Artmozik éjszakája

  • 2012. augusztus 13.

Snoblesse

Látástól vakulásig, estétől hajnalhasadásig mozi: bikanyakak és szuperhősök, nagy művészek és kis mesterek a Puskin, a Toldi és a Művész műsorán.


„Bármikor otthagynék egy pasit egy film miatt, de sosem hagynék ott egy filmet egy pasi miatt” – az idézet egy lelkes stábtag szájából származik, közelebbről pedig az Amerikai éjszaka című filmből, François Truffaut mozihoz címzett szerelmesleveléből való, és az benne a jó, hogy minden filmes rendezvényhez passzol, mely így vagy úgy, de a mozi szeretetéről szól. Most, hogy egyre-másra lehetetlenülnek el az artmozik, némi bizakodásra adhat okot egy olyan rendezvény, mint az Artmozik éjszakája. Bár az Odeon-Lloydra örök sötétség borult, a Művész, Puskin és Toldi mozikban javában zajlik az élet, augusztus 24–25-én pedig még javábban: a hajnalba nyúló mozimaraton este nyolcas előadásokkal kezdődnek, az utolsó futamok pedig hajnali hatkor. A kínálatban sok más mellett helyet kapott Wes Anderson Holdfénykirálysága, Nolan legújabb Batman-je, a belga Oscar-jelölt Bikanyak és a Don DeLillo által is a közelmúlt legjobb filmjének tartott Az élet fája Terence Malicktól.

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.