A Sólstafir Sástón

  • 2012. augusztus 9.

Snoblesse

Izlandi metál a Fekete Zaj Fesztiválon.


Ahány izlandi énekes/zenekar, annyi gejzíres hasonlat, ám fájdalom, Björk, a Múm, a Sigur Rós, a GusGus és Emilíana Torrini kimerítette a teljes hasonlatállományt (talán már csak egy „tiszta, mint az izlandi égbolt” van a raktáron). A metálosoknak már egy sem maradt, de – már csak a mesterségükből adódóan is – nekik bírniuk kell a csapásokat, és az izlandi Sólstafir tagjait (élükön Adalbjörn Tryggvason énekessel) aligha kell félteni a lelki megrázkódtatástól. Az óvatlan koncertlátogatókat annál inkább, a Sólstafir zenéje ugyanis sötét, mint az államcsőd utáni kilátások – de ez már tényleg a titkos közhelytartalékokból való.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.