| ||
Március első napján, 91 éves korában meghalt Alain Resnais, a Tavaly Marienbadban, a Szerelmem, Hirosima, a Sötétség és köd, a Muriel és az Amerikai nagybácsim rendezője. Mi egy 2002-ben készített interjúval (a teljes szöveg itt) búcsúztunk:
Magyar Narancs: Eléggé változatos filmes utakon járta, járja be ezt a valóságot az újhullámtól napjainkig.
Alain Resnais: Szerettem mindig mások történeteinek a „hátterében” maradni, akikhez elsősorban emberi, ha mondhatom úgy, eszmei, részben politikai, esztétikai, intellektuális vonzalom, kötődés fűzött. Többnyire mások történeteiben találtam a sajátoméra. Mindeközben igyekeztem megőrizni a függetlenségemet, a szellemi szabadságomat.
MN: Kiknek a történeteiben talált önmagára?
AR: Alain Robe-Grillet, Marguerite Duras, Jorge Semprun, Chris Marker, Agnes Jaoui, Jean-Pierre Bacri, hogy csak a legfontosabbakat említsem a múltból és a jelenből. Azt hiszem, van egy nagy félreértés velem kapcsolatban. Franciaországban és Európában mindmáig inkább a politikus, esztétizáló filmalkotót látják bennem.
MN: Hamis ez a kép?
AR: Nem hamis, de nem teljes.
MN: Mi tartozik a teljes képhez?
AR: Például az a rendező, aki éppúgy elkötelezettje a zenés műfajnak, a sanzonirodalomnak, az amerikai musicaleknek vagy éppen a klasszikus bulvárszínháznak, a sci-fi irodalomnak.
A Francia Intézet egy retrospektív vetítéssorozattal búcsúzik:
május 13.: Szívek
május 19.: Szerelmem, Hirosima
május 22.: Muriel
május 27.: Sötétség és köd. A vetítést beszélgetés követi
Június 5.: Megint a régi nóta
A belépés ingyenes
