribunjban Vitézyék a feszültség oldására saját költségükön nemcsak a kikötő, de az egész település csatornahálózat-gerincét kiépítették - tudósított a fejleményekről a Népszabadság.
A 2001-es tribunji koncesszió mindemellett csak ugródeszka volt. A nagy falat a közép-dalmáciai Sibenik mellett, a festői Primostenben várt a vállalkozó kedvű magyarokra, akik 2002-ben megszerezték a helyi turisztikai vállalat, a Primosten d.d. (részvénytársaság) (PND) 67 százalékát. Ezzel Primosten szinte összes tengerparti idegenforgalmi létesítménye, vagy 30 ingatlan Vitézyék birtokába került. (A helyiek itt sem lelkesedtek a külföldi tőke megjelenése miatt - a polgármester például a vitorláskikötőhöz vezető útra egy billencs követ öntetett. Egy forrásunk úgy emlékezett, a környéken Vitézyék mögött szerb tőkét gyanítottak, ami téves feltételezés volt. Vitézy azt nyilatkozta, hogy Horvátországba saját, illetve angol partnerei pénzét összpontosította; utóbbiakról később, 2007-ben elismerte, hogy valójában ukránok voltak.)
Primostenben a 60-as években startolt a tömeges turizmus. A kis halászfalut ekkor közművesítették; rendes autóutat vezettek ide, és ekkor építették fel az egykori Adriatiq-szállodalánc tagjait, számtalan egyéb létesítménnyel, benzinkúttól étteremig, kávézóig, üzletekig. A délszláv háborúk előtt, a csúcsévnek számító 1989-ben az idegenforgalmi vállalat három szállodája, kempingje, kikötője 90 százalékos kihasználtsággal működött: 433 ezer vendégéjszakát, 27 millió német márka bevételt, 4 milliós nyereséget abszolvált, és 759 munkavállalót foglalkoztatott. "A dombon levő falu közelről korántsem olyan vonzó, mint távolról. Ezért csalódás helyett elégedjünk meg a 'megszépítő messzeséggel', amely legszebben az új első osztályú szálloda, a Hotel Marina Lucica elől bontakozik ki teljes romantikájában" - ajánlotta az utazók figyelmébe a nívós komplexumot Bács Gyula A jugoszláv tengerpart c. útikönyve - 1981-ben.
Kötelezettségek
Húsz évvel később, 2002-ben azonban a Primosten d.d. 12 millió kuna veszteséget termelt - ekkor, s talán ezért döntött a horvát állam az eladása mellett. A többségi részvénycsomagra a Horvát Privatizációs Alapnál lehetett pályázni. A 100 millió kunás alaptőkéjű (jelen árfolyamon 4 milliárd forint) cég 67 százaléknyi pakettjét a Zágrábban a privatizáció évében alapított Diamant Marina d.o.o. (azaz kft.) nyerte el. A végeredményt kormánydöntés erősítette meg. A Diamant Marina Vitézy és Kerekes közös hazai cége, akkoriban Dalmácia Marina, ma Dalmácia Holiday Kft. nevű társaságának leányvállalata volt. A PND-ért szerény összeget, 1,6 millió kunát, mai áron 64 millió, akkoriban 54 millió forintot fizettek, igaz, a pakett meghirdetett ára se volt magas: 656 ezer kuna. Emellé azonban a reménybeli tulajdonosoktól öt évre szóló üzleti tervet és határidőkre bontott, precíz befektetési programtervet kértek.
A nyertes Diamant Marinának a vételáron túl át kellett vállalnia a cég 70 millió kunás, mai árfolyamon számítva 2,8 milliárd forintos tartozását; garanciát adott a munkahelyek megőrzésére és továbbiak létesítésére, valamint kiemelt feladata volt az átvett ingatlanok rendbehozatala. Ezekről a szerződés külön bekezdésben rendelkezett: a Hotel Zora, a háború során leromlott Hotel Raduca, valamint a Hotel Marina Lucica felújítását három éven belül kellett elvégezni, 15 millió eurós beruházással. Kaucióként 5 millió eurót helyeztettek velük letétbe arra az esetre, ha mégsem teljesítenék a szerződésben foglaltakat. (Ezt az összeget Vitézy Tamás tájékoztatása szerint azóta sikerült visszaszerezniük, bár mint látni fogjuk, a szerződésben vállaltaknak a magyar cég nem tett eleget.) A csomaghoz tartozott továbbá a 3400 négyzetméter alapterületű, 1600 férőhelyes kemping, az eszperantisták egykori táborhelye, valamint a Primostentől néhány kilométerrel délebbre található kikötő, a Marina Kremik is. A portfólió legértékesebb darabjai azonban a szállodák voltak - még akkor is, ha a háromból csak a fűtött tengervizű medencével, wellnessrészleggel és konferenciateremmel rendelkező Hotel Zora működött. A Raduca-félsziget nyúlványán a 350 szobás Hotel Raduca, valamint a Primostent övező egyik dombon a tengeröböl fölé magasodó, 37 ezer négyzetméter alapterületű Marina Lucica hotelkomplexum üzemen kívül volt. A horvát újságok azt remélték, 100 millió eurós beruházást hajtanak végre a magyarok, amiből 40-50 milliót fordítanak a két kikötőre, a többit a három szállodára. (Információink szerint Vitézyék teljes horvátországi portfóliójukra eddig mintegy 60-70 millió eurót költöttek: ezen az összegen - minthogy az AIGH Diamant Marinának több más érdekeltsége is van azóta a dalmát tengerparton - hat szálloda, két kikötő és egy kemping osztozik.)
Ám az átvett ingatlanokból ma is azok működnek, amelyek 2002-ben: az autóskemping, a kikötő és a Hotel Zora. A másik két szálloda romhalmazként várja sorsa jobbra fordulását. A Marina Lucicát az 1990-es évek elején, a háború kezdetén zárták be, menekülteknek adott átmeneti otthont, ezalatt teljesen lelakták - a Narancs erről a helyszínen győződött meg. Most drogosok, hajléktalanok búvóhelye, átutazó futballdrukkerek fordulnak meg itt. Ami mozdítható volt, már régen széthordták. A graffitizett falakból kábelek állnak ki, a feltört padlólapokat csempetörmelék és üvegszilánk borítja; az álmennyezet cafatokban. Erkélyeiről ugyan ma is emlékezetes látvány a Primosten fölött lebukó nap, a karnyújtásnyira hullámzó tenger - de a néhai Jugoszlávia egykor telt házas szállodaépületét birtokba vette a természet, gyomok, fák nőnek a szinteken.
Vajon miért nem épült újjá a két hotel?
Hol van, hol nincs tervek
Vitézy és Kerekes egyaránt a horvát hatóságokat, Sibenik-Knin megye (zupanija) hivatalát, döntéshozó testületét, a központi hivatalokat és kormányzatot hibáztatja e történet szomorú fordulataiért.
A pályázati felhívást 2002. június 13-tól lehetett megvásárolni; a jelentkezési határidő július 8-án zárult, a kormánydöntés július 21-én született; a szerződést augusztus 11-én kötötték meg. Csakhogy 2002. július 17-én egy másik kormánydöntésnek megfelelően a sibeniki megyei közgyűlés a reménybeli befektetők tudtán kívül visszavonta a területre érvényes összes rendezési tervet, és újak készítését írta elő - e nélkül viszont nem lehet építkezni. A Diamant Marina Vitézyék szerint erről a fordulatról csak 2002 októberében, áttételesen szerzett tudomást, akkor, amikor a hatóságok elutasították az építésiengedély-kérelmüket.
Azon, hogy idestova 11 éve miért nem történt egy kapavágás sem a két szálloda revitalizálásán, nem könnyű eligazodni. A jelek szerint valamiféle új rendezési terv igenis létezik: a Slobodna Dalmacija című spliti napilap értesülése szerint 2009. május óta van érvényben a felújításhoz szükséges városi rendezési terv, ami alapján, állítja legalábbis a lap, a Marina Lucicát helyrehozhatnák. Ám kérdéseinkre, hogy az ezek szerint érvényben lévő részleges rendezési tervek miért és mennyiben hiányosak, s melyik ingatlant hogyan érintik, sem a magyar beruházótól, se Sibenik területfejlesztési és tervezési osztályától, se Primosten polgármesterétől nem kaptunk választ.
Kerekes úgy emlékszik vissza, hogy "az új tervek elkészítésében maximálisan közreműködtünk, és anyagilag is támogattuk az önkormányzatot a különböző szintű, egymásra épülő tervek elkészítésében, de ezek elsősorban a primosteni önkormányzat, a megye és a minisztériumok között zajlottak több mint tíz évig" - közölte. A cég álláspontja szerint az építési engedélyek alapját képező területrendezési tervek horvát szabályozási anomáliák miatt nem készültek el, a fejlesztések végrehajtását ez akadályozza, s ez nem csak a településnek okoz kárt, de a Diamant hatékonyságát is rontja. Tíz éve egyetlen levelükre se kapnak választ a privatizációs szervezettől, se a három miniszterelnöktől, bár többel is tárgyaltak, aminek a végén rendszerint annyit mondtak, az ügy rendezése "bonyolult". Vitézyék igazát egy 2003-as hivatalos levél bizonyítaná, amelyben a horvát privatizációs alap elismeri, Vitézyék önhibájukon kívül nem tudtak hozzálátni a beruházások második üteméhez.
A Slobodna Dalmacija a Sibenik-Knin megye területrendezési osztályán azt tudta meg 2010-ben, hogy a tulajdonosok nem adtak be új kérelmeket építkezés céljából. A magyar beruházók álláspontja szerint ennek oka az, hogy az épületet már nem érdemes megmenteni, annyira rossz állapotú - a felújítás nem érné meg. Újat kellene tehát építeni: a megváltozott szabályozás és az építési engedély hiánya miatt ezt viszont már nem tudják megtenni. Új szálloda építése egyébként példa nélküli lenne az AIGH történetében, eddig mindig működő szállodákat renováltak - ehhez nem kellett építési engedély. Így tudták Primostenben is üzemben tartani a vásárolt vagyon máig működőképes elemét, a Hotel Zorát, a kempinget és a kikötőt. Jóllehet evvel a kimenettel maguk a beruházók sem voltak elégedettek: ők úgy látják, a puszta felújításnál itt is többet végezhettek volna, ha a megfelelő, a teljes átépítést is lehetővé tevő engedélyekkel rendelkeznek. Emiatt úgy vélik, a hatóságok arra kényszerítették őket, hogy ne hatékonyan költsék a pénzüket.
Országimázs
Tény, hogy a tengerparti ingatlanberuházások Horvátországban sem mindig transzparensen zajlanak. Az az ingatlan, amelyikre van területrendezési terv, többszörösét éri az e nélkülinek, és a különféle tervek és engedélyek kiadására gyakran vetül a korrupció gyanúja. Ugyanakkor kérdés, hogy miért vágtak bele Vitézyék az üzletbe egyáltalán, ha tisztában voltak az épületek állagával - és ha a privatizációs szerződésben kifejezetten felújításról van szó, azaz az új építkezés ekkor még szóba se jött. Vajon mire számítottak akkor, amikor a szerződésben felújítást vállaltak, nem átépítést? S van itt még egy zavaró részlet.
A Hypo Alpe Adria Csoport zágrábi értékpapír-kereskedő cég a Primosten részvénytársaságról készült 2003-as jelentésében arról írt, hogy a privatizációs alap 2002. november 13-án ismerte el a Diamant Marina-teljesítést, tehát ekkor íródott jóvá a teljes vételár. Ez azért fontos dátum, mert Vitézyék október közepén szereztek tudomást arról, hogy nem kapnak építési engedélyt - és a kifizetést ezen ismeret birtokában sem szakították meg, jóllehet arra még rendelkezésükre állhatott egy hónap. Vajon a tulajdonosok miért nem álltak el a szerződéstől, vagy támadták meg később a bíróságon ezt a szerződést a megfelelő engedélyek elmaradására hivatkozva? A Hypo Alpe Adria állapotfelmérése egyébként a Primosten 2006-ig szóló prognózisában két szálloda üzemeltetését vetíti előre, de azt is csak feltételesen. Ez arra utal, hogy legkésőbb 2003-ban Vitézyék már nem számoltak a Hotel Lucica felújításával.
*
Tolmács nélkül is jól érteni a Primosten d.d. volt kisrészvényeseit képviselő Ante Gracin urat. "Madjarski banditi" - így értékeli a két magyar üzletember helybeli munkásságát. Primosteni otthonában hosszasan sorolja a Narancsnak, hogy a magyar tulajdonosok hogyan csapták be őket, hogyan nem teljesítették vállalásaikat a horvát államnak, hogyan tették padlóra a helyi idegenforgalmat. Szavait Josip Pazanin erősíti meg, aki éveken át volt a PND ügyvezetője. Tíz év múltán is tele vannak indulattal.
Vajon miért ennyire elkeseredettek a helyiek, miért lett országos botrány az esetből, s miért hibáztatják a magyar befektetőket a horvátok a település fő bevételi forrásának kihasználatlanságáért? Írásunk jövő héten megjelenő részében, melyben megvizsgáljuk, hogyan fakasztott mégis pénzt a Vitézy-cég a romos ingatlanokból, erre keressük a választ.
(A cikksorozat a Göbölyös Soma Alapítvány támogatásával valósult meg.)
