A Kemény család

  • 2016. július 28.

Snoblesse

Egy irodalmi nagycsalád: István, Lili és Zsófi Kisharsányban.

„Hogy az egész világon a legjobb dolog? Hát, ilyen már elég régen lehetett, ha volt egyáltalán, mert az ember az idő múltával egyre kevésbé lelkes. Műfajon belül éreztem ilyesmit: legutóbb Az iskola a határon újraolvasásakor: ennél jobb regényt írni teljesen fölösleges. És az utolsó New York-i unplugged Nirvana-koncertről a Where did you sleep last night? Ennél szebben meg nem lehet énekelni” – árulta el nekünk Kemény István.

Kemény István, Kemény Zsófi és Kemény Lili

Kemény István, Kemény Zsófi és Kemény Lili

 

„A versírásban az a játék, hogy olyan hosszabb-rövidebb félsorokat keresel, amikben szilárd maggá sűrűsödik a nyelv. Egy-egy jól eltalált, pontosan szerkesztett mondat, mag, ha bekerül egy olvasó fejébe, mert pont olvasta, pont jókor olvasta, pont meg is je­gyezte, akkor úgy működik, mint egy vírus. Hozzácsatolódik saját élményekhez, saját gondolatokhoz, befészkel az emberbe” – vallotta meg nekünk Kemény Lili.

A beszélgetésen a másik Kemény lány, Zsófi is jelen lesz – többi családtagjához hasonlóan ő sem tétlenkedik irodalmi ügyekben. Jelent már meg verseskötete (Nyílt láng használata), sőt, ifjúsági regénye (Én még sosem) is.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.