3. Frankofón Filmnapok

  • 2013. február 19.

Snoblesse

Cotillard, Carax, Assayas, Audiard, Ozon, Luchini és még sokan mások.


Csontot és rozsdát, meg persze vért és könnyeket ígér az idei Frankofón Filmnapok, mely nagy kedvencünk, a bűntörténetekben (A próféta, A számat figyeld) és mély emberi drámákban (Halálos szívdobbanás) egyaránt járatos Jacques Audiard új filmjével, a Csont és rozsdával nyit. Audiard nem a könnyű megoldások híve, így biztosra vehető, hogy az utcai harcos (a Bikanyakban felfedezett Matthias Schoenaerts) és a lábait vesztett delfinidomár (Marion Cotillard) történetéből valami különlegeset sikerült kihoznia. A filmnapokon egymást érik az új utakat kereső, s azokat olykor meg is találó művészek: az önmagát csak nagy ritkán ismétlő Olivier Assayasnek életműsorozatot is szenteltek a szervezők, de Leos Carax zsenijének bizonyítására egy film is elég; a Holy Motors alighanem a fesztivál közel húsz filmjének egyik legvitatottabb darabjaként végzi.

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.