PANOPTIKUM, 1980–2016

  • 2016. november 29.

Snoblesse

Benkő Imre kiállítása.

„Dokumentarista szemlélettel alkotó fotográfusként a létezés széles sávú helyszínein szemlélődöm, az ember és környezetét, az arcok titokzatos belső csendjét figyelem. A kiállításon a tér-időben folyamatosan változó ismerős és ismeretlen kortársak életútjuk egy-egy sajátos megállójában láthatók” – vall a művész, Benkő Imre, aki fotósgenerációk látásmódját határozta meg.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

A vele készült életműinterjúból idézünk:

Magyar Narancs: Majdnem kerékpárversenyző lettél.

Benkő Imre: Kispesten születtem, de apám munkájának köszönhetően egy bakonyi bányászlakótelepen nőttem fel. Húszévesen ismerkedtem meg a fényképezéssel, emlékképeket készítettünk barátokkal, és úgy megtetszett, hogy a megtakarított pénzemből versenybicikli helyett inkább egy Altix gépet vettem. 1968-ban megnyertem egy országos fődíjat, és ismeretlenül az MTI-be hívtak. Reggeltől késő estig dolgoztam, bizonyítanom kellett. Rengeteg téma, helyszín és arc. Megedződtem, és mindez megalapozta a későbbi látásmódomat. Soha nem MTI-stílben akartam fotózni, hanem az adott szituációból a legjobb képi megoldást kihozni.

A teljes interjú itt olvasható, Benkő Imre kiállítása pedig 2017. január 4-ig hétfőn, szerdán és pénteken 15–19 óráig tekinthető meg az Artphoto Galériában.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.