rés a présen: Idén is ott leszel a NextFeszten a Trafóban. Mivel?
Vass Imre: A fesztiválra már elkészült előadásokat hívnak, válogatnak, ám én most is és két éve is olyan dologgal jöttem, ami kifejezetten a Trafóba készült, de nem kifejezetten táncos produktum. A Trafó a budapesti, intézményesített kulturális életben a peremvidéket képviseli, én pedig ezt szerettem volna továbbvinni a nextfesztes programon belül kevés embernek, kis hangon. Két éve harmincan fértek be egy menetre, idén már csak tízen. A Játék a peremvidéken egy túra, idegenvezetés, amelyben nem az épület múltja tárulkozik fel, hanem arról szól, hogyan lehet kapcsolatba lépni egy merev struktúrával, párbeszédet folytatni egy „hallottnak” hitt valamivel, anélkül, hogy antropomorfizálnánk, bármiféle narratíva köntösébe bújtatnánk. Ezért kerüljük a jelentőségteljes gondolatokat, központi tereket, hogy minél több időt tölthessünk el a folyosókon, lépcsőfordulókban etc. Az előadás már csak január 20-án 19.30-tól, 22-én 14.00-tól és 20.00-tól, valamint 27-én 20.00-tól látható a Trafóban. A fesztivál után elemeire bomlik, és majd máshol, máskor, új formává összeállva lesz látható.
rap: Milyen jelenleg is látható előadásokban vagy benne, és milyen bemutatóid lesznek?
VI: Műsoron van még a Felülről az ibolyát (Boross Martin/StereoAkt), a Grace (Hodworks), valamint egy norvég projekt, Ingri Fiksdal Cosmic Bodyja. A sajátjaim közül a REMAKE, ami egy stand-up/performansz, az It comes it goes Somló Dáviddal, ami egy nézőpróbáló, monoton ugra-bugra és a Taking place, ami egy szöveges táncelőadás. Idén két premierem is kilátásban van, és ezekre biztosított lesz az anyagi háttér, amit ideáig nem nagyon tudtam elérni. Az egyik a Staféta pályázaton nyert, aminek a Mu Színházban lesz a bemutatója, a másik még alakulóban van, de már elkezdtünk dolgozni. Olyan táncosokkal csinálom, akik jelenleg a magánéletben is a legközelebb állnak hozzám.
| ||
rap: Milyennek látod a hazai kortárs táncot?
VI: Mindenki tolja ezerrel. A befogadó helyek is meg az alkotók is. Számtalan kezdeményezés van attól függetlenül, hogy kinek milyen erőforrások állnak a rendelkezésére. Ami Budapesten zajlik, legyen bár menő vagy sem, valamilyen szempontból tánc-színház. Mintha a táncnak még mindig küzdenie kéne azért, hogy önálló műfaj legyen. De ez nem csak itt van így. Az biztos, hogy, amikor itt showcase van, akkor az ideözönlő népek nagyon sokféle és nagyon különböző dolgokat láthatnak, ami jó. Idén nyáron azt hallottam, hogy jön vissza a tánc. Meg a képzőművészetből táplálkozó, monolitikus szilárdságú/szikárságú koncepttel bíró cuccok is menők. Lényeg, hogy a teljesítmény mindig menő marad.
rap: A táncosok is elmennek innen?
VI: Hát persze. Ha hívnak, vagy ha a legkisebb esély van arra, hogy a Manchester Unitedben focizz, akkor nem maradsz a Diósgyőrben. Olyan tíz éve áramlanak ki a táncnövendékek a külföldi iskolákba. Nagyobb az esély, hogy közelebb kerüljenek a tűzhöz, pláne, ha itthon nem tartanak rájuk igényt mint szellemi kazán. De azt is gondolom, hogy el kell menni, hogy aztán kíváncsisággal, tettrekészséggel jöjjön haza az ember. A szabadúszó táncos lét arról szól, hogy mellékesek a határvonalak.
