Híres voltam, mint egy megasztár – mondta volt Bálint András néhány éve egy MaNcs-interjú során, s való igaz, a hetvenes években ritka jó szériája volt a harmincas éveit jobbára a filmvásznon töltő (manapság színházigazgatóként is ismert) színművésznek. A korai Szabó-filmek mellett e széria szép (és hosszú) darabja Déry Tibor A befejezetlen mondat című, olvasót próbáló nagyregényének méltón nagyszabású, érdekesen kudarcos adaptációja. Fábri Zoltán filmváltozatában Parcen-Nagy Lőrincnek (Bálint András) valamivel több mint két órája van, hogy közel kerüljön a munkásosztályhoz – próbálkozása során a magyar színjátszás színe-java (többek közt Latinovits Zoltán, Dajka Margit, Mensáros László, Horváth Sándor, Cserhalmi György és még sokan mások) adja egymásnak a végszavakat – nagypolgári vagy munkáskivitelben.
