| ||
„Az éjszakát követő regényemet, A hajnalt már franciául írtam. A háború után Franciaországban kezdtem új életet. Buchenwald felszabadulása után nekem és még vagy négyszáz fiatalnak nem volt hová hazamennünk. Palesztinába akartunk menni mindannyian, de az angolok csak nagyon keveseknek engedélyezték a bevándorlást. Közülünk talán ha százan jutottak később ilyen engedélyhez. Franciaország viszont megnyitotta előttünk a kapuit, így kerültem – négy különböző gyermekotthont is megjárva – végül Párizsba. A francia lett tehát a nyelvem, és az amerikai életem során is az maradt, legalábbis íróként: Az éjszakát követően minden könyvemet franciául írtam.” Ezt maga Elie Wiesel árulta el a Narancsnak adott interjújában (a teljes szöveg itt), azt pedig mi tesszük hozzá, hogy A hajnalból Jancsó Miklós rendezett filmet 1985-ben. A koncentrációs tábort megjárt zsidó katona dilemmáját feldolgozó filmnek igen kacifántos utóélete lett: versenyben volt az Arany Medvéért a Berlinalén, de mivel a film producere sem Elie Wiesel jogdíját, sem Jancsó honoráriumát nem fizette ki, az író perre vitte a dolgot, és a film negatívját végül meg kellett semmisíteni. A Titanic Filmesztivál Jancsó-blokkjában egy meg nem semmisített kópiát vetítenek.
