Gazelle Twin, Lucrecia Dalt és társaik – ezúttal a női vonal lesz erős a Trafó izgalmas zenéket felvonultató sorozatán.
Ajánlom
Az ELECTRIFY a Trafó kortárs elektronikus zenei sorozata, sokszínű és előremutató programmal: a sorozat nyolcadik felvonása a popzene és a kísérleti elektronika határán alkotó előadók személyes hangvételű művészetébe enged betekintést.
A Gazelle Twin alteregó a brightoni Elizabeth Bernholzot takarja: e maszk mögé bújva hozza létre nemek felett álló, antiszexista, kissé indusztriális popzenéjét. Tavalyi albuma (Unflesh) nyersebb hangzású és hangvételű a korábbiakhoz képest: egy klasszikus pubertásgondokkal és saját testképével küzdő személyiség bontakozik ki a dalokban, aki bosszút áll saját serdülőkorának képzelt vagy valós sérelmezőin. Teszi mindezt kék kapucnis, parókás jelmezben, jellegzetes énekhangján.
A kolumbiai Lucrecia Dalt titokzatos és törékeny zenei világa szokatlan módon elegyíti az akusztikus és elektronikus hangokat: a nosztalgikus hangminták mellett az élő hangszeres játéknak és a hagyományos dalszerzésnek is jut benne bőven szerep. Lemezeit a Human Ear Music és a Nicolas Jaar alapította Other People adta ki; Julia Holter rendszeres turnépartnere.
Lucia Udvardyova, a Baba Vanga kiadó egyik alapítója, az Eastern Daze blog oszlopos tagja, emellett újságíró. Palmovka néven nehezen megfogható, az improvizációból erőt merítő hangképeket épít fel. Zenéi hol sötétek és fenyegetőek, hol szépségesek és mélyen személyesek.
Egy elnöki rendelet segítségével a világ második leggazdagabb embere felügyelheti az amerikai tiktokozók algoritmusát, miközben a fia tévécsatornákat vásárol fel, és már a CNN-t is kinézte. Mindez nem csak a trumpi propaganda akadálytalan terjesztése szempontjából aggályos.
A Kúria tavaly szeptemberi ítélete az utolsó érvényes döntés: a balatonföldvári Nyugati strandon vitorláskikötő nem építhető, a környezetvédelmi hatóságnak el kell utasítania a létesítésére vonatkozó kérelmet. Csakhogy a Balaton első strandkikötője időközben nem csak hogy felépült, hanem hónapok óta üzemel is.
Elhalasztott és felelőtlen döntések, rosszul sikerült ingatlanvásárlások és hitelfelvétel, a helyi adóbevételek és az állami normatíva elégtelensége miatt van bajban a Békés megyei kisváros.
Balázs Attila építőipari cége egy pillanatot sem várt: ahogy megjelent a XV. kerületi lakópark megvalósításának kiemelt státuszáról szóló kormányrendelet, elkezdte a földmunkákat a Pólus Center mellett. Ezzel eldőlt, hogy 65 méteres toronyházakat húznak fel a Szilas-patak mentén.
„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” – énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.
A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.
Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.
Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.
