„A pillanatban lenni” - Lajkó Félix hegedűs

  • rés a présen
  • 2017. február 10.

Snoblesse

Cziffra Fesztivál február 21-től 26-ig.

rés a présen: Van személyes élményed Cziffra Györgyről?

Lajkó Félix: Gyerekkoromban szerettem volna zongorázni, de a szüleim nem engedték. Velünk szemben lakott egy zongorázni tanuló barátom, Gál Zoli. Az édesanyjának volt két Cziffra-kazettája, és amikor berakták a magnóba, mindig áthallatszott a zene. Nagyon szerettem hallgatni. Ha a zongoramuzsika jut eszembe, mindig Cziffra neve ugrik be. Illetve, amikor Cziffra felvételeit hallgatom, például a Tánc című lemezt, a gyerekkorom köszön vissza.

rap: Hogyan kerültél kapcsolatba a Cziffra Fesztivállal?

LF: Balázs Jánossal személyes barátság fűz össze, először Kínában találkoztunk. Aztán elkészült a közös lemez is, a Jelszó, és több improvizációs koncertet játszottunk itthon és külföldön. Amikor tavaly megalapította Jancsi a Cziffra Fesztivált, elhívott a gálakoncertre, ahol szólóban muzsikáltam, idén pedig ketten játszunk egy koncertet. A Cziffra Fesztivál hiánypótló; nagyon inspiráló a részt vevő művészeknek Cziffra öröksége.

false

 

Fotó: Dudás Szabolcs

rap: Idén február 21. és 26. között lesz a Cziffra Fesztivál. Mit emelnél ki a programból?

LF: Jön a török származású sztárzongorista, Fazil Say, rá nagyon kíváncsi vagyok, sok jót hallottam róla, és fellép a csellista Mischa Maisky is a Liszt Ferenc Kamarazenekarral. Cziffra György emlékére Takler András palackozott egy cuvée-t, amit a Szamos-féle fesztiválszelettel együtt is meg lehet kóstolni.

rap: Téged mikor hallhatunk?

LF: Február 22-én a MOMKult színháztermében lépünk fel Balázs Jánossal együtt. Biztos játszani fogunk a közös lemezről, és lesznek olyan szabad imp­rovizációk, amiket még sosem hallhatott a közönség. A koncert címe is egyébként Improvizáció, ami magyarul rögtönzést jelent, ennek megfelelően pontosan mi sem tudjuk, mi lesz. A koncert előtt dr. Freund Tamás agykutató fog beszélni arról, hogyan működik az agyban az improvizáció. Kíváncsi vagyok, mit mond, mert számomra ez ösztönös dolog.

rap: Neked mit jelent az improvizáció?

LF: A pillanatban lenni. Rögtönzés, ami ott helyben születik; nekem ez a valódi zene. Ha többen teszik ezt egyszerre, fontos, hogy a jó improvizáció sosem versengés, hanem együtt muzsikálás, együtt lélegzés. Ha úgy alakul, hogy játék közben „elmegyünk” egymás mellett, nem a másikra való licitálás miatt történik, inkább csak hagyjuk, hadd érvényesítse egy-egy pillanatban a másik a zenei elképzeléseit. Mindehhez rendkívüli érzékenység és odafigyelés szükséges.

rap: Mit csináltál az évad előző részében?

LF: Az elmúlt időszakban sok koncertet adtunk a folktriómmal, a Most jöttem című lemez anyagával turnéztunk, illetve az Óperentziával is jó pár estét játszottunk. Megjelent a Tintér Gabival közös gyereklemezem, a Neked. Bartos Erika gyerekversei adják a szöveget, én írtam a zenét, de ahogy a versek, úgy a lemez sem csak gyerekeknek szól.

rap: Mire készülsz?

LF: Még a Cziffra Fesztivál előtt, február 14-én lesz szimfonikus koncertem a Müpában, amit Szerenád névre kereszteltünk. Dolgozom több új lemezen, többek között az Óperentziával, egy új szimfonikus album is készülőben van, és a triómmal is szeretnénk egy közös albumot.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.