Kiemelt célnak nevezte az erdőterületek növelését az M1 csatornának nemrég adott interjújában Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter. Fazekas a nemzeti erdőstratégiát említve mintegy 600 ezer hektárnyi új erdőterület telepítéséről is beszélt, amit a kormány a következő ötven évre tervez. Ennek ágyazhat meg többek között az erdőtörvény módosítása, amit a napokban bocsát társadalmi egyeztetésre a kormány – igaz, a bevonni kívánt civil szervezetek azt állítják, egyelőre nem ismerik a tervezet pontos szövegét. „Nem került sor a normaszöveg véleményezésére, konkrétumokat nem tudok mondani a törvénnyel kapcsolatban, amíg nem látjuk a konkrét javaslatot” – mondta a Magyar Narancs kérdésére Lomniczi Gergely, az Országos Erdészeti Egyesület főtitkára, aki a szervezetet képviselve részt vett a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsának október végi ülésén is. Szerinte az eseményen nem merültek fel aggályok a törvény koncepciója miatt, rendben lévőnek találják az állam elképzeléseit.
Disszonáns hangok
Ám nem mindenki ilyen derűlátó. A környezetvédő szervezetek képviselői aggódnak a készülő törvényjavaslat miatt, úgy látják, a nem őshonos fafajták (például az akác és a nemesnyár) telepítése csökkentené az erdőterületeken belül az őshonos erdők arányát, azaz romolna a fafajösszetétel. Jelenleg mintegy 2 millió hektárnyi erdő borítja az ország területét, aminek a felét a 22 állami erdőgazdaság kezeli. Az erdővagyon másik fele magántulajdonosok kezében van. A kormány a tervek szerint a következő ötven évben mintegy 600 ezer hektár új erdőt telepítene, hogy elérje az erdőstratégiában szereplő 27 százalékos erdősültségi szintet. A következő öt évben mintegy 25 ezer hektáron telepítenének erdőt, amelyre mintegy 50 milliárd forintnyi európai uniós támogatás áll rendelkezésre. „Az erdőgazdálkodási törvény jelenleg szigorúan szabályozza az állami erdők tarra vágását, valamint a természetvédelmi és közjóléti szempontoknak is megfelel” – állítja Gálhidi László, a WWF erdővédelmi programvezetője, aki attól tart, a törvény szűkíteni fogja a különleges rendeltetésű, vagyis őshonos fafajokkal borított erdőterületek körét, így több területen lehet tarra vágást alkalmazni. A törvény jelenleg előírja, hogy a védelmi és közjóléti rendeltetésű, állami tulajdonú erdők egyre növekvő – előbb 20, 25, majd 33 százaléknyi – részén faanyag-kitermelést nem szolgáló állományt kell biztosítani még a következő harminc évben. A magánerdőkre vonatkozóan ez a szabály alacsonyabb arányt – egytized, majd egyhatod – határoz meg.
| ||
Valószínűleg köze van a törvénymódosítás benyújtásának közeledtéhez, hogy a magánerdő-tulajdonosok lobbitevékenysége a csúcsra járt az utóbbi évben. Luzsi József, a Magánerdő Tulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetségének elnöke még a Magyar Tudományos Akadémia Erdészeti Bizottságának jászberényi kihelyezett ülésén is felszólalt, kiemelve, hogy a 2020-ig rendelkezésre álló uniós támogatás – ő a földművelésügyi miniszter által említett 50 milliárddal szemben már 100 milliárd forintról beszélt – akár „több ezer vidéki munkahely megteremtését eredményezi”. Az utóbbi években a magánerdősök közel 200 ezer hektárt telepítettek, ezek többségét 20 éves vágófordulójú, főleg invazív fajok adják. A magánerdő-tulajdonosokat tömörítő szervezet honlapja Rédei Károlyt, az MTA Erdészeti Tudományos Bizottságának elnökét is idézi, aki szerint a tanácskozásuk legfőbb célja, hogy feltérképezzék, a „kutatás-fejlesztés és az innováció hogyan segítheti a színvonalasabb magánerdő-gazdálkodást”. A földművelésügyi tárca a rövid vágásfordulójú nyárfák telepítését propagálja, legalábbis Ugron Ákos Gábor, a Földművelésügyi Minisztérium állami földekért felelős helyettes államtitkára nemrég a nyárfatermesztés helyzetéről szóló szakmai konferencián arról beszélt, hogyan lehet ezen fafajok termesztésének felpörgetéséhez a jogszabályi környezetben optimalizálásokat, egyszerűsítéseket végrehajtani.
Helyet a nyárnak!
Nem tisztázott azonban, hogy az állami erdőterületek privatizációjáról tartalmaz-e változtatásokat a módosítás. Annyi bizonyos, hogy már az állami földterületek árverezésekor azt suttogták, a következő kiárusítás az erdőterületeket érinti majd. Ha ez valóra válik, nem lesz többé akadály az új tulajdonosok előtt, hogy az őshonos fafajú erdőkben akár nagyobb területeken tarvágást hajtsanak végre, és rövid vágásfordulójú fákat is telepítsenek oda.
A földárverések levezényléséért felelős államtitkár, Bitay Márton Örs is szerint is „megérett a helyzet a 2009-es törvény újbóli áttekintésére, újrafogalmazására”. Párttársaihoz hasonlóan ő is a klímaváltozás hatásait emlegette fel okként, még ha ezeket az okokat, szintén a párttársaihoz hasonlóan, pontosan nem osztotta is meg a közvéleménnyel. Kijelentette viszont, hogy a nyárültetvényeket nem lehet erdőként kezelni, ami sejteti, hogy az energia célú ültetvényeket külön szabályozza majd a módosítás. Ezt erősíti meg Kis Miklós Zsolt, a Miniszterelnökség agrár-vidékfejlesztésért felelős államtitkára is, aki egy sajtótájékoztatón a témában azt mondta, várhatóan egyéni képviselői indítványként bekerül a törvénybe a ma még jogszabály által el nem ismert, de egyre nagyobb jelentőségű ipari erdő fogalma.
Kérdés, hogy az erdőterületek privatizációja megvalósul-e, s ha igen, akkor milyen formában, kik vihetik majd el a legfontosabb, legértékesebb területeket, hogy majd azt követően az erdőtelepítésre uniós milliárdokat hívhassanak le. Az már csak rosszindulatú spekuláció, hogy az esetleges erdőprivatizáció hasonlóan zajlik majd, mint az állami földek árverése, ahol a kormányhoz közeli oligarchák és csókosok vihették el a jobbnál jobb területek nagy részét potom összegekért.
