40!, avagy Véges élet

  • 2017. február 28.

Snoblesse

Orbán Viktor miniszterelnök: „Negyven!” (Taps.)

Mindenkinek megvan a maga 40-es parája, Hollywood nemrég egy egész játékfilmet is szentelt a jelenségnek, s hogy azok is irigyeljék, akik eddig nem tették volna, nemrég megjelent egy kép Leonardo DiCaprióról, rajta a 40. születésnapját ünneplő sztárral, egy csodás tengerparttal és vagy féltucatnyi bombázóval. Stefanovics Angéla, Keszég László, Mészáros Béla és Bánki Gergely azonban nem Leo, hanem a köztünk élő emberek valóságát, az öregedéstől való félelmét járja körül. Az alkotók ígérik: A férfiak szexuális világa után ismét provokatív előadást készítettek.

false

Az alábbiakban egy kis 40-es gyűjtés a produkció jóvoltából:

Rudolf Burbergstein filmrendező: „Az élet egy könyörtelen bokszmeccs, ahol végül mindenkire rászámolják a negyvenet.”

Fabian Delauise-Bartez író: „Negyven előtt a test fiatal, a lélek siheder. Negyven után a test öreg, a lélek érett.”

Kenyeres Ferenc rendőr százados: „Városban ötven fölött büntetünk, negyvennel még lehet haladni nyugodtan.”

Nathjam Szitharta buddhista szerzetes: „Negyven élet kell ahhoz, hogy megértsük: mi az a negyven.”

Marcy Marane csellista-popsztár: „A negyvenes pasik már sokkal nehezebben pörögnek föl. Pedig olyan kis cukik! Megzabálnám őket, mmmm? brrrrrrr? miau-miau!”

Kryjt Vanderhaas misztikus filozófus: „Az emberiség megrendítő erejű száma a negyven. A Bibliában is. Az özönvíz negyven napig tartott. Negyven napig!” (Az özönvíz több mint egy évig tartott – a szerk.)

Arthur Rimmeltopf matematikus, a negyvenes szám kutatója: „A 40 egy egész szám.”

Christopher M. Greene performer: „Tíz, húsz, harminc, negyven, ötven, hatvan, hetven, nyolcvan, kilencven?, és így tovább, a végtelenségig.” (Itt a felvétel megszakad, Chris táncolva leveti magát a szakadékba, szörnyethal.)

Bot Anikó botanikus: „A majomkenyérfáim és a férjem idén lesznek negyvenévesek! Isten éltesse őket!”

Orbán Viktor miniszterelnök: „Negyven!” (Taps.)

Duga Tibor, vásárló a Media Marktban: „Negyvenet adtam ezért a szarért! Ez egy szar! Adják vissza a negyvenet!”

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.