A forma egy a jelentéssel - Ardai Petra rendező

  • rés a présen
  • 2015. július 17.

Snoblesse

Keressük Lüzisztrátét - július 25-én, 26-án a Zsámbéki Bázison.

rés a présen: Az amszterdami Space színház rendezőjeként számos koprodukcióban dolgoztál Magyarországon is az utóbbi években. Mit érdemes tudnunk az általad elképzelt színházról?

Ardai Petra: Dokumentarista színházat csinálok a valóság és a fikció határán. A múlt és a jövő közé beékelődő, megfoghatatlan pillanatot, a legaktuálisabb jelent próbálom megragadni. Kinyitom a szemem, és ami körülvesz, színház, egy 24/7 végtelen történetáradat, sorsmese. A körülöttünk lévő emberi történeteket fejtem meg és bontom ki a közönséggel. Személyes kapcsolatba hozom mások életét. Komoly társadalmi problémákat hozok emberközelbe, teszek személyessé. A közönség nemcsak nézi, hanem beleéli magát a helyzetbe. Nem magyarázok, nem moralizálok, hanem arról kérdezek, amire kíváncsi vagyok, amire még nem tudom a választ. Az előadásaim olyanok, mint egy jó beszélgetés. Lehetnek a köztérben vagy színházban, lehet színházi túra, multimédiás előadás, koncert, hangjáték vagy egy monológ. A forma egy a jelentéssel. Mindezt humorral, könnyedén és szeretettel.

false

rap: Mik voltak a legutóbbi magyarországi produkcióid?

AP: Miután annyira helyszínspecifikus, amit csinálok – még ha a színház is a helyszín –, a befogadó hely nagy szerepet kap az előkészítésben. Például a Felhő a Trafóban. A Felhő egy tárlatvezetés a jelen történeti múzeumában. A színházban kezdődik, majd kimegy a köztérbe. A Felhő – és több Space-darab, mint például a Holland cunami – dramaturgja és alkotótársa Veress Anna. A Felhő szövegének egy részét Babarczy Eszter írta. A Placcc Fesztivállal a Csepel Vas- és Fémművekben készítettem egy audiovizuális sétát a gyár történetéről. Tapinthatóan megelevenedik a múlt egy mobilapplikáció formájában, mely a mai napig letölthető és megtekinthető. Állandó budapesti munkatársam Böröcz Judit, ő végezte az átfogó kutatást. A Pocketguide pedig a magyar cég, a mobilapplikáció platformja, amellyel továbbra is együtt dolgozom. Most éppen Rotterdamban készítünk egy kulturális örökség appet. Szeleczki Rozi csinálja a videomunkát. Csákányi Eszterrel készíthettem aztán a Dolcsaja Vita című előadást Brezsnyev lányának életéről az Orlai Produkciós Irodával. Nagy élmény volt igazi színházat csinálni úgy, hogy megmaradhattam saját magamnak. A Tünet Együttessel készítettem a Közhely című előadást. Szabó Réka és Hód Adrienn készítették hozzá a koreográfiát. A darab alapja a Moszkva tér egy perce. Újra- és újrajátszottuk az egy percet azzal a céllal, hogy hátha így jobban megértjük, hogy mi is történik körülöttünk. Amikor az előadás készült, nem igazán fogtam fel, hogy ez a tér ebben a formában ilyen hamar el fog tűnni. Szóval, ha valakinek hiányzik a Moszkva tér, szívesen lejátsszuk neki! Utolsó magyar projektem pedig a Stats, your daily Portion of Truth. A holland követségnek csináltam ezt a digitális munkát, melyben a magyar és a holland valóságot hasonlítom össze statisztikai adatokkal, tényekkel.

rap: Milyen új irányokat keresel?

AP: A hiperlokális és az európai kombinációja érdekel. Például Kelet-Amszterdam és a budapesti VIII. kerület dialógja, vagy az elfelejtett európai határátkelőhelyek, vagy ahogy a Duna mesél a Feketeerdőtől a Fekete-tengerig.

rap: Idén nyáron Magyarországon leszel különböző fesztiválokon. Milyen munkákat készítesz, és kikkel?

AP: A Stereo Akttal, Boros Martinnal dolgozunk egy európai projekten, Hallgatlak! – We Hear You a címe. Olyasmikről lesz benne szó, hogy panaszkodik egy utcaseprő, vagy mire panaszkodik egy holland ügy­véd. Hogyan kell panaszt tenni? Hogyan kell hallatni a hangunk? Hogyan leszünk hallhatók? Össz­európai turnéra indulunk panasztaxinkkal, egy speciális riksával. Első állomásunk a Sziget nemzetközi forgataga. A kérdés: hogyan válhatunk passzív áldozatok helyett aktív főszereplőivé a sorsunknak. Ugyanezzel a kérdéssel, de teljesen más megközelítésben foglalkozik a Keressük Lüzisztrátét című előadás, amit Zsámbékon rendezek. Egy remélhetőleg tradícióvá váló, visszatérő performansz, sitcom interjú színházművészek, zenészek és a Zsámbéki-medencében élő nők közreműködésével. Egy örömünnep. Az előadás, amelyet a Norvég Civil Alap támogatott és a Zsámbéki Bázison mutatunk be július 25-én és 26-án, egy hosszú távú projekt része, mely a helyi tehetetlenséget, a munkahelyi státuszból, a társadalmi, gazdasági vagy más élethelyzetekből következő kirekesztettséget hivatott enyhíteni. Görög dráma, helyi sorstörténetek, női blues, egy hosszú vacsora, amely alatt megismerhetjük egymást a budakeszi Kompánia Társulattal.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.