Aligha kell e filmet bemutatni, az is idézi, aki sosem látta; „az oroszok már a spájzban vannak” része a köznyelvnek, Sinkovits Imre tizedese pedig úgy vonult be a magyar filmtörténetbe, hogy onnan máig se vonult ki, míg a spájzban állomásozó oroszok már réges-rég kivonultak. Persze szorult a filmbe egy kis kötelező ideológia és a vörös farok sem maradt le, ám Szász Péter sematizmusölő poénjainak, az értő rendezésnek (Keleti Márton) és a színészek (Sinkovits Imre mellett Darvas Iván, Major Tamás, Márkus László, Pálos György, Ungváry László és még sokan mások) sziporkázásának hála időtálló vígjáték született az időtálló vígjátékokkal csehül álló kádári hatvanas években. A tizedes természetesen helyet kapott a 303 magyar film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz című válogatásban is; „sorozatvetővel lődözi a poénokat” – írta róla a szócikk szerzője.
