Filmklub: A szajré

  • 2013. február 5.

Snoblesse

Két keresztapa egy csárdában. Egy színfalak mögötti pucérkodás és néhány emlékezetes alakítás – Brando utolsó filmje az Átrium Film-Színház filmklubjában.


Marlon Brando értette a módját, hogyan lehet megőrjíteni a rendezőket. Utolsó filmjének forgatásán Frank Oz, a Muppet-bábosból (és Yoda mozgatójából) lett direktor életét keserítette meg, és nem csak azzal, hogy semmibe vette a könnyű forgatásokhoz és könnyű műfajokhoz szokott rendező instrukcióit, s legfeljebb színésztársaira, Robert De Niróra és Edward Nortonra hallgatott. Merthogy ez volt az a film, melyben végre együtt szerepelt Vito Corleone idős- és fiatalkori megformálója, azaz Brando és De Niro – a várakozások az Emipre State Building magasságával vetekedtek. Brando viselkedése pedig Hollywood legnagyobb primadonnáiéval vetekedett: a híresen korpulens színészkirály kikötötte, hogy csakis válltól felfelé filmezhetik, s hogy nyomatékot adjon kérésének, deréktől lefelé nem  is viselt semmit a forgatáson. Hagyományt szerencsére nem teremtett, A szajré pedig – dacára Oz vígjáték-rendezői múltjának – igen kellemes heist-movie lett.

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.