„Gyönyörű férfiak vagyunk” - Újvári Milán táncos

  • rés a présen
  • 2016. augusztus 15.

Snoblesse

Elhanyagolt férfiszépségek Nyíregyházán

rés a présen: Több remek társulatban is dolgoztál, miért választottad végül a független előadó-művészetet?

Újvári Milán: Nyughatatlan típus vagyok, megyek, amerre az érdeklődésem visz. Igaz, hogy dolgoztam sok társulattal, de mindig úgy alakult, hogy vagy egy projektre hívtak, és utána nem érdekelt már annyira a dolog, hogy ott maradjak, vagy pont akkor alakult át az adott csoport, amikor én ott dolgoztam, és mennem kellett. Ez alól kivétel a Duda Éva Társulat, ahol 2013 óta rendszeresebben dolgozok, viszont konkrét értelemben ez sem egy társulat, inkább kreatív közösség, ahol Éva szabadon enged minket másokkal is dolgozni úgy, hogy mellette visszük a már meglévő előadásokat, és évente van egy új projekt.

false

 

Fotó: Dömölky Dániel

rap: A Radioballet egy férfi-nő kapcsolati duó. Mikor alakult, működik-e még, és van-e repertoáron előadásotok?

ÚM: A Radioballet Egyed Bea és jómagam alkotói társulása. Ez egyfajta virtuális társulat, ami a közös vagy a személyes koreográfusi munkáink gyűjtőhelye. 2013 óta jelentkezünk előadásokkal, idáig két duettet készítettünk közösen, A szerelem természetét és a Totem és tabut. Annak ellenére, hogy mind a két előadás egy férfira és egy nőre készült, nem akarjuk magunkat pusztán csak férfi-nő kapcsolati duónak definiálni. A szakmai és a magánéleti adottságok miatt kézenfekvő volt, hogy együtt kezdjünk el alkotni, de más ötletek is tervben vannak, idén például két különálló szólóval jelentkezünk. Előadásaink havi rendszerességgel a budapesti Mu Színházban vannak.

rap: A legújabb bemutatód Andrássy Mátéval lesz. Ez most valami „férfias ügy”?

ÚM: Igen, terítéken a tesztoszteron! Komolyra fordítva a szót, a Magyarországon kevésbé ismert „physical comedy” műfajával kísérletezünk. Nevettetés mozgással, hangokkal, zenével, kevés szöveggel. A darab címe: Elhanyagolt férfiszépségek. Hogy miről szól, azt nem mondom meg, tessék megnézni! Gyönyörű férfiak vagyunk!

rap: Honnan ered az együttműködés Mátéval?

ÚM: A Dumaszínház vezetője, Litkai Gergely kért fel minket erre a munkára, de Mátéval már volt szerencsénk együtt dolgozni előtte is, Nigel Charnock Revolution című előadásában és a Táp Színház Minden rossz varietéjében. A közös gondolkodásunk alapjai a következők: Máté 197 cm, én 165, szeretünk mozogni és bohóckodni együtt. Ezenkívül imádjuk David Simon Drót című sorozatát, Tom Waits zenéit és Louis CK humorát.

rap: Mi érdekel téged most leginkább az előadó-művészetben, a táncban?

ÚM: Rengeteg dolog, de főleg az emberi test és lélek, a maga végtelen lehetőségeivel. Az elmúlt években sokat tanítottam különböző tánciskolákban, és a pedagógiai munka miatt meg kellett fogalmaznom sok, számomra ösztönös és alapvető dolgot. Ezeket a tapasztalatokat szeretném most újra ösztönné, vagyis gyakorlattá tenni. Arra, hogy mennyire vonz a színház és mennyire a tánc, a választ nem tudom. Nem szeretem a szigorú kategóriákat. Mindannyian láttunk már rémes operákat és zseniális rockkoncerteket. A minőség számít.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.