"Felszínes és giccses" – Kőváry Péter zenész, dj

  • rés a présen
  • 2014. március 28.

Snoblesse

Rendszeresen játszik a Corvintetőn, a Fogasházban és a Trafiqban, ahol április 10-én is ő keveri a zenét.

rés a présen: Meddig tart a zenész, hol kezdődik a dj?

Kőváry Péter: Mindig érdekelt a dj-zés, gimiben is általában én csináltam a válogatáskazikat a házibulikra, később pedig vállaltam a házi dj szerepet is. Egészen a 2000-es évek közepéig csak hobbi volt, kábé 2006-tól viszont egyre nagyobb közönség előtt játszottam, és egész jól belejöttem. Mivel inkább producernek és zenésznek tartom magam, nem választom el élesen a dj-zenész határvonalat. A közhiedelemmel ellentétben nagyon sok dj-producer igen komoly zenei képzettséggel és figyelemre méltó hangszerparkkal rendelkezik.

false

rap: Milyen zenei háttérrel vágtál neki?

KP: Zeneiskolába nem jártam, autodidakta módon tanultam meg gitározni, basszusgitározni, szájharmonikázni, illetve egy kicsit zongorázni és dobolni is. Egyikben sem vagyok profi, inkább a dalszerzés és a hangszerelés, sound design érdekel. Soha nem tudtam rávenni magam az órákig tartó gyakorlásra. Eredetileg rockzenét játszottam a The Ragdoll nevű bandában, majd 2003-ban jött a Neo. A hagyományosabb pop-rock zenét ma már csak hallgatom, az elektronikus zenében találtam meg magam.

rap: Mi fér a repertoárodba? Kik a kedvenceid?

KP: Korábban elektrót és klasszik french house-t játszottam. Manapság is becsúszik 1-2 ilyen darab, de olyan másfél éve a lágyabb muzsikák érdekelnek. A tánczenében mindig a diszkó és a funky érdekelt. Most nu discót és deep house-t játszom, de egyre több technós téma is megfér a szettjeimben. Vannak örök kedvenceim, mint Moroder, Lifelike vagy Gigamesh, a mai arcok közül pedig Hot Since82-t, Todd Terjét és Montét tartom nagyra, de rengeteg tehetséges új producer van ebben a szcénában. Sokukkal baráti kapcsolatot is ápolok, ugyanis az utóbbi időben nemzetközi szinten is egyre többen megismerhetnek. A beatportos sikereim kapcsán (a legutóbbi EP-m egyik trackje egy hónapig fent volt a Beatport top 100-ban) már sztár dj-k is szupportálják a zenéimet.

rap: Hol vagy fellelhető mint rezidens dj, és van-e kollektívád?

KP: Budapesten rendszeresen játszom a Trafiqban, a Corvintetőn és a Fogasházban. A Trafiqban rezidens vagyok a csütörtöki deep house-nu disco bulikon, illetve Sausage kollégával Discopolis néven alkalmilag együtt zenélünk különböző klubokban.

rap: Hol láthatunk a Neóval vagy egyedül?

KP: A Neóval volt egy fél év szünetünk, de hamarosan jön az új kislemezünk, amihez remixek is készülnek, illetve már le is forgattuk hozzá a videoklipet. A nyári fesztiválokon biztosan játszunk, és lesznek a tavasz végén is bulik. Dj-ként április 10-én, a Trafiqban játszom legközelebb.

rap: Mi a véleményed a mai hazai klubéletről?

KP: Van még hova fejlődni egy csomó területen, mint a klubok hangtechnikája, a dj-k alulfizetettsége stb... Sajnos a klasszikus clubbing is kihalófélben van itthon, és ezért részben az immár hungarikummá vált budapesti romkocsmajelenség a felelős. Kifejezetten szeretek néhányat, de amióta ez az egész romkocsmázás mint újfajta szórakozási forma felfutott, a klasszikus kis és közepes klubok megszűntek, illetve háttérbe szorultak, ami szerintem szomorú. Vannak más furcsa jelenségek is, de nem szeretnék senkit megbántani.

rap: Ha úgy vesszük, hogy húsz éve a dj volt az új zenész, akkor szerinted tíz év múlva mi lesz a dj-kkel?

KP: Nem tudom megjósolni. Nekem személy szerint ez a "dj mint rocksztár" dolog nem is jön be. Az a kultúra volt szimpatikus, amikor a dj-k még misztikusabbak voltak, és klubokban tolták a zenét. Ez a mai fesztivál-nagyszínpados, aviciis, guettás EDM-őrület borzasztóan felszínes és giccses, a zenéről pedig jobb nem is beszélni. Remélem, hamarosan lefut a dolog, az elektronikus zene pedig visszanyeri méltóságát, és visszatér az izgalmas partikultúra, ami a 90-es éveket jellemezte.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.