PANOPTIKUM, 1980–2016

  • 2016. november 29.

Snoblesse

Benkő Imre kiállítása.

„Dokumentarista szemlélettel alkotó fotográfusként a létezés széles sávú helyszínein szemlélődöm, az ember és környezetét, az arcok titokzatos belső csendjét figyelem. A kiállításon a tér-időben folyamatosan változó ismerős és ismeretlen kortársak életútjuk egy-egy sajátos megállójában láthatók” – vall a művész, Benkő Imre, aki fotósgenerációk látásmódját határozta meg.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

A vele készült életműinterjúból idézünk:

Magyar Narancs: Majdnem kerékpárversenyző lettél.

Benkő Imre: Kispesten születtem, de apám munkájának köszönhetően egy bakonyi bányászlakótelepen nőttem fel. Húszévesen ismerkedtem meg a fényképezéssel, emlékképeket készítettünk barátokkal, és úgy megtetszett, hogy a megtakarított pénzemből versenybicikli helyett inkább egy Altix gépet vettem. 1968-ban megnyertem egy országos fődíjat, és ismeretlenül az MTI-be hívtak. Reggeltől késő estig dolgoztam, bizonyítanom kellett. Rengeteg téma, helyszín és arc. Megedződtem, és mindez megalapozta a későbbi látásmódomat. Soha nem MTI-stílben akartam fotózni, hanem az adott szituációból a legjobb képi megoldást kihozni.

A teljes interjú itt olvasható, Benkő Imre kiállítása pedig 2017. január 4-ig hétfőn, szerdán és pénteken 15–19 óráig tekinthető meg az Artphoto Galériában.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.