Gazelle Twin, Lucrecia Dalt és társaik – ezúttal a női vonal lesz erős a Trafó izgalmas zenéket felvonultató sorozatán.
Ajánlom
Az ELECTRIFY a Trafó kortárs elektronikus zenei sorozata, sokszínű és előremutató programmal: a sorozat nyolcadik felvonása a popzene és a kísérleti elektronika határán alkotó előadók személyes hangvételű művészetébe enged betekintést.
A Gazelle Twin alteregó a brightoni Elizabeth Bernholzot takarja: e maszk mögé bújva hozza létre nemek felett álló, antiszexista, kissé indusztriális popzenéjét. Tavalyi albuma (Unflesh) nyersebb hangzású és hangvételű a korábbiakhoz képest: egy klasszikus pubertásgondokkal és saját testképével küzdő személyiség bontakozik ki a dalokban, aki bosszút áll saját serdülőkorának képzelt vagy valós sérelmezőin. Teszi mindezt kék kapucnis, parókás jelmezben, jellegzetes énekhangján.
A kolumbiai Lucrecia Dalt titokzatos és törékeny zenei világa szokatlan módon elegyíti az akusztikus és elektronikus hangokat: a nosztalgikus hangminták mellett az élő hangszeres játéknak és a hagyományos dalszerzésnek is jut benne bőven szerep. Lemezeit a Human Ear Music és a Nicolas Jaar alapította Other People adta ki; Julia Holter rendszeres turnépartnere.
Lucia Udvardyova, a Baba Vanga kiadó egyik alapítója, az Eastern Daze blog oszlopos tagja, emellett újságíró. Palmovka néven nehezen megfogható, az improvizációból erőt merítő hangképeket épít fel. Zenéi hol sötétek és fenyegetőek, hol szépségesek és mélyen személyesek.
Sem Békés megye ún. főispánja, sem Kétegyháza polgármestere nem válaszolt arra a kérdésünkre, mit keresett június elején a nagyközségben a Fidesz képviselőjelöltje, és miért tartották fontosnak meghívni.
Georg Spöttléről csak az nem sejthette, hogy orosz érdekeket képvisel, aki egy percet sem látott a tevékenységéből. Ez mégsem akadályozza meg például a külügyminisztert a jó viszonyban, hiszen véletlenül ő is mindig ugyanazt az érdeket képviseli, mint ami Putyiné.
Egykori operatőre beszámolója szerint az Unrecorded Night a Lost Highway – Útvesztőbenhez és A sötétség útja – Mulholland Drive-hoz hasonló misztikus, Los Angelesben játszódó film készült volna.
Az ötödik OFF-Biennálé részeként június 15-ig látható Horváth Gideon kutatásalapú projektje a Merlinben. A legveszélyesebb ember alapja hat életútinterjú, amelyek olyan vidéken élő, munkás hátterű emberekkel készültek, akik valamilyen szexuális kisebbséghez tartoznak.
Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.
A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.
Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.
A Szépművészeti Múzeum monumentális kiállításának középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os selmecbányai gótikus szárnyas oltár áll, viszont a tárlat kurátorainak arra a kérdésre kellett választ találniuk, hogyan lehet egy letűnt kort megfoghatóvá, izgalmassá tenni úgy, hogy bemutassák az új kutatási eredményeket is.
A minap azt mondta Lázár János, hogy „mindenki azt csinál az ágyban, amit akar”. Mondta már februárban is, csak akkor hálószobát használt az ágy helyett, olezánc. A mondat így is, úgy is maga az engedékenység, a megengedés. Hovatovább tolerancia.
A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.
Hétköznapi nyelven fogalmazva egy olyan történet körvonalazódik Orbán Áron körül, amely a nagy összegű lehúzásokon túl illegális embercsempészetről szól, és amelynek egyes figurái, s még inkább a köztük lévő kapcsolat, fogalmazzunk megengedően így, könnyen zavarba ejtik az állampolgárt.
Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.
