A forma egy a jelentéssel - Ardai Petra rendező

  • rés a présen
  • 2015. július 17.

Snoblesse

Keressük Lüzisztrátét - július 25-én, 26-án a Zsámbéki Bázison.

rés a présen: Az amszterdami Space színház rendezőjeként számos koprodukcióban dolgoztál Magyarországon is az utóbbi években. Mit érdemes tudnunk az általad elképzelt színházról?

Ardai Petra: Dokumentarista színházat csinálok a valóság és a fikció határán. A múlt és a jövő közé beékelődő, megfoghatatlan pillanatot, a legaktuálisabb jelent próbálom megragadni. Kinyitom a szemem, és ami körülvesz, színház, egy 24/7 végtelen történetáradat, sorsmese. A körülöttünk lévő emberi történeteket fejtem meg és bontom ki a közönséggel. Személyes kapcsolatba hozom mások életét. Komoly társadalmi problémákat hozok emberközelbe, teszek személyessé. A közönség nemcsak nézi, hanem beleéli magát a helyzetbe. Nem magyarázok, nem moralizálok, hanem arról kérdezek, amire kíváncsi vagyok, amire még nem tudom a választ. Az előadásaim olyanok, mint egy jó beszélgetés. Lehetnek a köztérben vagy színházban, lehet színházi túra, multimédiás előadás, koncert, hangjáték vagy egy monológ. A forma egy a jelentéssel. Mindezt humorral, könnyedén és szeretettel.

false

rap: Mik voltak a legutóbbi magyarországi produkcióid?

AP: Miután annyira helyszínspecifikus, amit csinálok – még ha a színház is a helyszín –, a befogadó hely nagy szerepet kap az előkészítésben. Például a Felhő a Trafóban. A Felhő egy tárlatvezetés a jelen történeti múzeumában. A színházban kezdődik, majd kimegy a köztérbe. A Felhő – és több Space-darab, mint például a Holland cunami – dramaturgja és alkotótársa Veress Anna. A Felhő szövegének egy részét Babarczy Eszter írta. A Placcc Fesztivállal a Csepel Vas- és Fémművekben készítettem egy audiovizuális sétát a gyár történetéről. Tapinthatóan megelevenedik a múlt egy mobilapplikáció formájában, mely a mai napig letölthető és megtekinthető. Állandó budapesti munkatársam Böröcz Judit, ő végezte az átfogó kutatást. A Pocketguide pedig a magyar cég, a mobilapplikáció platformja, amellyel továbbra is együtt dolgozom. Most éppen Rotterdamban készítünk egy kulturális örökség appet. Szeleczki Rozi csinálja a videomunkát. Csákányi Eszterrel készíthettem aztán a Dolcsaja Vita című előadást Brezsnyev lányának életéről az Orlai Produkciós Irodával. Nagy élmény volt igazi színházat csinálni úgy, hogy megmaradhattam saját magamnak. A Tünet Együttessel készítettem a Közhely című előadást. Szabó Réka és Hód Adrienn készítették hozzá a koreográfiát. A darab alapja a Moszkva tér egy perce. Újra- és újrajátszottuk az egy percet azzal a céllal, hogy hátha így jobban megértjük, hogy mi is történik körülöttünk. Amikor az előadás készült, nem igazán fogtam fel, hogy ez a tér ebben a formában ilyen hamar el fog tűnni. Szóval, ha valakinek hiányzik a Moszkva tér, szívesen lejátsszuk neki! Utolsó magyar projektem pedig a Stats, your daily Portion of Truth. A holland követségnek csináltam ezt a digitális munkát, melyben a magyar és a holland valóságot hasonlítom össze statisztikai adatokkal, tényekkel.

rap: Milyen új irányokat keresel?

AP: A hiperlokális és az európai kombinációja érdekel. Például Kelet-Amszterdam és a budapesti VIII. kerület dialógja, vagy az elfelejtett európai határátkelőhelyek, vagy ahogy a Duna mesél a Feketeerdőtől a Fekete-tengerig.

rap: Idén nyáron Magyarországon leszel különböző fesztiválokon. Milyen munkákat készítesz, és kikkel?

AP: A Stereo Akttal, Boros Martinnal dolgozunk egy európai projekten, Hallgatlak! – We Hear You a címe. Olyasmikről lesz benne szó, hogy panaszkodik egy utcaseprő, vagy mire panaszkodik egy holland ügy­véd. Hogyan kell panaszt tenni? Hogyan kell hallatni a hangunk? Hogyan leszünk hallhatók? Össz­európai turnéra indulunk panasztaxinkkal, egy speciális riksával. Első állomásunk a Sziget nemzetközi forgataga. A kérdés: hogyan válhatunk passzív áldozatok helyett aktív főszereplőivé a sorsunknak. Ugyanezzel a kérdéssel, de teljesen más megközelítésben foglalkozik a Keressük Lüzisztrátét című előadás, amit Zsámbékon rendezek. Egy remélhetőleg tradícióvá váló, visszatérő performansz, sitcom interjú színházművészek, zenészek és a Zsámbéki-medencében élő nők közreműködésével. Egy örömünnep. Az előadás, amelyet a Norvég Civil Alap támogatott és a Zsámbéki Bázison mutatunk be július 25-én és 26-án, egy hosszú távú projekt része, mely a helyi tehetetlenséget, a munkahelyi státuszból, a társadalmi, gazdasági vagy más élethelyzetekből következő kirekesztettséget hivatott enyhíteni. Görög dráma, helyi sorstörténetek, női blues, egy hosszú vacsora, amely alatt megismerhetjük egymást a budakeszi Kompánia Társulattal.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.