A diktátor még mindig hatalmon van - Camilla Nielsson filmrendező

  • rés a présen
  • 2016. január 14.

Snoblesse

A zimbabwei House of Cards, vagyis a Mi, demokraták a feltámadt Bem moziban. A film dán rendezőjével nemrég - a BIDF fesztivál kapcsán - beszélgettünk.

rés a présen: Mikor és hogyan kezdtél filmezni?

Camilla Nielsson: Miután elvégeztem a filmes iskolát, az ENSZ-szel együttműködve rendeztem egy rövidfilm-trilógiát a gyermekjogokról. Afganisztánban, Indiában és egy szudáni, Darfúrban lévő menekülttáborban forgattunk, és minden történetet a gyermekek szemszögéből meséltünk el. Ezután Mumbai Disconnected címmel 2008-ban elkészítettem első független dokumentumfilmemet, mely a forgalmat és a bürokráciát ábrázolja a világ egyik leggyorsabban növekvő megavárosában.

rap: Honnan tudsz a BIDF filmfesztiválról?

false

CN: Nem jártam még Budapesten. A BIDF-ről a Danish Film Institute-tól hallottam, ők jelezték, hogy beválasztottak minket az idei fesztiválra, ahova a világ minden tájáról érkeznek majd érdekes alkotások. (A filmekről a www.bidf.hu oldalon lehet tájékozódni – rap.)

rap: Miről szól legutóbbi filmed, a Democrats?

CN: Ez egy politikai thriller, amely két politikai ellenfélről szól, akik azt a lehetetlen feladatot kapják, hogy fogalmazzák meg Zimbabwe új demokratikus alkotmányát, holott a diktátor még mindig hatalmon van. A filmet az egyik kritikus a népszerű amerikai sorozathoz hasonlítva az Afrikai kártyavárnak nevezte, és szerintem ezzel megragadta a lényegét.

rap: Hol mutatták be korábban?

CN: A CPH:DOX-on Koppenhágában, majd a világ több mint 30 nemzetközi filmfesztiválján szerepelt, és 9 díjat nyert.

rap: Milyen terveid vannak erre az évre?

CN: Befejezem a Democrats rövidebb, 88 perces televíziós változatát, illetve összevágunk egy külön változatot az amerikai tévék számára is. A Egyesült Államokban ennek vetítésére a jövő évi elnökválasztási kampány idején kerül majd sor. Végül pedig csinálnunk kell egy beharangozót a Democrats színházi bemutatója előtt a New York-i Filmfórumra novemberben. Tehát még elég sok munka áll előttünk.

false

rap: Van jelenleg a demokráciát vagy a társadalmat komolyan érintő probléma Dániában?

CN: Olyan értelemben nincs, ahogy a demokrácia csorbát szenved, például, Zimbabwében. Demokratikusan választott kormány irányítja az országot, amelynek a demokratikus intézményei épek. Az egyik legkevésbé korrupt ország a világon. De a demokrácia nagyon törékeny rendszer, és minden társadalom köteles védeni a széteséstől. Szerintem Dániában 15 évvel ezelőtt a demokratikus jóléti társadalom kiváló modellje működött, melyet lassan erodáltak a különböző jobboldali kormányok. Itt is, ahogy bárhol máshol, a gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények pedig egyre szegényebbek lesznek, és ez önmagában is demokráciaellenes, mivel azt jelenti, hogy az életben nem mindenki születik egyforma lehetőségekkel.

Vetítések a Bem moziban: január 28. 18:00 és 20:00

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.