Az elvarangyosodás folyamata - Nagy Csilla táncos

  • rés a présen
  • 2016. augusztus 12.

Snoblesse

Fear Frog, azaz béka-terápia embereknek - a Szigeten is

rés a présen: Melyik iskolából érkeztél a kortárs táncba?

Nagy Csilla: Balettművészeti általános iskolába jártam Dunaújvárosban, oda, ahova Újvári Milán és Arany Virág is. Nagy vargabetű után a Budapest Tánciskolában kötöttem ki, Molnár Csaba és Dányi Vica osztálytársaként. Nem végeztem el, egy év után belevetettem magam a szakmába, mellette rengeteg hazai és külföldi workshopon képeztem magam. Aztán elvégeztem az MTF táncpedagógus szakát, és vendéghallgatóként a rotterdami Codarts akadémián is tanultam.

rap: Hogyan kerültél az Artusba?

NCS: 2007–2008-ban Hollandiában tanultam, és közben egyszer Pataky Klári koreográfiáját táncoltam a MU Színházban. Az előadás után Goda Gábor bejött az öltözőbe, és felkért. Emlékszem, elég nagy pimaszságot válaszoltam. Szerencsére Gábor nem vette zokon. Pont akkor kért fel Andrea Boll holland-német alkotó is Amszterdamban. Egy rövid projektet megcsináltam vele. Imádtam. Hetekig agyaltam, hogy kinek a felkérését fogadjam el, de végül hazajöttem.

false

rap: Mely darabokban vagy látható jelenleg is?

NCS: A Vavra Júliával közös, Öböl című duettünket a tervek szerint a 2016–2017-es évadban újra láthatjátok a MU Színházban. Nagy büszkeségünk, hogy a darab Lábán Rudolf-díjra nominált előadás lett 2015-ben. Az Artus Cseppkánon című produkciójában táncolok mint alkotó-előadó, ami a Müpában látható a következő évadban is. Pataky Klári Pillangó balladája idén tízéves, és az ősszel reményeim szerint lesznek előadások. És még a Stereo Akt Promenád című produkciójában is szerepelek.

rap: Mi az a Cipolla Collectiva?

NCS: Ez a saját kollektívám, amely projektalapon működik. Ezen a néven jegyzem az összművészeti projektjeimet, amiket együttműködő partnerekkel hozok létre. Az Öböl és a szigetes bemutatóm is így készült.

rap: Milyen előadást láthatunk tőled a Szigeten?

NCS: Fear Frog címmel egy szólót augusztus 16-án 18 órakor, a Táncsátor külső színpadán. A darab alapötlete, a félelembéka egy artusos műhelymunka során pattant ki a fejemből, ami nem került bele a Kakaskakaskakas című produkcióba. Évekkel később eszembe jutott az ötletem, és kidolgoztam. Az „elvarangyosodás” folyamata foglalkoztatott, a félelmeim által egy megnyomorodott lénnyé válni… Kicsit kafkai, csak nem bogárrá, hanem békává változom. A darab zenéjét alkotótársam, Legras – Ujvári-Pintér Gyuri – írta, aki alapító tagja a Cipolla Collectivának. Abszolút Sziget Fesztiválra illő produkció: technózenére brékelő főszereplő, üveggolyókkal teletömött pofával őrjöngő táncos… Kifejezetten a Szigetre készítek egy laza, szexi, fesztiválos verziót.

rap: Szigetezős vagy amúgy?

NCS: Legelőször 18 évesen voltam kint, akkori nagy kedvenc zenekarom, a Faithless miatt. Legutoljára 4 éve voltam, kint aludtam végig, az Artusszal léptem fel rövid performanszokban, és egyébként 0–24-ben mindennap partiztam. Túladagoltam a fesztiválozást, azt hiszem.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.