Slam poetry

  • 2016. július 28.

Snoblesse

Az Ördögkatlan Fesztiválon.
false

Egy vélemény: „Essek túl előbb a kellemetlenen: taszít a slam poetry. Érteni vélem a megjelenése okait, céljait, mindenekelőtt a piac mint territórium felkutatását vagy megteremtését, ez azonban nem teszi kevésbé ellenszenvessé a műfajból eredő fokozott exhibicionizmust, s a vele társuló tolakodást, hízelkedést, kérkedést, törleszkedést, szájhősködést. A slam poetry csak látszatra hasonlít az egykori beatköltők performanszaira, azok nonkonformizmusára, lázadására, a slam, amennyit én megnéztem-hallgattam belőle, kivétel nélkül a saját komfortérzete fokozására tört.” (Marno János)

Még egy vélemény: „Kimondottan érdekes érzés a slam poetry magyarországi »szakmai« recepciójának hullámveréseit átélni: kicsit olyan ez az egész, mintha állnánk egy vizsgálóbizottság előtt, aminek a tagjai 3 percenként cserélődnek, és mi folyamatosan izgulhatunk, h na, ki lesz a következő, aki ránk mosolyog vagy elküld minket a melegebb ághajlatú (véletlen volt, de így hagyom, mert szép) anyánkba. Tkp. mindkét oldalon vannak most már bőven, integetnek és legyintgetnek. És ezzel nincs is semmi baj. Ez valami új, jöjjenek sorban, nézzék meg, szaglásszák körbe, vonják meg a vállukat vagy ne, aztán kész.” (Simon Márton)

És egy – narancsos – harmadik:

„Az itthon költők és rapperek által néhány éve meghonosított műfaj még 2013 novemberében is indulatokat vált ki. Olyan rezgés van körülötte, amire nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy példátlan. Már ha a szívünk nyugodt maradhat egyáltalán. Az utóbbi időben is többfelől érzékelhető fokozott érdeklődés a slam poetry iránt. A hvg.hu-n például szerző megjelölése nélkül közölt jófejkedő cikkben, interjúalanyoknak (Bëlga) feltett kérdések formájában, kerekasztal-beszélgetésről való tudósítás képében. Sajnos az orgánum rendre abba a hibába esik, amitől Umberto Eco óva inti a szakdolgozókat: nem feltétlenül kell barokk körmondatokban írnunk, ha a barokk irodalomról írunk. De nem csak a Bëlga, Uj Péter is kifejezte erős ellenérzéseit a műfajjal és leginkább Molnár Péterrel szemben. Na, péntek este ők mind megkapták. Hallottunk beszólásokat a hvg-nek, a Bëlgának és a 444-nek. Megy itt a cicaharc mindkét oldalról, de a slammerek, ha nem is mindig szellemesek, legalább egyenesek.”

Fenti sorok egy slambajnokságról való tudósítást (a teljes coverage itt) vezettek fel – jól látszik, hogy valóban dúl a harc, cica vagy másmilyen, de a lényeg, hogy ismét slam lesz, ezúttal az Ördögkatlan Fesztiválon.

Fellépők: Csider István Zoltán, Horváth Kristóf „Színész Bob”, Kövér András „Kövi”, Pion István, Simon Márton, Tengler Gergely „TG” és Kemény Zsófi.

Figyelmébe ajánljuk

Félmosoly

E sorok írója kevés nyomasztóbb filmet látott, mint ez a számos fesztiválon (egyebek közt a cannes-in) díjazott darab. Eleinte csak kicsit kényelmetlen a társtalan és mint lassan kiderül, családtalan szülésznő története, végül azonban szinte elviselhetetlen a sorstól kizsarolt, hamis idill feszültsége.

Buffalo Soldiers

  • - turcsányi -

Van ilyen film egy rakás, egytől egyig hősköltemények. Talán csak abban különböznek, hogy némelyeknek odaírják az elejére, hogy „igaz történet alapján”, némelyeknek meg nem.

És mindenki másnak

Az előadás Ken Loach 2016-os, Cannes-ban Arany Pálma díjat nyert filmjének adaptációja. Nagy port kavart a mű, még a brit parlamentben is téma volt. A szívrohamon átesett asztalos (a színpadi adaptációban ácsmester) kilátástalan bolyongása az angol szociális és egészségügyi ellátó rendszerben ugyanis a döntéshozókkal szembeni vádiratként is felfogható.

Fénytörésben

  • Veres András

Kardos András gyakran él új könyvében (is) a skizofrénia kifejezéssel; szerinte édesapja, Pándi Pál „morális skizofréniában” élt és alkotott, a vele párhuzamba állított Fehér Ferencet pedig (akiről könyvet szándékozik írni a közeljövőben) a „szabadság-skizofrénia” jellemezte. Könyvét olvasva ő maga is úgy jelenhet meg előttünk, mintha valamifajta furcsa fénytörésben állítaná elő szövegeit.