A forma egy a jelentéssel - Ardai Petra rendező

  • rés a présen
  • 2015. július 17.

Snoblesse

Keressük Lüzisztrátét - július 25-én, 26-án a Zsámbéki Bázison.

rés a présen: Az amszterdami Space színház rendezőjeként számos koprodukcióban dolgoztál Magyarországon is az utóbbi években. Mit érdemes tudnunk az általad elképzelt színházról?

Ardai Petra: Dokumentarista színházat csinálok a valóság és a fikció határán. A múlt és a jövő közé beékelődő, megfoghatatlan pillanatot, a legaktuálisabb jelent próbálom megragadni. Kinyitom a szemem, és ami körülvesz, színház, egy 24/7 végtelen történetáradat, sorsmese. A körülöttünk lévő emberi történeteket fejtem meg és bontom ki a közönséggel. Személyes kapcsolatba hozom mások életét. Komoly társadalmi problémákat hozok emberközelbe, teszek személyessé. A közönség nemcsak nézi, hanem beleéli magát a helyzetbe. Nem magyarázok, nem moralizálok, hanem arról kérdezek, amire kíváncsi vagyok, amire még nem tudom a választ. Az előadásaim olyanok, mint egy jó beszélgetés. Lehetnek a köztérben vagy színházban, lehet színházi túra, multimédiás előadás, koncert, hangjáték vagy egy monológ. A forma egy a jelentéssel. Mindezt humorral, könnyedén és szeretettel.

false

rap: Mik voltak a legutóbbi magyarországi produkcióid?

AP: Miután annyira helyszínspecifikus, amit csinálok – még ha a színház is a helyszín –, a befogadó hely nagy szerepet kap az előkészítésben. Például a Felhő a Trafóban. A Felhő egy tárlatvezetés a jelen történeti múzeumában. A színházban kezdődik, majd kimegy a köztérbe. A Felhő – és több Space-darab, mint például a Holland cunami – dramaturgja és alkotótársa Veress Anna. A Felhő szövegének egy részét Babarczy Eszter írta. A Placcc Fesztivállal a Csepel Vas- és Fémművekben készítettem egy audiovizuális sétát a gyár történetéről. Tapinthatóan megelevenedik a múlt egy mobilapplikáció formájában, mely a mai napig letölthető és megtekinthető. Állandó budapesti munkatársam Böröcz Judit, ő végezte az átfogó kutatást. A Pocketguide pedig a magyar cég, a mobilapplikáció platformja, amellyel továbbra is együtt dolgozom. Most éppen Rotterdamban készítünk egy kulturális örökség appet. Szeleczki Rozi csinálja a videomunkát. Csákányi Eszterrel készíthettem aztán a Dolcsaja Vita című előadást Brezsnyev lányának életéről az Orlai Produkciós Irodával. Nagy élmény volt igazi színházat csinálni úgy, hogy megmaradhattam saját magamnak. A Tünet Együttessel készítettem a Közhely című előadást. Szabó Réka és Hód Adrienn készítették hozzá a koreográfiát. A darab alapja a Moszkva tér egy perce. Újra- és újrajátszottuk az egy percet azzal a céllal, hogy hátha így jobban megértjük, hogy mi is történik körülöttünk. Amikor az előadás készült, nem igazán fogtam fel, hogy ez a tér ebben a formában ilyen hamar el fog tűnni. Szóval, ha valakinek hiányzik a Moszkva tér, szívesen lejátsszuk neki! Utolsó magyar projektem pedig a Stats, your daily Portion of Truth. A holland követségnek csináltam ezt a digitális munkát, melyben a magyar és a holland valóságot hasonlítom össze statisztikai adatokkal, tényekkel.

rap: Milyen új irányokat keresel?

AP: A hiperlokális és az európai kombinációja érdekel. Például Kelet-Amszterdam és a budapesti VIII. kerület dialógja, vagy az elfelejtett európai határátkelőhelyek, vagy ahogy a Duna mesél a Feketeerdőtől a Fekete-tengerig.

rap: Idén nyáron Magyarországon leszel különböző fesztiválokon. Milyen munkákat készítesz, és kikkel?

AP: A Stereo Akttal, Boros Martinnal dolgozunk egy európai projekten, Hallgatlak! – We Hear You a címe. Olyasmikről lesz benne szó, hogy panaszkodik egy utcaseprő, vagy mire panaszkodik egy holland ügy­véd. Hogyan kell panaszt tenni? Hogyan kell hallatni a hangunk? Hogyan leszünk hallhatók? Össz­európai turnéra indulunk panasztaxinkkal, egy speciális riksával. Első állomásunk a Sziget nemzetközi forgataga. A kérdés: hogyan válhatunk passzív áldozatok helyett aktív főszereplőivé a sorsunknak. Ugyanezzel a kérdéssel, de teljesen más megközelítésben foglalkozik a Keressük Lüzisztrátét című előadás, amit Zsámbékon rendezek. Egy remélhetőleg tradícióvá váló, visszatérő performansz, sitcom interjú színházművészek, zenészek és a Zsámbéki-medencében élő nők közreműködésével. Egy örömünnep. Az előadás, amelyet a Norvég Civil Alap támogatott és a Zsámbéki Bázison mutatunk be július 25-én és 26-án, egy hosszú távú projekt része, mely a helyi tehetetlenséget, a munkahelyi státuszból, a társadalmi, gazdasági vagy más élethelyzetekből következő kirekesztettséget hivatott enyhíteni. Görög dráma, helyi sorstörténetek, női blues, egy hosszú vacsora, amely alatt megismerhetjük egymást a budakeszi Kompánia Társulattal.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.