Marlon Brando értette a módját, hogyan lehet megőrjíteni a rendezőket. Utolsó filmjének forgatásán Frank Oz, a Muppet-bábosból (és Yoda mozgatójából) lett direktor életét keserítette meg, és nem csak azzal, hogy semmibe vette a könnyű forgatásokhoz és könnyű műfajokhoz szokott rendező instrukcióit, s legfeljebb színésztársaira, Robert De Niróra és Edward Nortonra hallgatott. Merthogy ez volt az a film, melyben végre együtt szerepelt Vito Corleone idős- és fiatalkori megformálója, azaz Brando és De Niro – a várakozások az Emipre State Building magasságával vetekedtek. Brando viselkedése pedig Hollywood legnagyobb primadonnáiéval vetekedett: a híresen korpulens színészkirály kikötötte, hogy csakis válltól felfelé filmezhetik, s hogy nyomatékot adjon kérésének, deréktől lefelé nem is viselt semmit a forgatáson. Hagyományt szerencsére nem teremtett, A szajré pedig – dacára Oz vígjáték-rendezői múltjának – igen kellemes heist-movie lett.
