A diktátor még mindig hatalmon van - Camilla Nielsson filmrendező

  • rés a présen
  • 2016. január 14.

Snoblesse

A zimbabwei House of Cards, vagyis a Mi, demokraták a feltámadt Bem moziban. A film dán rendezőjével nemrég - a BIDF fesztivál kapcsán - beszélgettünk.

rés a présen: Mikor és hogyan kezdtél filmezni?

Camilla Nielsson: Miután elvégeztem a filmes iskolát, az ENSZ-szel együttműködve rendeztem egy rövidfilm-trilógiát a gyermekjogokról. Afganisztánban, Indiában és egy szudáni, Darfúrban lévő menekülttáborban forgattunk, és minden történetet a gyermekek szemszögéből meséltünk el. Ezután Mumbai Disconnected címmel 2008-ban elkészítettem első független dokumentumfilmemet, mely a forgalmat és a bürokráciát ábrázolja a világ egyik leggyorsabban növekvő megavárosában.

rap: Honnan tudsz a BIDF filmfesztiválról?

false

CN: Nem jártam még Budapesten. A BIDF-ről a Danish Film Institute-tól hallottam, ők jelezték, hogy beválasztottak minket az idei fesztiválra, ahova a világ minden tájáról érkeznek majd érdekes alkotások. (A filmekről a www.bidf.hu oldalon lehet tájékozódni – rap.)

rap: Miről szól legutóbbi filmed, a Democrats?

CN: Ez egy politikai thriller, amely két politikai ellenfélről szól, akik azt a lehetetlen feladatot kapják, hogy fogalmazzák meg Zimbabwe új demokratikus alkotmányát, holott a diktátor még mindig hatalmon van. A filmet az egyik kritikus a népszerű amerikai sorozathoz hasonlítva az Afrikai kártyavárnak nevezte, és szerintem ezzel megragadta a lényegét.

rap: Hol mutatták be korábban?

CN: A CPH:DOX-on Koppenhágában, majd a világ több mint 30 nemzetközi filmfesztiválján szerepelt, és 9 díjat nyert.

rap: Milyen terveid vannak erre az évre?

CN: Befejezem a Democrats rövidebb, 88 perces televíziós változatát, illetve összevágunk egy külön változatot az amerikai tévék számára is. A Egyesült Államokban ennek vetítésére a jövő évi elnökválasztási kampány idején kerül majd sor. Végül pedig csinálnunk kell egy beharangozót a Democrats színházi bemutatója előtt a New York-i Filmfórumra novemberben. Tehát még elég sok munka áll előttünk.

false

rap: Van jelenleg a demokráciát vagy a társadalmat komolyan érintő probléma Dániában?

CN: Olyan értelemben nincs, ahogy a demokrácia csorbát szenved, például, Zimbabwében. Demokratikusan választott kormány irányítja az országot, amelynek a demokratikus intézményei épek. Az egyik legkevésbé korrupt ország a világon. De a demokrácia nagyon törékeny rendszer, és minden társadalom köteles védeni a széteséstől. Szerintem Dániában 15 évvel ezelőtt a demokratikus jóléti társadalom kiváló modellje működött, melyet lassan erodáltak a különböző jobboldali kormányok. Itt is, ahogy bárhol máshol, a gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények pedig egyre szegényebbek lesznek, és ez önmagában is demokráciaellenes, mivel azt jelenti, hogy az életben nem mindenki születik egyforma lehetőségekkel.

Vetítések a Bem moziban: január 28. 18:00 és 20:00

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.