Az LGT az Írók Boltjában

  • 2013. március 20.

Snoblesse

Egy frissen megjelent fotóalbum kapcsán Keresztury Tibor Presser Gáborral és Szebeni Andrással beszélget, majd ismét összeáll és dedikál a zenekar.


"A kérdés a következő. Ha egy zenekarnak annyi tuti száma van, mint az LGT-nek, és azokra annyi mindenki vevő, és hál' isten minden adott, hogy eljátszhassák, akkor ezt miért kell túlbonyolítani?" - tette fel a költői kérdést kiküldött kritikusunk az LGT Aréna-koncertjeivel - illetve azok főpróbájával - kapcsolatban (a teljes írás itt), s bizony, ez a kérdés, alighanem nem csak benne vetődött fel, ám ez mit sem von le a több mint négy évtizedes fennállását ünneplő, tucatnál is több "tuti számmal" rendelkező zenekar érdemeiből. És ha már érdemek; a múlt régi szép pillanataiból nemrég egy fotóalbum is napvilágot látott, két koncert és egy filmfelvétel krónikája - Szebeni András albumát Keresztury Tibor mutatja be a fotós és a kísérőszövegíró (Presser Gábor) részvételével, majd dedikálás következik valamennyi LGT-tag aktív közreműködésével.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.