"Felszínes és giccses" – Kőváry Péter zenész, dj

  • rés a présen
  • 2014. március 28.

Snoblesse

Rendszeresen játszik a Corvintetőn, a Fogasházban és a Trafiqban, ahol április 10-én is ő keveri a zenét.

rés a présen: Meddig tart a zenész, hol kezdődik a dj?

Kőváry Péter: Mindig érdekelt a dj-zés, gimiben is általában én csináltam a válogatáskazikat a házibulikra, később pedig vállaltam a házi dj szerepet is. Egészen a 2000-es évek közepéig csak hobbi volt, kábé 2006-tól viszont egyre nagyobb közönség előtt játszottam, és egész jól belejöttem. Mivel inkább producernek és zenésznek tartom magam, nem választom el élesen a dj-zenész határvonalat. A közhiedelemmel ellentétben nagyon sok dj-producer igen komoly zenei képzettséggel és figyelemre méltó hangszerparkkal rendelkezik.

false

rap: Milyen zenei háttérrel vágtál neki?

KP: Zeneiskolába nem jártam, autodidakta módon tanultam meg gitározni, basszusgitározni, szájharmonikázni, illetve egy kicsit zongorázni és dobolni is. Egyikben sem vagyok profi, inkább a dalszerzés és a hangszerelés, sound design érdekel. Soha nem tudtam rávenni magam az órákig tartó gyakorlásra. Eredetileg rockzenét játszottam a The Ragdoll nevű bandában, majd 2003-ban jött a Neo. A hagyományosabb pop-rock zenét ma már csak hallgatom, az elektronikus zenében találtam meg magam.

rap: Mi fér a repertoárodba? Kik a kedvenceid?

KP: Korábban elektrót és klasszik french house-t játszottam. Manapság is becsúszik 1-2 ilyen darab, de olyan másfél éve a lágyabb muzsikák érdekelnek. A tánczenében mindig a diszkó és a funky érdekelt. Most nu discót és deep house-t játszom, de egyre több technós téma is megfér a szettjeimben. Vannak örök kedvenceim, mint Moroder, Lifelike vagy Gigamesh, a mai arcok közül pedig Hot Since82-t, Todd Terjét és Montét tartom nagyra, de rengeteg tehetséges új producer van ebben a szcénában. Sokukkal baráti kapcsolatot is ápolok, ugyanis az utóbbi időben nemzetközi szinten is egyre többen megismerhetnek. A beatportos sikereim kapcsán (a legutóbbi EP-m egyik trackje egy hónapig fent volt a Beatport top 100-ban) már sztár dj-k is szupportálják a zenéimet.

rap: Hol vagy fellelhető mint rezidens dj, és van-e kollektívád?

KP: Budapesten rendszeresen játszom a Trafiqban, a Corvintetőn és a Fogasházban. A Trafiqban rezidens vagyok a csütörtöki deep house-nu disco bulikon, illetve Sausage kollégával Discopolis néven alkalmilag együtt zenélünk különböző klubokban.

rap: Hol láthatunk a Neóval vagy egyedül?

KP: A Neóval volt egy fél év szünetünk, de hamarosan jön az új kislemezünk, amihez remixek is készülnek, illetve már le is forgattuk hozzá a videoklipet. A nyári fesztiválokon biztosan játszunk, és lesznek a tavasz végén is bulik. Dj-ként április 10-én, a Trafiqban játszom legközelebb.

rap: Mi a véleményed a mai hazai klubéletről?

KP: Van még hova fejlődni egy csomó területen, mint a klubok hangtechnikája, a dj-k alulfizetettsége stb... Sajnos a klasszikus clubbing is kihalófélben van itthon, és ezért részben az immár hungarikummá vált budapesti romkocsmajelenség a felelős. Kifejezetten szeretek néhányat, de amióta ez az egész romkocsmázás mint újfajta szórakozási forma felfutott, a klasszikus kis és közepes klubok megszűntek, illetve háttérbe szorultak, ami szerintem szomorú. Vannak más furcsa jelenségek is, de nem szeretnék senkit megbántani.

rap: Ha úgy vesszük, hogy húsz éve a dj volt az új zenész, akkor szerinted tíz év múlva mi lesz a dj-kkel?

KP: Nem tudom megjósolni. Nekem személy szerint ez a "dj mint rocksztár" dolog nem is jön be. Az a kultúra volt szimpatikus, amikor a dj-k még misztikusabbak voltak, és klubokban tolták a zenét. Ez a mai fesztivál-nagyszínpados, aviciis, guettás EDM-őrület borzasztóan felszínes és giccses, a zenéről pedig jobb nem is beszélni. Remélem, hamarosan lefut a dolog, az elektronikus zene pedig visszanyeri méltóságát, és visszatér az izgalmas partikultúra, ami a 90-es éveket jellemezte.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.