"Felszínes és giccses" – Kőváry Péter zenész, dj

  • rés a présen
  • 2014. március 28.

Snoblesse

Rendszeresen játszik a Corvintetőn, a Fogasházban és a Trafiqban, ahol április 10-én is ő keveri a zenét.

rés a présen: Meddig tart a zenész, hol kezdődik a dj?

Kőváry Péter: Mindig érdekelt a dj-zés, gimiben is általában én csináltam a válogatáskazikat a házibulikra, később pedig vállaltam a házi dj szerepet is. Egészen a 2000-es évek közepéig csak hobbi volt, kábé 2006-tól viszont egyre nagyobb közönség előtt játszottam, és egész jól belejöttem. Mivel inkább producernek és zenésznek tartom magam, nem választom el élesen a dj-zenész határvonalat. A közhiedelemmel ellentétben nagyon sok dj-producer igen komoly zenei képzettséggel és figyelemre méltó hangszerparkkal rendelkezik.

false

rap: Milyen zenei háttérrel vágtál neki?

KP: Zeneiskolába nem jártam, autodidakta módon tanultam meg gitározni, basszusgitározni, szájharmonikázni, illetve egy kicsit zongorázni és dobolni is. Egyikben sem vagyok profi, inkább a dalszerzés és a hangszerelés, sound design érdekel. Soha nem tudtam rávenni magam az órákig tartó gyakorlásra. Eredetileg rockzenét játszottam a The Ragdoll nevű bandában, majd 2003-ban jött a Neo. A hagyományosabb pop-rock zenét ma már csak hallgatom, az elektronikus zenében találtam meg magam.

rap: Mi fér a repertoárodba? Kik a kedvenceid?

KP: Korábban elektrót és klasszik french house-t játszottam. Manapság is becsúszik 1-2 ilyen darab, de olyan másfél éve a lágyabb muzsikák érdekelnek. A tánczenében mindig a diszkó és a funky érdekelt. Most nu discót és deep house-t játszom, de egyre több technós téma is megfér a szettjeimben. Vannak örök kedvenceim, mint Moroder, Lifelike vagy Gigamesh, a mai arcok közül pedig Hot Since82-t, Todd Terjét és Montét tartom nagyra, de rengeteg tehetséges új producer van ebben a szcénában. Sokukkal baráti kapcsolatot is ápolok, ugyanis az utóbbi időben nemzetközi szinten is egyre többen megismerhetnek. A beatportos sikereim kapcsán (a legutóbbi EP-m egyik trackje egy hónapig fent volt a Beatport top 100-ban) már sztár dj-k is szupportálják a zenéimet.

rap: Hol vagy fellelhető mint rezidens dj, és van-e kollektívád?

KP: Budapesten rendszeresen játszom a Trafiqban, a Corvintetőn és a Fogasházban. A Trafiqban rezidens vagyok a csütörtöki deep house-nu disco bulikon, illetve Sausage kollégával Discopolis néven alkalmilag együtt zenélünk különböző klubokban.

rap: Hol láthatunk a Neóval vagy egyedül?

KP: A Neóval volt egy fél év szünetünk, de hamarosan jön az új kislemezünk, amihez remixek is készülnek, illetve már le is forgattuk hozzá a videoklipet. A nyári fesztiválokon biztosan játszunk, és lesznek a tavasz végén is bulik. Dj-ként április 10-én, a Trafiqban játszom legközelebb.

rap: Mi a véleményed a mai hazai klubéletről?

KP: Van még hova fejlődni egy csomó területen, mint a klubok hangtechnikája, a dj-k alulfizetettsége stb... Sajnos a klasszikus clubbing is kihalófélben van itthon, és ezért részben az immár hungarikummá vált budapesti romkocsmajelenség a felelős. Kifejezetten szeretek néhányat, de amióta ez az egész romkocsmázás mint újfajta szórakozási forma felfutott, a klasszikus kis és közepes klubok megszűntek, illetve háttérbe szorultak, ami szerintem szomorú. Vannak más furcsa jelenségek is, de nem szeretnék senkit megbántani.

rap: Ha úgy vesszük, hogy húsz éve a dj volt az új zenész, akkor szerinted tíz év múlva mi lesz a dj-kkel?

KP: Nem tudom megjósolni. Nekem személy szerint ez a "dj mint rocksztár" dolog nem is jön be. Az a kultúra volt szimpatikus, amikor a dj-k még misztikusabbak voltak, és klubokban tolták a zenét. Ez a mai fesztivál-nagyszínpados, aviciis, guettás EDM-őrület borzasztóan felszínes és giccses, a zenéről pedig jobb nem is beszélni. Remélem, hamarosan lefut a dolog, az elektronikus zene pedig visszanyeri méltóságát, és visszatér az izgalmas partikultúra, ami a 90-es éveket jellemezte.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.