| ||
„Gyerekkorom óta szeretek énekelni. Zenei általánosba jártam, később részt vettem sanzonversenyeken is, ahol először találkoztam profi zenészekkel, akik megerősítettek abban, hogy komolyabban kell foglalkoznom a zenével, így azóta folyamatosan része az életemnek a daltanulás” – árulta el a Narancsnak (a teljes interjú itt) Tompos Kátya, de nem hagytuk ennyiben a dolgot.
Magyar Narancs: Nem túlságosan vonzó számodra a zenészkarrier? Nem merül fel, hogy az éneklés elcsábítson a színháztól?
Tompos Kátya: De, nagyon vonzó, a színház viszont a kollektív énemet erősíti és alázatra tanít, és ebből nagyon sok mindent át tudok venni ahhoz, amit a színpadon csinálok. Persze az is egy kollektíva, de ott én vagyok a középpont, ott én adom meg mindennek a lendületét. Ugyanakkor a színpadon is fontos a partnerkapcsolat, hogy jó időben tudjak elöl vagy éppen hátul lenni – és ezeket a színházban tanulom meg. Amíg lehet ezt a kettőt egyeztetni – bár ez egyre nehezebb –, addig jó, addig élvezem mind a kettőt.
Nos, egyeztetési problémáktól ezúttal nem kell tartani: Vidnyánszky Nemzetije még nem nyitott ki, így Tompos Kátyának sem kell majd anyaszínházába sietnie a Zsidó Nyári Fesztiválról, ahol a Budapest Klezmer Banddel lép fel a Dohány utcai zsinagógában.
