Bábel-est – Szárnyak

  • 2016. november 29.

Snoblesse

A Kistehéntől Darvasi Lászlóig, az újcirkusztól a világzenéig.
false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Lássuk, kik lépnek színpadra a bábeli forgatagban!

Negyven évvel ezelőtt, amikor még nem ismertük a világzene fogalmát, világszínvonalú népzenei feldolgozásaival új műfajt teremtett a Kolinda együttes. Egyik alapítója, Kiss Ferenc akkoriban egy másik legendás együttesben, a Vízöntőben is muzsikált, majd az Etnofon Zenei Társulásban összegezte az örökségeit.  A társulás vendége Bognár Szilvia lesz.

Egy másik Kolinda-tag, Lantos Iván is fellép az esten  – a Kistehén együttes vendégeként. De láthatjuk Téri Gáspár és Bardóczy Ilka újcirkuszi duettjét, a Grotesque Gymnasticsot is, a magasirodalmat pedig Darvasi László képviseli.

Moderátor: Winkler Nóra

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.