Abszurd ország: Izrael

  • 2014. augusztus 21.

Snoblesse

Izrael mindennapjai – multimédiás kiállítás a Gozsdu-udvarban.
false

A kissé száraz ajánlószöveg szerint  Izrael Állam Nagykövetsége 2014. augusztus 25. és szeptember 7. között az izraeli–magyar diplomáciai és gazdasági kapcsolatok 25. évfordulóját szabadtéri multimédiás kiállítással ünnepli a Gozsdu-udvarban. A kiállítás betekintést nyújt Izrael mindennapjaiba.

Hogy milyen is ez a mindennapi Izrael, arra alighanem ahány ember, annyi válasz létezik. Lássuk, milyennek látja a középnemzedék talán legismertebb izraeli írója, Etgar Keret (interjúnk vele itt) a helyzetet:

Magyar Narancs: Izrael nem elég abszurd ország magában?

Etgar Keret: Amikor az első könyvem kijött Németországban, egy kritikus kilistázta a történeteimben előforduló abszurditásokat. A beszélő állatok mellett feltüntette az utcán géppisztollyal rohangáló embereket, és hogy az emberek lépten-nyomon elnémulnak, amíg meghallgatják a rádió híreit. Mélyen meg volt róla győződve, hogy ez valami agyafúrt metafora. Igen, az abszurditás leginkább földrajzi kérdés. Azt, ami itt errefelé zajlik körülöttünk, egy kicsit kell csak továbbfuttatni képzeletben, hogy az emberi létezés nevetséges abszurditása megmutatkozzon.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.