| ||
MLT: Az irodalom és a zene mindig is közel állt egymáshoz az életemben, de a Bakelitszomj volt az első olyan könyvem, amiben össze is értek egészen. Így hát nem lehet ez másként a bemutatóján sem: az Ágoston Kártettel irodalmi koncertre készülünk, tizenkét lemez és a hozzájuk tartozó történeteim megidézésével. És hogy végképp kerek legyen a sztori, a koncert után a szóban forgó bakelitekből párat megnyerhet a közönségünk tombolán.
A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.
Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.
