A GusGus Zamárdiban

  • 2012. július 7.

Snoblesse

Izlandi elektronikus tánczene – kizárólag igényeseknek!


 

Erlendur felügyelő, Björk és Baltasar Kormákur (meg persze az efféle felsorolásokból kihagyhatatlan Sigur Rós) hazájából érkezik Zamárdiba a GusGus kollektíva, akikről – ha már a bennfentesek nyelvén lekollektíváztuk őket – azt is el kell mondani, hogy az elektronikus tánczenén belül mostanában a techno-soul pálya az övék, azon belül is az a szűk sáv, mely az igényeseknek van fenntartva. Nyolc stúdióalbummal, megannyi tagcserével és Izland csalogányával, Emilíana Torrinival a hátuk mögött a GusGus alaptagjai (Stephan Stephensen, Birgir Þórarinsson és Daníel Ágúst Haraldsson) igen változatos másfél évtizedről tudnának beszámolni – lemezeik sorában a legújabb, az Arabian Horse tavaly látta meg a csekély izlandi napvilágot.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.