Kassák-est

  • 2015. július 17.

Snoblesse

Harcsa Veronika és barátai Kassákról.


2013-ban, a Kassák-év beköszöntével ezt írtuk: nagyszabású rendezvénysorozat emlékezik meg a számos izmushoz köthető, költőként, íróként és festőként egyaránt jelentős, de csak kevesek által olvasott-becsült klasszikusról. Miként akkor, most is örömmel írjuk le, hogy Harcsa Veronika nagy Kassák-rajongó, s az énekesnő nem rest nagyközönség előtt is vallani Kassák-vonzalmairól. Ilyen irányú vonzalmai persze aligha érhetik váratlanul Lámpafény című lemezének ismerőit, hiszen a megzenésített versek között az Üzenj is helyet kapott, melyből megtudhatjuk sok más mellett, hogyan beszélgessünk „nem szegletesen kemény hanem puha, legömbölyített szavakkal”. A mai Kassák-esten Márkos Albert, Keszég László, Benkő Róbert és Pándi Balázs kassákol együtt az énekesnővel. És akkor most jöjjenek (az esten nem fellépő) TGM idevágó bölcs szavai Kassákról:

„Ahogy lenni szokott, mire elismerték, már nem értették. Mint minden forradalmárt, Kassákot is beleszorították a korszak satujába, amelynek ellensége volt. Ez az életmű a mai koravén Magyarországon bántóan korszerűtlen, mert keserűen ifjú, mert világkezdeti és nem világvégi, mert nem reménytelen, nem polgári, és mert darabosan, gorombán igaz.”

 


Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.