| ||
Halála után is hányattatott sors jutott a magyar irodalom klasszikusának, Gelléri Andor Endrének. Ő volt az egyik nagy magyar író (a másik Tersánszky Józsi Jenő), akit tavaly politikusaink megfosztottak a róla elnevezett utcától. Gellérit először átnevezték, majd kárpótlásul mégiscsak jutott neki utca, ha nem is az eredeti, de legalább Óbudán.
Óbuda, e „nagyvárosba átültetett vidék” írója volt ugyanis Gelléri, ahogy földije, Halász Gábor megállapítja, akárcsak legközelebbi rokona, Krúdy, de – folytatja Halász – „míg ő a belső részt szerette, a zakatoló villamosok mellett ijedten guggoló kis házakat hangos kocsmáikkal, Gelléri kifelé van otthon, ahol hosszú kertek kígyóznak a hegyekre”. Mándy Iván volt még így egy városrész, a Józsefváros írója, az ottani vagányoké és kis egzisztenciáké, emlegette is, hogy Óbuda íróitól, Krúdytól és Gelléritől tanulta a periféria mint „ellentér” kissé mitizáló felmutatását. Vári György írta e sorokat (a teljes cikk itt), s ő az, aki az Óbudai Platán Könyvtárban bemutatja – Balázs Ágnes és Gáspár András színművészek közreműködésével – a koncentrációs táborba hurcolt és ott meggyilkolt író életútját és írásait.
