Gazelle Twin, Lucrecia Dalt és társaik – ezúttal a női vonal lesz erős a Trafó izgalmas zenéket felvonultató sorozatán.
Ajánlom
Az ELECTRIFY a Trafó kortárs elektronikus zenei sorozata, sokszínű és előremutató programmal: a sorozat nyolcadik felvonása a popzene és a kísérleti elektronika határán alkotó előadók személyes hangvételű művészetébe enged betekintést.
A Gazelle Twin alteregó a brightoni Elizabeth Bernholzot takarja: e maszk mögé bújva hozza létre nemek felett álló, antiszexista, kissé indusztriális popzenéjét. Tavalyi albuma (Unflesh) nyersebb hangzású és hangvételű a korábbiakhoz képest: egy klasszikus pubertásgondokkal és saját testképével küzdő személyiség bontakozik ki a dalokban, aki bosszút áll saját serdülőkorának képzelt vagy valós sérelmezőin. Teszi mindezt kék kapucnis, parókás jelmezben, jellegzetes énekhangján.
A kolumbiai Lucrecia Dalt titokzatos és törékeny zenei világa szokatlan módon elegyíti az akusztikus és elektronikus hangokat: a nosztalgikus hangminták mellett az élő hangszeres játéknak és a hagyományos dalszerzésnek is jut benne bőven szerep. Lemezeit a Human Ear Music és a Nicolas Jaar alapította Other People adta ki; Julia Holter rendszeres turnépartnere.
Lucia Udvardyova, a Baba Vanga kiadó egyik alapítója, az Eastern Daze blog oszlopos tagja, emellett újságíró. Palmovka néven nehezen megfogható, az improvizációból erőt merítő hangképeket épít fel. Zenéi hol sötétek és fenyegetőek, hol szépségesek és mélyen személyesek.
Az első modern regénynek tekintik, kétszer aláhúzható, meglepő tanulsága pedig nem más, mint hogy képzelet és valóság különbözik. Nem volt ez mindig így. Idézzük fel Fábri Péter cikkét 2005-ből.
Menekülve a nyári forróságtól északnak vettük az irányt: megcéloztuk a nem kifejezetten a magyar turisták érdeklődésének homlokterében lévő Norvégiát. Tizenegyen indultunk útnak, nyolcan repülővel, hárman autóval indultunk Oslóba. Előbbi két óra, utóbbi három nap.
A donyecki régió teljes átadását követeli az orosz elnök az ukránoktól, és bár Zelenszkij elzárkózik az ötlettől, Trumpot már meggyőzte. Harapófogóba kerülhet Ukrajna az alaszkai csúcs után.
Kunffy Lajos festőművésztől, a francia Becsületrend tulajdonosától elvették a képeit, gettóba vitték, megverték, a Rákosi-rendszerben jól vezetett birtokától kellett megválnia – és még halála után harminchat évvel is volt mit elrabolni tőle.
„Még nincs deal, de majd lesz” – mondta Trump, miután meghallgatta Putyin hízelgését. Alaszkában vörös szőnyeget terítettek a háborús bűnös elé, aki jottányit sem engedett a céljaiból. Nincs tűzszünet, és a béke sem került közelebb.
Izrael népszerűsége rohamosan csökken a világban, egyre több figyelem irányul a gázai humanitárius katasztrófára, a politikai elit feje felett a népirtás vádja lebeg. Benjamín Netanjahu azonban úgy érzi, bemehet Gázába, fasiszta minisztere szerint pedig ki sem kell jönnie onnan.
Kinek és miért éri meg a milliárdokból készült, majd a Jász-Nagykun-Szolnok megyei városba költöztetett épület? Szubjektív helyszíni riport a „Nagykunság fővárosából”.
A miniszterelnök megtorpedózta az Ukrajnával kapcsolatos uniós nyilatkozatot, magyarázata enyhén szólva zavaros és ellentmondásos. Ha pénteken Alaszkában Trump fejében a szilvakompót éppen olyan irányba billenne, amely a szilárd európai állásponthoz közeli, akkor egyre komolyabban tétetik fel a kérdés: valójában ki akarja a háború folytatását?
