Animal Collective – Balaton Sound

  • 2012. július 6.

Snoblesse

Tábortűzi dalok – erős pszichedélikus csavarral.


Az Animal Collective, melynek zenéjére alig talált fogalmakat a neologizmusok gyártásában mindig serény tollforgatók hada (éppen ezért elégedjünk meg a freak folk, a psych folk és a pszichedélikus folktronika címkék ízlelgetésével), már több mint egy évtizede játssza az amerikai hipszter-zene ügyeletes csodagyerekének szerepét – változatlan átéléssel, s azzal a képességgel, hogy bármikor tudnak csavarni egyet saját sztorijukon. Panda Bear, Avey Tare, Geologist és Deakin (szólóban is aktívak – főként az elsőként említett delikvens) többször is újraírták addig használatos (pedig jól bevált!) hangos receptkönyvüket, s ezzel együtt tudtak újítani amúgy is gazdag eszköztárukon. Pedig ők alapvetően gyerekkoru(n)k dalait és hangulatát szeretnék felidézni valamiféle örökké tartó, soha el nem múló, szinte bukolikus idill formájában – csak éppen ezt az alig rejtőző folkos-popos dalszerű nyersanyagot sikerül úgy dekonstruálni és újra összerakni (megannyi hagyományos és furcsa, akusztikus és elektronikus zenekészítő eszköz segítségével), hogy az eredmény albumról albumra nyűgözi le a zenerajongókat – laikusokat és zenekritikusokat egyaránt. Albumaik, kezdve az áttörést hozó 2004-es Sung Tongsszal, folytatva a Feelsszel, a Strawberry Jammel, s végül az elsöprő sikert aratott, méltán ünnepelt 2009-es Merriweather Post Pavilionnal, csupa remekbe szabott darab – s már most izgatottan várja a világ a szeptemberben megjelenő Centipede Hz című új anyagot (mibe, hogy erről is fognak játszani…). Élőben pedig nagyon koncentráltan, remek ívet húzva képesek mindezt prezentálni – erős és eredeti vizuális körítéssel. Lehet, hogy első hallásra különös, mit keresnek egy amúgy sokkal direktebb eszközöket bevető előadók által uralt fesztiválon – de azért az ő eszközeiket sem ajánlatos alábecsülni!

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.