Antony Hamilton az egyik legjelentősebb ausztrál koreográfus: táncosként kezdte a Chunky Move-nál és a Lucy Guerin Inc-nél, mostanra pedig saját társulatával utazza be a világot – most két duettel mutatkozik be Budapestnek.
Az elsőben (Black Project 1) feketére festett táncosok mozognak teljes sötétségben, közben ezüstgraffitiket szórnak a falra, a padlóra, magukra, melyek már magukban is kellően futurisztikus látványt teremtenek. Az előadás egyszerre szól a térről, a gravitációról, az időről és az ember és a gép közötti létről. Az expresszív látvány és a minimáltechnó egyben kényszeres mozgású tánccal is társul.
A másik előadást (Meeting) talán úgy jellemezhetnénk, hogy „koreografikus hanginstalláció”: a táncosokat 64 egérfogó formájú hangkeltő robotka veszi körül, s ezek adják a zenét a produkcióhoz. Kis faszerkezeteket képzeljünk el, melyekből kilóg egy ceruza: ez koccan hozzá a padlóhoz, csengőhöz, különböző tárgyakhoz, melyek a folyamatos „dobolástól” el is mozdulnak, és megváltoztatják a teret. (Az eszközök a másik táncos, Alisdair Macindoe ravasz alkotásai.) Ritmus, kódok, számok, minták – a robot ütőhangszerek szervezik a teret, az előadók pedig feltöltik laza dinamikával.
